Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

69.

*Taehyung POV*

Ahogy azt sejtettem, nem kellett sok idő hozzá, hogy Yuri híre szerte áradjon akár az egyetemen, akár a motorosok között. Mindenki tudomást szerzett az észveszejtő buliról és a csapatszellemről, ami befogadta őt, hiszen senki nem tud a beavatási gyorsulásainkról. Akik eddig átnéztek rajta, az oldalamon most mosolyogva tekintettek a lányra. Yuri aranyosan, szégyenlősen markolta az ujjaimat, amikor rátévedt egy-egy szempár vagy lehajtotta a fejét és úgy lépkedett tovább. Én csak úgy sétáltam, ahogy eddig is, hiszen elég sok pletyka keringett eddig is rólam a falakon belül, ezután sincs másképp, úgyhogy megszoktam a mosolyokat vagy éppen a vádló tekinteteket. Leráztam magamról, egy idő után megtanultam nem foglalkozni ezzel, mert én tudtam az igazságot, ahogy azok a barátaim is, akik közel álltak hozzám. A többi nem érdekelt.

- Mikor végzel? - Kérdeztem a lánytól, amikor lelassított, hogy a szekrényéhez be tudjon fordulni.

Elgondolkodott, miközben elengedte a kezemet és a zár felé nyúlt a kopottas, fém ajtón. Én a vállammal nekitámaszkodtam a szekrénysornak és figyeltem őt.

- Kettőkor, azt hiszem - Felelt és rám mosolygott, mielőtt a könyveinek szentelte volna a figyelmet a szekrénye polcán.- Mi a terved?

- Semmi - Vontam vállat. - Csak gondoltam haza viszlek. Vagy elmehetünk kutyát sétáltatni. 

- Oké - Vont vállat beleegyezően.

- Aztán haza megyek, nehogy megunj, mert a nyakadon lógok - Húztam szélesebb vigyorra a számat. 

 Yuri is felnevetett és becsapta a szekrénye ajtaját, aztán elfordította rajta a zárat. Felém fordult és a bal kezével átölelte a vastag könyvét, amit kiszedett az órájára, jobbjával pedig felém nyúlt. Gondolkodás nélkül mentem a mozdulata elébe és fogtam meg a felém nyújtott kezét. Elé léptem és egy sietős csókot nyomtam a szájára, ami még mindig újdonsággal töltött el, hiszen a puhasága és a finom ajkai egyelőre megszokhatatlanok voltak. Ugyanakkor ismerős közelséggel fogadtuk egymás csókjait és egyre többet akartunk, legalábbis én biztosan. Amióta mélyebbre mentünk, megízleltük egymást és a nyelveink találkoztak, nem bírtam úgy ki napot, hogy ne kértem volna tőle legalább egy ilyen csókot.

- Nem unlak meg, de nem alszunk még együtt, szóval maximum ebédelünk és kutyát sétáltatunk - Felelt mosolyogva és kicsit meglebegtette az összekulcsolt kezeinket. - Aztán megyek haza.

- Oké - Bólintottam.

- Tudsz valamit Mara-ról, amúgy? - Kérdezte hirtelen és zavartan megigazította a könyvet a kezében.

Felvontam a szemöldököm és értetlenül néztem rá, aztán csak megnyaltam a számat és kissé rászorítottam a lány ujjaira. 

- Miért kérdezed? - Kérdeztem vissza válasz helyett.

Yuri megvonta a vállát és félre nézett egy másodperc erejéig.

- Csak eszembe jutott - Húzta el a száját. - Hogy még mindig a csapatban van e vagy azzal a sráccal jár e.

- Miért fontos? - Ingattam meg a fejem.

- Nem az - Mosolyodott el. - Csak gondoltam rákérdezek, ha már megint feltűnt az életemben - Sóhajtott mellé egyet. 

- Nem kell vele foglalkozni - Vontam vállat és magamhoz húztam a kezénél fogva, hogy egy lagymatag ölelésbe vonjam és lenéztem rá. - Ha együtt is vannak, nem igazán fogsz vele találkozni.

- De ha ott lesz..

- Ha ott is lesz akárhol, nem lesz nagy rajongó tábora - Szakítottam félbe. - Mindenki tudja, hogy milyen álszent, ráadásul szerintem a vereség után szakított vele a srác - Vontam vállat. - De őszintén? Nem érdekel.

- Jól van - Bólintott egyet. - Csak fel szeretnék készülni mindenre.

- Szerintem Yumi mondta, de még egyszer közlöm, hogy a motorosok mindenben melléd állnak, mert a csoport tagja lettél - Néztem mélyen a szemébe. - Nem fognak itt verekedni vagy fegyvert rántani, de elég, ha nem kedvesek vele.

- Oké - Bólogatott a lány mosolyogva. 

- És én sem hagyom, hogy csináljon megint valami faszságot - Fejeztem be a közlendőmet.

- Köszönöm - Lágy pillantással kapta el a tekintetem, mire elmosolyodtam.

- Ne aggódj! - Motyogtam, mert a szám már megint az övén volt, hogy újabb csókot lopjak a napra.