Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

31. - Szembesítés

*Taehyung POV*

Úgy éreztem, megőrülök. Tudni akartam, mi van, látni akartam, hogy Yuri tényleg begurul e, ahogy Mara mondta. Látni akartam, hogy kibújik a szög a zsákból és meglátom végre az igazi Yuri-t, hogy okot adjon arra, hogy végre utálhassam. Ennek ellenére csak csendben sétálgatott az egyetem falai között is, magába volt roskadva, nem szólt a legjobb barátnőjéhez, nem kommentelt, amikor mellettem volt a lány. Egyszerűen olyan volt, mint egy árnyék és ez idegesített. Idegesített, hogy nem vette észre, nem volt féltékeny, nem gurult be, nem szólt hozzám, nem kereste a társaságomat.

Ökölbe szorított kezekkel, izgatottan és idegesen vártam, hogy a kopogásom után feltépődjön az ajtó. Megnyaltam a számat és tartottam a kemény pillantásomat, ami azonnal megremegett, ahogy kattant a zár előttem. 
Yuri élettelenül, értetlenül pislogott rám és csak némán félre állt az ajtóból, beinvitálva ezzel engem. Meglepődtem, hiszen nem számítottam egy csendes, összetört alakra. Inkább vártam egy magából kikelt, őrjöngő nőre, aki majd jól beolvas nekem, ezért is voltam felajzva.
Beléptem a lakásba és levettem a cipőmet, mintha csak haza jöttem volna. Nem akartam kiabálni, de nagyon ideges voltam. Válaszokat akartam!

- Mit keresel itt? - Motyogta Yuri és belépett utánam a nappalijába. - Nem a barátnőddel kellene lenned randin?

- Ne velem foglalkozz! - Mormogtam és megálltam vele szemben. 

- Mit akarsz? - Sóhajtott és felnézett rám. - Nem akarom tudni, mennyire jó Mara-val, hidd el!

- Lófaszt! - Csattantam fel. - Tudni akarom, miért játszottál velem!

Yuri egy pillanatra lefagyott és néma maradt, amíg ábrázata tele lett kérdőjelekkel. Az én belsőm forrt, ahogy elkezdtem a szembesítést, amire napok óta készültem.

- Én játszottam? - Mutatott a mellkasára, közben pedig keserű mosoly jelent meg az arcán. - Ki adta a kemény fiút, hogy nem bírja Mara-t és most együtt jártok?

- Féltékeny vagy? - Vontam fel a szemöldököm. - Vagy netán megütnél? Tudom ám, milyen vagy, Yuri, ne fogd vissza magad!

- Teljesen hülye vagy! - Ingatta meg a fejét és mély levegőt vett. - Ha azért jöttél, hogy sértegess, el is mehetsz!

- Nem megyek sehová, amíg válaszokat nem kapok - Jelentettem ki.

- Mire? - Megemelte a két kezét és tehetetlenül a combjához csapta őket. - Hogy féltékeny vagyok e? - Halkan felnevetett és megingatta a fejét. - Mérges vagyok, Taehyung.

- Még te vagy mérges - Bólogattam és elmosolyodtam. - Heteken át játszottál velem. Adtad a szépet.. 

- Mi a fenéről beszélsz?

- Mara elég sok mindent elmondott, tudod? - Közöltem vele a tényeket. - Elmondta az igazságot.

- Talán a faszságot - Javított ki. - Mivel tömte a fejed?

- Nem tömte, hanem talán kitisztította!

- Akkora hülye vagy! - Ingatta meg a fejét megint.

- Akkor mondd el, miért kellett a legjobb barátodat besározni ahhoz, hogy te kapd a reflektorfényt? - Kérdeztem és megemeltem a hangom. - Miért kellett elhitetned velem, hogy Mara rohan utánam és megutáltatnod őt velem? Hogy téged megkedveljelek? Azt hitted, sikerül a terved és majd megkapsz?

- Nem tudom, mit hallottál, de biztosíthatlak róla, hogy nagy tévedésben élsz! - Mondta halkan, amivel még jobban felbőszített.

- Akkor mondd el az igazságot! - Tártam szét a karjaimat. - Miért vagyunk jóban? Miért lettünk ilyen hirtelen jóban, miután évekig utáltuk egymást? Hogy tudtál ilyen hamar megkedvelni?

- Eddig sem utáltalak, csak félreértettük egymást - Nézett rám szigorúan. - Azt hittem, ezt sikerült megbeszélni már. De ugyanennyi erővel én is kérdezhetném tőled, hogy miért akartál annyira kibékülni? Miért ajánlottad fel anno, hogy elviszel a szüleimhez?

Lefagytam, hiszen nem számítottam rá, hogy én is kérdések hada alá leszek szorítva. Mély levegőt vettem és idegesen megnyaltam a számat, ahogy gondolkodtam a legjobb lehetőségen. Nem akartam, hogy elpuhítson, hogy megint hülyének nézzen. Igazságot akartam végre!

- Kedves voltam, felajánlottam - Feleltem halkabban. - És én sem utáltalak soha. Sosem volt bennem mély gyűlölet, nem is ismertelek.

- Pont ez az - Bólintott. - Te is tudod a válaszokat, minek jössz ide balhét csapni?

- Nem tudom a válaszokat! - Szögeztem le komolyan. - Nem tudom, miért akartál időt tölteni velem. Miért egyeztél bele ilyen könnyen, hogy segítesz? Miért játszottad a szende szüzet, amikor Mara elmondta, mit tettél a korábbi kapcsolataidban? 

- Mit tettem a korábbi kapcsolataimban? - Nevetett fel. - Na, erre kíváncsi vagyok. 

- Előbb válaszolj!

Yuri zavartan félre nézett és beharapta az alsó ajkát. Úgy gondoltam, most megfogtam, előbújnak a hazugságok. Arra azonban nem gondoltam, én fagyok le a válasza hallatán.

- Túl gyorsan megkedveltelek, talán az volt a baj - Motyogta. - És nem hittem volna, hogy baj lesz belőle, ha segítek egy prezentációdban, főleg, amikor első kézből tapasztaltam a témát. De ha gond, hátra lépek! - felemelte a kezeit és védekezőn maga elé tartotta őket. - Nem muszáj barátoknak lennünk. Lehet úgy, ahogy eddig, egymáshoz sem szólunk, nem veszünk tudomást a másikról.