Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

54.

Este hazamentem bármiféle végeredmény nélkül. Megsétáltattuk Yeontant, elbeszélgettünk, de inkább csak élveztük egymás társaságát és csendben sétálgattunk az utcák között. Igyekeztem rábírni magam arra, amit Yumi mondott, hogy ha én nem lépek, Taehyung nem fog mozdulni nagyon, legalábbis nem láthatóan és támadóan. Viszont hiába eszeltem ki stratégiákat és forgatókönyveket, hogy majd megcsókolom, ha haza értünk vagy ha búcsúzunk, képtelen voltam lépni. Be voltam rezelve és nem voltam biztos a dolgomban. Egész hétvégén agyaltam a dolgon és hiába beszéltem Taehyung-gal telefonon vagy üzenetekben, egyszerűen képtelen voltam arra az elhatározásra jutni, hogy igenis akar engem vagy komolyabb érzései vannak felém. 

Reggel viszont meglepett, hiszen mielőtt elindultam volna egyetemre, küldött egy üzenetet, hogy felvesz és bedob a suliba. Váratlanul ért a dolog, de igent mondtam, mert nem volt ellenemre még több időt eltölteni vele. Zavartan belenéztem a tükörbe és elhúztam a számat, konstatálva, hogy a karikás szemeim és az egyszerű sminkem nem dobott rajtam sokat, ráadásul a hajam is csak egy kócos lófarokba volt fogva. Mindegy, egy átlagos sulis nap, Taehyung pedig látott már így, nem is neki akartam kiöltözni és stílust váltani.
A csengőszóra felkaptam a fejem és azonnal vágtába kezdett a szívem, mintha csak rajta kaptak volna valami hatalmas rosszaságon. Lehunytam a szemem és egy halvány mosollyal sóhajtottam egyet, lenyugtatva magamat. Csak Taehyung az. Az ajtóhoz sétáltam, közben pedig megigazítottam a táskám pántját a vállamon és ellenőriztem, hogy a telefonom megvan e és a kulcsaimat a kezembe vettem.

- Jó reggelt! - Köszöntem mosolyogva a férfinak, amikor kinyitottam az ajtót.

- Neked is - Felelt fáradt hangon. - mehetünk?

- Hm - Bólintottam egyet, miközben bezártam magam után a lakás ajtaját. 

Csendben lesétáltunk a lépcsőfokokon, én pedig nem tudtam ránézni Taehyung-ra. Lopva oldalra pillantottam a fekete, szaggatott farmerjára és az egyszerű, de divatos ingére, ami lezserül, fele oldalán betűrve, fele oldalán lógva istenien állt rajta. Féltem, hogy esetleg feltűnően bámulnám, ha odatévedne a tekintetem ténylegesen. 
Az autóba beszállva elfogott egy ideges érzés, hiszen csak idegen kocsiban ültem, ráadásul az nem akárki tulajdona volt. Csak most jutott el a tudatomig, hogy kettesben, összezárva fogok vele autózni, habár utaztunk már együtt órákat, ez a tíz perc kegyetlen hosszúnak tűnk most, hogy már nem utáltuk egymást.

- Meg kell állnunk valahol út közben? - Nézett rám a férfi, közben pedig elindította az autót és elforgatta a kormányt, hogy indulásra kész legyen.

- Miattam ne - Mosolyodtam el. - Mindenem megvan.

- Kávé, kaja? - Kérdezte és tekintetét a tükrök kötötték le egy pillanatra, ahogy csekkolta, minden irányból balesetmentes e a helyzet.

- Mindent veszek az egyetemen - Húzódott szélesebb mosolyra a szám. - Hacsak neked nem kell semmi, felőlem mehetünk a pokolba.

- Sose kaptam szebb ajánlatot - Forgatta meg a szemeit, de elmosolyodott.

*Taehyung POV*

Reggel még idegesen ültem be az autóba és írtam meg Yuri-nak az üzenetet, hogy eljövök érte, mert nem tudhattam, tolakodásnak veszi e vagy nemet mond. Izzadt tenyérrel másztam fel a lépcsőn a lakásáig és addig csak a fülemben tomboló vért hallottam, amíg ki nem nyitotta az ajtót előttem. A jelenléte megnyugtatott, de egy finom idegességet ugyanúgy felkeltett bennem. Már nem volt kérdés bennem, hogy meg akartam hódítani, csupán azt kellett kitalálnom, hogyan. Nem akartam lerohanni és azonnal a falnak nyomva megcsókolni vagy áthajolni az autó ülésén és ugyanezt tenni. Nem akartam illetlenül hozzáérni vagy a kezét fogni, de agyon romantikázni sem akartam a dolgot. Nem az én stílusom volt.