Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

40.

Nem voltam túl jó hangulatomban, amikor Mara megjelent a lakásomon. Először felvont szemöldökkel, értetlenül néztem rá, hiszen nem voltunk olyan kapcsolatban a hazugságai után, hogy szó nélkül invitálhassa magát hozzám. Aztán csak szapora szívveréssel és gombóccal a torkomban álltam és vártam, mit is keres nálam. Mély levegőt vett és úgy nézett körbe a nappalimban, mintha gyors nyomokat keresne, analizálna vagy jeleket kutatna valami vagy valaki után. 

- Miben segíthetek? - Kérdeztem halkan, hiszen nagyon nem voltam benne biztos, hogy nekünk beszélnünk kellene. 

- Elég sok mindenben, azt hiszem - Felelt és végre rám emelte a tekintetét. 

Elmosolyodott, de a korábban nevetésre vagy jobb kedvre bíró mosolya most megfagyasztotta a vért az ereimben és nagyot nyeltem tőle. Megfeszítettem az izmaimat, miközben szorosabbra húztam a karjaimat a mellkasom előtt. 

- Tudom, hogy Taehyung-gal elég jó barátok lettetek - Kezdett bele és innentől kezdve már csak jobban remegtem a feszültségtől, mint valaha. - Úgyhogy most kérek tőled valamit!

Felvontam a szemöldököm és nyelnem kellett egy hatalmasat. Sose szerettem, ha valaki ilyen hangsúllyal beszélt hozzám, főleg nem azt, ha ilyen kapcsolatban álltam valakivel. Az még inkább nem tetszett, hogy milyen irányba ment át a volt legjobb barátnőm egy pillanat alatt egy olyan pasi miatt, akinél még csak esélye sem volt, nem is beszélt vele és soha nem történt semmi. És nem tetszett, hogy rám haragudott, amiért én barátkozok Taehyung-gal és nem vagyok vele seggfej, hogy szolidaritást mutassak Mara iránt. 

- Mit akarsz? - Kérdeztem rá és már a hangom nem csak halk volt, de dühös és ijedt is egyszerre. - Nem ajánlgatlak Taehyung-nál és nem esedezem a bocsánatáért neked!

- Nem? - Kérdezett vissza és mosolyogva bólogatni kezdett. - Pedig szépen kérlek rá!

- Minek is tenném meg? - Kérdeztem vissza. - Taehyung szó szerint retteg tőled és a mániákus követési mániád miatt. Nem tetszel neki és a közeledben sem akar lenni. Elég, ha rád néz egyetemen és kirázza őt a hideg.

- Látom, hogy volt kettesben időtök lelkizni - Tett szemrehányást mormogó hangon. - De ami a lényeg, hogy ez lenne a dolgod! Hogy megváltoztasd a véleményét rólam.

Halkan felnevettem, hiszen azt hittem, ez valami rossz vicc. Amikor viszont kemény ábrázattal vizslatott Mara továbbra is, az agyam lefagyott.

- Na jó - Tettem magam elé a kezem, megálljt jelezve. - Ezt most komolyan mondod?

- Úgy tűnik, hogy szórakozásból vagyok itt? - Kérdezett vissza idegesen.

- Úgy tűnik, mintha varázsló lennék? - Mutattam magamra a kérdésem közben. - Szerinted Taehyung frenetikus vigyorral a nyakadba veti magát, amint megemlítem neki, hogy "ugyan  kedveljen már?" - Mutogattam a macskakörmöket a levegőben. 

- Pontosan - Bólintott egyet, mire lefagyott az arcomról a mosoly. - Nem érdekel, hogyan csinálod - Vont vállat. - De érd el, hogy kedveljen!

- Mi a fene.. - Megálltam mondat közben, mielőtt nagyon felhúztam volna magam és vettem egy mély levegőt. - Mi a fenének érném el? - Halkítottam le a hangom. - Taehyung nem kedvel. Nem tetszel neki. Nem vagy az esete. Nem akar veled randizni, sem beszélgetni, sem tanulni. Mi a célja ennek az egésznek?

- Amikor együtt voltunk abban a pár napban, éreztem valamit kettőnk között! - Mutogatott rám mérgesen. - És újra akarom!

- Nem voltatok együtt, Taehyung is világosan megmondta neked!

- Nem érdekel, mit mondott! - Toppantott egyet idegesen, amire nem tudtam, hogy nevessek fel vagy hátráljak meg. - Én azt tudom, hogy mi volt ott és akkor és nekem szükségem van arra!

- Egy orvosra van szükséged - Ajánlottam finoman.

Láthatóan nem vette a poénomat, hiszen látványosan kidudorodtak az erek a homlokán, miközben áthatóan mélyesztette a gyilkos szemeit az enyémekbe. Megforgattam a pilláimat és sóhajtottam egyet.

- Komolyan, Mara - Mondtam nyugodtabb tónusban. - Ezért nem akartam, hogy legyen valami kettőtök között, mert tudtam, hogy mennyire érzékeny vagy. Nem szerettem volna, ha sérülsz vagy ha pofára esel.

- Te azért álltál kettőnk közé, hogy saját magadnak megszerezhesd - Mormogta. - És most segíts, hogy én is a közelében lehessek és bebizonyíthassam neki, hogy volt kémia kettőnk között!

- Minek? - Vontam vállat.

- Mert megkértelek rá! - Felelt. - Ne akard, hogy olyan sztorik vagy képek keljenek szárnyra, amikről csak én tudok!

Összeráncoltam a homlokom és éreztem, ahogy elönt a forróság. Egyszerre kavargott bennem a méreg, a düh és az ijedelem egyvelege és nagyon nem volt kellemes érzés. Sírni akartam és kiabálni, kirúgni őt a lakásomból és térden állva könyörögni neki, hogy ne tegyen semmit. 

- Nem lehetsz ekkora ribanc! - Csúszott ki a számból véletlenül a jelző.

- Csak figyelj! - Hátradobta a haját a válla felett és karba tette a kezeit. - Hitesd el vele, hogy megint jó barátnők vagyunk és szervezz közös programokat! 

Azzal fogta magát és elsétálva mellettem még egy "bájos" mosolyt dobott rám, mintha tényleg semmi gond nem lenne kettőnk között és elhagyta a lakásomat.