Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

16- Mélység

- Pedig én kíváncsi lennék, miért utáljuk egymást ennyire - Vontam vállat.

- Nem utáljuk egymást - Felelt Yuri. - Csak épp nem vagyunk egymás kedvencei.

- Ugyanaz - Forgattam meg a szemem. - A kezdet a lényeg.

Vállat vont és vissza ejtette a telefonját az ölébe.

- Nem tudom - Felelte.

- Szerintem csak félsz nekem elmondani - Mosolyogtam.

- Muszáj beszélgetnünk? - Puffogott és kicsit lejjebb csúszott az ülésen.

Aranyosnak találtam, ahogy összehúzta magát és megpróbált észrevétlennek tűnni mellettem, holott képtelenség volt és ahogy igyekezett kikerülni az elkerülhetetlent.

- Én nem szeretnék csendben utazni - Feleltem.

- Én most már igen.

- Nem akarod megbeszélni?

- Mit is kellene?

- Kettőnket - Feleltem és ismét csak akkor realizálódott bennem a mondat furcsasága, amikor már elhagyta a számat. - Úgy értem a kettőnk helyzetét.

- Miért? - Sóhajtott egyet és megigazította magát az anyósülésen.

- Mert úgy tűnik nekem, hogy nem vagy rossz fej - Vallottam be. - És az elmúlt alkalmakkor úgy vettem észre, hogy nem akartál hasba fejelni, amikor megláttál.

Felnevetett a mondatomon és megingatta a fejét. Mosolyogva hallgattam a zavart kacaját és ránéztem a telefonomra egy kis segítségért az utat illetően.

- Nem vagy rossz arc - Mondta. - Csak nem volt szimpatikus a viselkedésed kezdettől fogva.

- Mit csináltam, ami nem tetszett? - Kérdeztem vissza.

- Ezt komolyan meg kell kérdezned? - Nézett rám.

Egy mosolyra húztam a számat, de belül elkezdett forogni a mellkasom a szégyenérzetre. Sosem szerettem, ha valamivel szembesítettek, főleg akkor, amikor tudtam, nagyot hibáztam és tudtam, hogy hülyeséget csináltam. Mély levegőt vettem és átgondoltam a lehetőségeimet, de végül úgy döntöttem, ha már kettesben vagyunk, menjünk mélyre.

-  Én is ember vagyok - Vontam vállat. - Csinálok faszságokat, amiket megbánok és voltam fiatalabb, aminek nem mindig örülök. 

- Szóval tisztában vagy vele, hogy mi a bajom veled? - Kérdezett vissza.

- Azt sejtem, hogy nem igazán volt neked szimpatikus az elsős seggfej, aki voltam.

- Hát, az rohadtul nem - Mosolyodott el, hogy ne legyen nagyon bunkó hangvétele.

- Változtam - Közöltem vele.

- Nézd, Taehyung, értékelem az igyekezeted, de nem vagy köteles nekem bizonyítani.

- Nem bizonyítani akarok - Ingattam meg a fejem. - Csak pontot tenni a végére.

- Miért?

- Mert nem lenne rossz, ha tudnám az okát, miért utáljuk egymást, ha már utáljuk - Feleltem. - Ha pedig nem, akkor nem esne rosszul a törékeny lelkemnek, ha nem kellene folyamatosan pofákat vágnunk egymásra.

Szóhasználatomon Yuri megint halkan felnevetett, majd vett egy mély levegőt és egy pillanatig csend borult az autóra. 

- Az tény, hogy nem vagy akkora seggfej, mint voltál - Mondta végül.

- Köszönöm.

- De ettől függetlenül még mindig nem tetszik, ahogy a nőkkel bánsz - Folytatta.

Nyeltem egyet és a szívem nagyot dobbant a szembesítésre, de nem estem kétségbe, tisztában voltam vele, hogy valami ilyesmi lesz a háttérben.

