Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

49.

*Taeyhung POV*

Ritmusosan doboltam az étkező asztal lapján, amíg vártam, hogy Yumi kitöltse a frissen lefőtt kávékat két bögrébe. Egy alsónadrág és egy lenge szabadidőnadrág híján semmi nem volt rajtam, kényelmesen érezve magam a légkörben. Végül is otthon voltam, Yumi meg látott mást is belőlem, mint a felsőtestemet fedetlenül. Ő is feszengés nélkül járkált melltartóban és farmerban, aminek legalább már a cipzárját felhúzta, hogy ne essen le róla a darab. 

- Szóval - Sóhajtott és elém tolta az egyik bögrét.

letett két kanalat az asztal közepére és oda pördítette az üveg cukortartót is, hogy saját magamnak készítsem el a frissítőt. 

- Kösz - Mosolyogtam rá és előre dőltem, hogy kiszolgáljam magam. A lány helyet foglalt mellettem a széken és felém fordult. Ő már kevergette a bele pakolt cukrot a forró kávéba és úgy nézett rám.

- Ijesztően hasonlítasz magadra két évvel ezelőttről - Mondta és belekortyolt a kávéba, de fintorogva tette le, gondolom a forrósága miatt. 

- Miért? - Kérdeztem és inkább felálltam, hogy tejet szedjek elő a hűtőből, addig is pedig kicsit megszabadulok Yumi mindent tudó tekintetétől és a komoly atmoszférától. - Mi történt két éve?

- Az exed - Felelt. - Emlékszem a szőke álmodozóra - Kuncogott fel.

- SoYa . Bólintottam, ahogy eszembe jutott a lány neve. - Mi van vele?

- Ugyanígy kezdted nála is - Ingatta meg a fejét. - Seggfej voltál, oda-vissza ment a flört, de nem léptél, mert nem merted beismerni magadnak, hogy szerelmes vagy.

- Nem is voltam - Feleltem és vissza huppantam a székbe. - Akkor még nem, amikor ment az "oda-vissza" - Idéztem a szóhasználatát.

- Ne legyél fafej, tudod, hogy miről beszélek - Mosolyodott el. - Ismerlek, Tae.

- Nem ismersz - Néztem fel rá és elmosolyodtam, miközben öntöttem a tejet. 

Yumi nevetve megingatta a fejét és örültem, hogy nem rágott be soha a hülye poénjaimért és a beszólásaimért. 

- Mit akarsz kihozni ebből? - Kérdeztem és hátra dőltem a székben, hogy kényelmesen elhelyezkedhessek.

- Azt, hogy kicsit lásd át saját magad! - Felelt, mire felvontam a szemöldököm. - Nem fogom kijelenteni, hogy szerelmes vagy, mert nem tudhatom. De hadd világítsak rá valamire, jó?

- Tessék csak - Sóhajtottam kelletlenül, mert tudtam, hogy ilyenkor nekem nem lehet igazam. 

- SoYa esetében mindig írtál neki vagy felhívtad, ugye? - Nézett rám, én meg csak bólintottam egyet. - Yuri is mindig kap tájékoztatást tőled. 

- Nem nevezném tájékoztatásnak - Ellenkeztem. - Csak beszélgetünk.

Kutyaugatás törte meg a komolynak nem nevethető, de felnőttes csevejt. Ezután Yeontan rohant ki valahonnan a hátsó szobából, gondolom felfigyelve a hangzavarra, habár kicsit későn.

- Na, te aztán igazi házőrző vagy - Nevettem a kutyára. 

- Hát szia! - Yumi azonnal lehajolt, hogy megsimogassa a szőrpamacsot és kiélveztem, amíg van egy pár másodperc szusszanás időm a témától. - Yuri-val elmentél sétáltatni őt igaz? - Nézett fel rám a kutya dögönyözéséből.

Megforgattam a szemem, hogy befuccsolt a tervem, nem lehet nyugtom. Bólogattam, hogy igen, így van.

