Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

45.

Kezdtem elfáradni. Nem volt elég az egyetem és a vizsgák, még Mara szavaira is ugranom kellett, mert érthető módon nem szerettem volna, ha velem lett volna kiplakátolva az egyetem. Aztán ott volt még Taehyung is, akivel az elmúlt napokban elég sokat beszélgettem éjszakánként, szinte az ő hangjára aludtam el, miközben tervezgettük a következő napot mindig. Nem is ez volt a fárasztó, hanem látni ezután őt Yumi társaságában. Kedveltem a lányt, vele is elég sokat beszélgettem, de megterhelő volt a tudat, hogy ilyen aranyos lány. Fájó volt rájönni, mennyivel jobban Taehyung mellé való, mint mondjuk én. Gyönyörű lány volt, vadóc kinézettel és viselkedéssel, mégis udvarias és kedves volt. Motorozott is, Taehyung-gal elég jól elnevetgélt és nem volt gondja, hogy csókokat váltson a férfival. 
A legmegterhelőbb, amibe leginkább kezdtem belerokkanni, a felismerés volt, hogy talán elkezdtem féltékeny lenni. Rosszul esett, amikor Taehyung Yumi-val volt, holott tudtam, miért csinálja. Nem esett jól, amikor láttam a csókokat és az öleléseket. Mosolyogtam, de szúrt a mellkasom, amikor tudtam, együtt vannak. Hiába volt megrendezett, tudtam, hogy mind a ketten egyedülállók, ugyanolyan érdekes és vidám kisugárzással, jó beszélőkével, kellemes társasággal. Bármikor elvehette Taehyung az ujját az ajkai útjából és úgy dönthetett volna, hogy elég a játékból, legyünk igaziak!

Most is csak ültem és hallgattam, ahogy Mara lökte a hülyeségeit, hogy mennyire jó arc és milyen jó volt együtt lenni a férfival. Közben Taehyung a fotelben ülve, semleges arccal hallgatta, mint aki nem is figyel. Inkább a füzetére és a jegyzeteire koncentrált, de láttam, hogy néha nagyokat nyel. 

- Nem? - Nevetett fel Mara, visszakérdezve valamire, amiről már hosszú percek óta beszélt.

Én csak egy mosolyt dobtam felé és megvontam a vállam, aztán jeges arccal visszafordultam a vastag könyv felé. Taehyung hangosan sóhajtott és kicsit lejjebb emelte a jegyzetet az arca elől, hogy a lapok felett rálásson a lányra.

- Nem - Közölte semleges hangon.

Mara zavartan felkuncogott és egy pillanatra elállt a szava. Cöcögött egyet és rám nézett, majd vissza a férfira. Én idegesen figyeltem a kialakuló konfliktust, hiszen nekem nem holmi játék volt ez, hanem valószínűleg egy világi megalázáshoz állok sorban.

- Taehyung - Nevetett fel a lány és megigazította magát a kanapén. - Te... te is jól érezted magad a kapcsolatunkban nem?

- Mara - Felelt ugyanúgy a nevével, de az arca semmiféle érzelemről nem árulkodott. - Sosem volt kapcsolatunk.

- De..

- Nincs de - Vágott közbe Taehyung. - Az, hogy mellettem voltál pár napot, nem jelenti azt, hogy bármi is volt. 

- De lehetett volna, ha..

- Nem - Szakította félbe megint, közben pedig kemény tekintettel nézett a lányra. - Nem vagy az esetem, idegsítő vagy, kikészíted az idegeimet - Itt elmosolyodott egy pillanatra, majd visszavette a komoly arcát. - És kapcsolatom van. 

- Mióta? - Kérdezett vissza Mara és látszott, ahogy lassan megbomlik a nyugodt álarca.

- Több, mint két hónapja - Felelt Taehyung . -  Úgyhogy örülnék, ha nem idegesítenél sem engem, sem Yuri-t a faszságaiddal.

Ijedten tágultak ki a pupilláim, ahogy hallgattam a beszélgetést. Mara nem tudott róla, hogy Taehyung tud a tervéről. A lány egy másodperc alatt nevetett fel és komorult el, ami rémisztő volt.

- Te elmondtad neki? - Kérdezte.

- Micsodát? - Kérdezett vissza Taehyung, hogy összezavarja a lányt.

- Semmit - Köszörülte meg a torkát Mara, visszaringatva magát a tudatba, hogy a férfi nem tud semmiről. 

- Figyelj - Sóhajtott Taehyung. - Komolyan menj el orvoshoz!