Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

25. - Mara

"Van ma törid?" - Érkezett az üzenet a közösségi médián Taehyung neve mellett.

Felvontam a szemöldököm és elgondolkodtam, vajon miért kíváncsi rá. Nem is járunk közös órákra, nem kellhet neki a segítségem, mert teljesen más témaadagolást kapnak, mint mi. Na meg ne essünk át a ló túl oldalára, nem én vagyok az, aki mindig segíteni fog neki, akármennyire is kedveltem a társaságát. Könnyű volt vele együtt dolgozni, hiszen okos volt, összeszedett, nem nyafogott, hogy nem akarja megcsinálni és nem hagyta rám az egészet, amikor tudta, én vagyok ott azért, hogy neki legyen jó. 

"Van. Miért? " - Pötyögtem vissza a rövid, de velős választ. 

"Nálam maradt a füzeted" - Kaptam a választ, majd szinte azonnal rezgett a mobilom, ahogy a kis színes buborékban már fel is dobta a következő, általa írt sorokat. - "Hova vigyem?"

Halványan elmosolyodtam, pedig csak a lehetősége merült fel, hogy összefutok vele egy pillanatra, amíg vissza adja a füzetem. Mégis örültem neki, hiszen ... nem is tudom, miért örültem neki ennyire. Csak a füzetemet adja vissza, ami véletlenül nála maradt. Ennyi.

"A szekrényemhez hozod? Sietek ki óra után" - Írtam a válasz üzenetet neki.

Cserébe csak egy gyors, mosolygós fejet kaptam egy 'lájk' jellel megtűzdelve, amit igennek vettem. Elkönyveltem magamban, hogy sietnem kell majd, hiszen a szomszéd épületben lesz majd órám és így is alig szokott időm maradni, hogy bepakoljak a szekrényembe és kivegyem a következő óra tankönyveit, majd még át is érjek a másik épületbe. 

- Szia - Ült le mellém Mara egy halvány mosollyal.

Én is elmosolyodtam, habár a szívem hevesen kezdett dobogni, de nem a boldogságtól. Tudom, hogy a legjobb barátnőmre nem így kellene reagálnom, de most kissé megijedtem, hogy jelenetet fog rendezni az egész egyetemi kar előtt az előadóban, olyanokat talál ki és vág a fejemhez, ami elképzelhetetlen és természetesen nem történt meg, de majd úgy néznek rám az emberek,  mint a véres rongyra. 

- Szia - Köszöntem vissza végül. - Hogy vagy? 

- Hülyén érzem magam - Pillantott rám megbánóan. - Elég durva dolgok keringtek a fejemben és kicsit megszállott voltam és ne haragudj, hogy így rád kiabáltam! - Hadarta, szinte hanglejtés nélkül egyhuzamban. 

Felvontam a szemöldököm és megvontam a vállam.

- Nagyon tetszik neked Taehyung - Biccentettem, hogy megmutassam neki, értem őt. - De tényleg elvetetted a sulykot. 

- Tudom - Ingatta meg a fejét. - Pedig pont rád nem kellene féltékenynek lennem, mert tudom, mennyire nem csípitek egymást. Vagyis jól kijöttök már, de azért tudom, hogy sose kerülnétek annyira közel.

Elmosolyodtam és bólogattam, holott valahol megsüllyedt a szívem egy szintet. Igaza van, sosem kerülnék közel hozzá szívem szerint, hiszem félelmetesen ragacsos a vonzereje és a legkevésbé sem szeretnék pofára vágódni tőle. Meg tudom, hogy egy egyetemre járunk, nem engem választana, meg amúgy sem tűnök az esetének. Azok után, hogy Mara, aki csinosabb, vagányabb, mint én és valamivel jobban viselni az összes létező ruhát, mint én, nem tetszett Taehyung-nak, nekem fikarcnyi esélyem sem lett volna. 

- Hm - Hümmögtem egyszerűen és bólogattam közben. - Taehyung meglepően jó fej, amúgy - Vallottam be. - Igazat kell neked adnom, nagyon előítéletes voltam vele, nem kellett volna annyira tiltakoznom ez ellen.

- Történt veled valami? - Nevetett fel halkan, majd összeráncolt homlokkal nézett rám.

- Csak eltöltöttem vele egy kis időt - Vontam vállat. - Amíg együtt tanultunk, rájöttem, hogy nem olyan durván szar arc.

                                                                  ~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Basszus - Motyogtam magamnak, miután ránéztem az órámra. 

Öles léptekkel haladtam a szekrényem felé, ahol Taehyung várakozott, miközben aggódtam, hiszen Mara a nyomomban  loholt. Nem akartam félreértéseket, hogy Mara megint újra kezdje a hódításait, hogy Taehyung megijedjen a lány vehemenciájától és a többi..

- Hogy van neked ilyen hosszú lábad? - Nevetett mögöttem a barátnőm, akivel szerencsére ki tudtunk békülni alig egy perc alatt.

- Csak jól használom őket - Mosolyogtam rá gyorsan, mielőtt neki mentem volna valakinek, mert nem figyelek előre. - El fogunk késni! A prof kinyír!

Megtorpantam hirtelen, amikor megláttam magam előtt a magasodó férfit. Nem a szekrényem előtt állt, hanem a szekrénysor sarkán, hogy ne akadályozza a ki-és bepakolászó embereket a fakkok előtt. Mara alig tudott megállni mellettem, egy halkabb sikkantással kapaszkodott meg a karomban, hogy ne csússzon el a csempézett padlón. 

- Most áll kávéért sorba a prof, ne aggódj! - Mosolygott rám Taehyung, fejével a büfé felé biccentve.

- De jó - Mosolyodtam el.

- Elfelejtettük, hogy a végső prezentáció sorrendet ebbe írtam bele és véletlenül nálam maradt - Nyújtotta át a füzetemet. - Ne haragudj!

- Nincs gond - Vettem át a spirálozott laphalmot. - Nem is vettem észre, az az igazság. Na fussunk, mert a végén elkényelmesedünk! - Néztem Mara felé, aki közben kissé furcsa pillantásokat vetett kettőnkre. - Köszönöm még egyszer! - Mosolyogtam a férfira.

- Nincs mit! - Biccentett. - Jól vagytok? - Kérdezte előzékenyen és átnézett a barátnőmre.

Mara arcán egy szégyenlős, ám széles mosoly terült szét és bólogatni kezdett. 

- Minden oké - felelt. - És veled mizu?

- Majd később randiztok egyet, most húzzunk a fenébe! - Vágtam el a kezdődő szekciót.

Taehyung felnevetett, amit Mara vészjóslóan izgatott kuncogása követett. 

- Később beszélünk! - Intettem Taehyung felé, majd karon ragadtam a lányt és húzni kezdtem magam után.

Fejben pedig jól megcsapkodtam magam, hiszen valószínűleg ezzel a meggondolatlan kijelentésemmel újabb lavinát indítottam el Mara fejében a kiszemeltje iránt.