Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

50.

- Yuri - Hallottam meg az igazgató hangját magam mögül.

Gyorsan megfordultam és egy apró fejbiccentéssel köszöntem neki. A kezemben lévő könyveket a mellkasomhoz szorítottam és azonnal elfogott a hányinger. Nem tudom, hogy miért, de azonnal rossz érzés fogott el, ha őt megláttam, pedig soha, semmilyen összetűzésem nem volt sem vele, sem az egyetem szabályzatával. 

- Jó reggelt! - Köszöntem zavartan.

- Tegye el a könyveit, kérem! - Mutatott a szekrényre a férfi mosolyogva, mire szó nélkül bólintottam egyet.

Gondolkodás nélkül engedelmeskedtem és hátat fordítva az iskola fejének újból a szekrényemmel kezdtem el foglalkozni. Szerettem volna elhúzni a pakolást, hiszen megijedtem a jelenlététől és attól, hogy nem tudtam, miért van ott. Volt egy sejtésem, hogy talán meglátta a képeket ő is, amitől még mindig a sírás jött rám, ha rágondoltam. Viszonyt az már vagy két hete volt, nem hiszem, hogy eddig tartott volna neki a procedúra, hogy behívjon. Vagy mégis? 
Szótlanul becsuktam a szekrényem és az igazgató felé fordultam, hogy jelezzem, készen állok a kivégzésre.

- Jöjjön! - Biccentett a fejével, arcán pedig a szokásos, kedves mosoly ült. 

- Valami gond van? - Motyogtam, amikor mellette sétáltam.

Út közben úgy éreztem, minden szem rám szegeződik és ettől égni kezdett a fejem. Szorongás lett úrrá rajtam és késztetést éreztem megint, hogy könnyeket eresszek és elbújva görcsöljek valahol a történteken. 

- Csak beszélgetni szeretnék - Felelt. - Nem kell aggódni, csak tisztázunk valamit.

- Rendben - Biccentettem, de nem nyugtatott le.

Nagyot nyeltem és folytattam az apró lépteimet a férfi mellett. Remegtek a lábaim, pedig nem egyszer voltam már az irodájában. Természetesen semmi nagy dolog nem történt, de azokra is rá stresszeltem, pedig csak felkért, hogy segédkezzek egy projektben, hogy alapítsunk tanuló csoportot az alsóbb éveseknek vagy csak egy szimpla iskolai előadás miatt. Lehet, hogy a tekintélye volt az, ami magam alá vizeltetett minden alkalommal, nem tudtam.

Kinyitotta az ajtót és beengedett maga előtt. Mosolyogva megköszöntem és beléptem az irodába. Alig két lépés után viszont megtorpantam, ahogy a két fej azonnal hátra fordult az érkezésünkre. A szemeim kikerekedtek és először Mara szemébe néztem, akinek az arca csupa megvetést, indulatot és dühöt sugárzott, majd a jobb oldalon ülő Taehyung vonzotta magára a tekintetem, aki azonnal felállt és egy fejbiccentéssel jelezte, hogy üljek le a székbe, ahol eddig ő ült. Maradék ülőhely híján mosolyogva megálltam kettejük között és még elgondolkodtam, hogy leüljek e vagy futnom kell majd.

- Ülj le! - Szólt hozzám Taehyung lágy hangon, amitől kirázott a hideg.

Automatikusan elmosolyodtam, ahogy az ő apró mosolyával találtam szemben magam és bólintottam egyet. 

- Köszönöm, hogy mindannyian eljöttetek! - Mondta az igazgató, amikor ő is leült az asztal másik oldalára, a saját székébe. - Nos, kellemetlen helyzetről kaptam értesítést, amit szeretnék tisztázni veletek, mielőtt valaki feje felett pálcát törünk.

Mindenki bólogatott, hogy ez természetes, nekem pedig fészkelődnöm kellett, annyira kellemetlen volt a légkör. A vászon táskámat megigazítottam a kezemben és mélyet lélegeztem, hogy elébe menjek egy erős hányingernek. 