- Miért vontad be a magánéletedbe? - Kérdezte és felemelte a kutyust az ölébe, hogy ne kelljen lefelé hajolva beszélnie hozzám. - Úgy értem, mindig azt mondtad, hogy Yeontan egy privát dolog az életedben.

- Volt egy kutyája - Feleltem. - Lua. Gyerekkora óta megvolt neki és pár hónapja meghalt - Meséltem. - Tudtam, hogy milyen szar, úgyhogy gondoltam jobban érzi majd magát, ha van a környezetében egy kutya.

Yumi elmosolyodott és kérdőn nézett rám, mire mosolyogva megingattam a fejem.

- Most mi van? - Kérdeztem.

- Egy szimpla kérdésre Yuri fél élettörténetével válaszoltál - Állapította meg. - tehát érdekel. Megjegyezted. 

Felemeltem a kezem és tehetetlenül visszacsaptam az asztalra.

- Mert odafigyelek - feleltem. - És mondta.

- Valószínűleg nem mondta egynél többször - Vonta fel a szemöldökét.

- És?

- Mi Mara kedvenc színe? - Kérdezte hirtelen.

- Mi? - Kérdeztem vissza. - Honnan tudjam?

- A tervei?

- Gőzöm sincs - Ráncoltam a homlokom.

- A kedvenc ruhadarabja?

- Fasz tudja.

- Magas sarkút vagy tornacipőt hord gyakrabban?

- Yumi, én...

- Van háziállata? - Szakította félbe a válaszomat.

- Nem tudom.

- Mi a kedvenc kávéja?

- Honnan a fenéből kellene...

- Mi Yuri kedvenc kávéja?

- Karamellás meg édes cuccok, a lényeg, hogy sok tejjel legyen - Vontam vállat.

Yumi hirtelen csendben maradt és csak mosolygott rám, miközben beharapta az alsó ajkát. Kérdőn néztem rá és még mindig értetlenül álltam a kérdéssorozata előtt, ami meglepett, lenyűgözött és kikészített.

- És ez mire volt jó? - Sóhajtottam. - Lehetek a barristája?

- Hülye vagy, fiam - Ejtette hátra a fejét. - Hogy szedted össze a nőidet eddig? 

Vállat vontam és mosolyogva beleittam a kávémba. 

- Mara valószínűleg kismilliószor elmondta neked ezeket a dolgokat - Felelt. - Azt akarta, hogy mindent tudjál róla, hátha valami felkelti az érdeklődésedet. De szartál rá, úgyhogy nem jegyezted meg. Nem figyelted. Yuri hányszor ivott előtted kávét, hogy ezt megjegyezted? 

Vállat vontam és zavartan megnyaltam a számat, ahogy kezdtem felfogni az összefüggéseket.

- Kétszer? - Mormogtam a feleletet és újból a számhoz emeltem a bögrémet.

- Van háziállata? - Kérdezte Yumi, immáron a kérdéseket Yuri-nak tulajdonítva.

- Volt - Feleltem.

- Kedvenc színe?

- Lila - Megköszörültem a torkom és a kávémat figyeltem inkább.

- Magas sarkú vagy torna cipő?

- Torna cipő.

- Tervei?

- Havonta változik - Mosolyodtam el a gondolatra, ahogy eszembe jutott Yuri és a zavarodottsága, amikor elmesélte, hogy gőze sincs, mi akar lenni még, pedig itt áll a diploma előtt.

-Kedvenc ruhadarabja?

- A hangulatától függ.

- Az mit jelent? - Kuncogott fel, hiszen ő már tudta a végkifejletet.

Hátra ejtettem a fejem és megadóan sóhajtottam egyet. Visszanéztem a lányra és egy féloldalas mosollyal megingattam a fejem.

- Szerelmes vagy? - Kérdezte Yumi halkan, de érthetően.

- Újabb beugratós kérdés? - Nevettem fel és ittam még egy kortyot.