- A nőkkel úgy bánok, ahogyan ők is velem -Feleltem halkan. - Az, hogy máshogy látszik az egy dolog.

- Nem igazán látszik, másként, minthogy paraszt legyél.

Halkan felnevettem és megingattam a fejem. Nem mondom, hogy nem esett rosszul, de nem vártam mást. Legalább tisztázunk mindent.

- Egy idő után megunja az ember a fafejű csőcseléket - Sóhajtottam. - Ha többször utasítok el valakit finoman, de még mindig nem veszi az adást a buta fejével, kénytelen vagyok kicsit másként szólni hozzá - Magyaráztam. - Nyilván csak a bunkó végkifejlet lát napvilágot - Vontam vállat egyszerűen. - Sokat flörtöltem, ez tény - Bólintott. - De sosem törtem össze egy szívet sem és sosem használtam ki senkit. 

- Ezt nem hiszem, hogy mindenki így gondolja.

- Az elején lefektettem a tényeket - Közöltem. - Nem akartam kapcsolatot, nem akartam lefeküdni egyikkel sem. Ha így bele mentek egy kis szócsatába vagy egy-egy csókba, az már nem az én bajom. Sosem árultam zsákbamacskát, az egy másik történet, ha valaki azt hitte, hogy majd hirtelen egymásba szeretünk és boldogan élünk, amíg meg nem halunk.

- Sose voltál szerelmes? - Kérdezett vissza. - Úgy értem nem voltak érzéseid egyik ilyen kalandod alatt sem?

- De - Bólintottam. - Egyszer, de az a lány nem az egyetemre járt. Vele együtt is voltam majdnem két évig.

- Hm - Hümmögött válaszként.

- Egyéb kérdés? - Pillantottam rá gyorsan, mielőtt balesetet okoztam volna.

- Miért hagyod, hogy mindenki utáljon azért, aki nem is vagy? - Kérdezte halkan. - Vagyis.. én sem kedveltelek és meg sem próbáltad megmagyarázni vagy megmutatni, hogy nem igaz.

- Mi értelme? - Nevettem fel. - Aki el akar hinni valamit, az el is fogja hinni, hiába mondok bármit is. Nem igaz? 

- De - Bólintott és sóhajtott egyet. 

- Ráadásul ha valaki meg akar ismerni, akkor meg fog. Ha pedig úgy gondolom, hogy megérdemli, akkor megmutatom magam neki - Vontam vállat. - Ennyire egyszerű.

- Én megérdemeltem? - Mosolyodott el.

- Korántsem ismersz még, azon kívül, hogy tudod, nem vagyok seggfej - Megnyaltam az ajkaimat és lelassítottam egy piros lámpánál.

-  Igazad van - Bólintott keményen. - És te miért utálsz engem?

- Nem utállak - Kacagtam fel és egy utolsó pillantást vetettem a lányra, mielőtt neki indultam volna a zöldre váltott lámpánál. - Te távolságtartó voltál és elkezdted vágni ezeket a nevetséges grimaszokat rám, aztán azt hiszem, valahogy csak sodródtam az árral. Nem kedveltelek, mert te sem kedveltél.

- Felnőttes - Nevetett fel.

- Te sem panaszkodhatsz - Kötözködtem.

- Hé! - Fordult felém, mire elmosolyodtam. - Nekem volt indokom.

- Volt - Bólintottam. - Most már jók vagyunk? 

- Nem tudom - Vont vállat és visszafordította a fejét az út felé. - Még mindig nem ismerlek.

- Nem kértem élettörténetet, csak egy kis szimpátiát - Nyújtottam át a kezem az ő felére, hogy egy kézfogást kérjek tőle.

Kérdés nélkül csúsztatta a mancsát az enyémbe, mire szélesedett a mosolyom. Puha bőre egy pillanatig csiklandozta a tenyeremet, aztán meglepően erős és határozott marka ellenszegült a gyengédségének.