- Az a helyzet, hogy kaptam egy bejelentést, miszerint elég kusza helyzetbe keveredtek Önök, hárman - Nézett mindannyiunkra. - És szeretném tudni, hogy igazak e a hírek.

- Én nem értem, miről van szó - Sóhajtott Mara és egy színpadias sóhajtással hátra dőlt a székében.

Én megforgattam a szemem és összeszorítottam az állkapcsomat, amire egy elég kemény mosoly feszült meg az arcomon.

- Szóval nem tudod, hogy hónapokon át érzelmi terrorban tartottál, zaklattad Taehyung-ot, hazugságokat állítottál rólam, félre vezetted őt, aztán megfenyegettél a képeimmel, amiket mellesleg privát célra küldözgettünk egymásnak, hogy ha nem szerzem meg neked a csávót, akkor kiplakátolod velük az egész egyetemet? - Soroltam, szinte egy levegővel. - Érdekes memóriád van. 

A következő, amire emlékszem, hogy Mara maga mellé tette a táskáját és egy ideges nevetéssel feltolta magát a fotelből. Lépett felém egyet, én pedig megmarkoltam a fotel karfáját ijedtemben. 

- Mara, üljön le! - Szólt rá az igazgató.

- Ül! - Parancsolt rá Taehyung és kilépett a két fotel mögül, hogy immáron közöttük álljon, mintegy védőpajzsként. - Ne akard, hogy azok az üzenetek is világot lássanak, amiket nekem írogattál!

- Taehyung, semmi szükség további fenyegetőzésekre! - Figyelmeztette őt az igazgató. - Nyugtassuk le magunkat, rendben?

Mara vissza huppant a fotelbe, Taehyung pedig az én ülőkém karfájára támasztotta magát. Nagyobb biztonságban éreztem így magam és a jelenléte azonnal lenyugtatott valamelyest,

- Úgy vélem, ez elég beismerő viselkedés volt - Nézett Mara-ra az igazgató. - Nem, de? 

Mara karba tette a kezeit és fújtatott egyet válaszként.

- A gond a következő - Sóhajtott az igazgató és maga elé emelt egy papírlapot egy pillanatra, amíg elolvasott róla valamit, aztán megint a volt barátnőmre szegezte a felsőbbrendű pilláit. - A fenyegetés és a zaklatás, na meg az egésznek a súlyossága már rendőri intézkedést von maga után.

Kikerekedett szemekkel néztem a férfire, majd fel Taehyung-ra. A mellettem ülő semleges arccal nézte az igazgatót, szimplán megvárva az ítéletet.

- Azonban figyelembe véve a tényezőket és az indíttatást - Folytatta. - Felfüggesztést javaslok, természetesen Mara megfontolása után, hogy mit választ.

- Milyen indíttatást? - Kérdezett közbe Taehyung. 

- A szerelmi motivációt és a visszautasítás miatti kétségbeesést - Felelt az igazgató. - Valamint, hogy senkinek nem lett komolyabb baja..

- Komolyabb baj? - Állt fel Taehyung a szék karfájáról. - Elnézést, igazgató úr, nem szeretnék tiszteletlen lenni! Maga nem látta szerencsétlen lányt - Biccentett felém a fejével. - Tudja, hogy min ment keresztül? A megaláztatás, a kihasználás, a szégyen...

- Megértem, Taehyung - Bólintott a férfi. - De egyetemen vagyunk.

- Szóval ha én kinyírom féltékenységből, akkor nem számít, mert egyetemen vagyunk - Felelt indulatosan a srác.

Lehunytam a szemeimet és felnyúltam, hogy a mellette lógó kezét megfogjam, jelezve neki, hogy nyugodjon le. Taehyung kikapta az ujjait a kezemből és lenézett rám. Én ijedten húztam vissza az ölembe a kezem, hiszen nem tudom, mit is vártam tőle. 

- Elnézést! - Mondta Taehyung az igazgatónak és lenézett rám. 

Én csak mosolyogva nyeltem egyet és lesütöttem a szemeimet, ahogy találkozott a tekintetünk. Idióta vagyok!