Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

79.

*Taehyung POV*

Éles tekintettel szeltem át a távolságot kettőnk között az új fiúval. A hétvégén másodjára mutatkozott be a motoros csoportnak, hogy beilleszkedjen, de kicsit sem volt szimpatikus. Úgy értem, hogy okos volt és tisztelettudó, de túl sokszor legyeskedett Yuri körül. A többi lánnyal is elbeszélgetett, de az én barátnőm valamiért a kiemelt figyelmébe került. 
YonSun azonnal vette a lapot, ahogy tekintete az enyémmel összetalálkozott és egy udvarias biccentés után odébb állt beszélgetni. Elégedetten kortyoltam a kólába és néztem, ahogy Yuri a lányokkal tovább beszélget. Féloldalas mosoly jelent meg az arcomon, ahogy szétáradt bennem a dominancia és a fölény érzése. Csak és kizárólag Yuri tehet erről, hiszen a szépsége és kedvessége mindenkit magával ragad és megengedi nekem a kivételes posztot, hogy mindenkinek bemutathassak gond nélkül, aki őt akarja. 

- Kijátszottad magad? - Sóhajtott mellettem egyet Yumi és lehuppant a balomon lévő bárszékre.

Felnevettem és odafordultam felé egy pillanatra, hogy megmutassam neki az élvezkedő arcom, aztán szinte hátat fordítva neki néztem tovább a barátnőmet.

- Csak barátkozni próbál csóró srác - Közölte lemondóan. - Hagyd érvényesülni!

- Én hagyom - Vontam vállat. - De ne Yuri mellett tegye.

- Nem tarthatod bezárva - Nevetett fel halkan a hátam mögül.

- Nem? - Néztem rá megint egy kihívó mosollyal. 

Yumi megforgatta a szemeit és mosolyogva fejet rázott, megmutatva, hogy nem hiszi el a hallottakat.

- Nem korlátozom - Közöltem vele és a konyhapult felé fordultam, hogy ne a hátamat mutassam neki, amíg hozzá beszélek. - Azzal találkozik, akivel akar, nem szabom meg, kivel barátkozzon, nincs hozzám kötve, nem kell beszámolnia mindenről - Soroltam. - Csak nem szeretem, ha ilyen új figurák legyeskednek körülötte - Pillantottam YonSun felé egy pillanat erejéig.

- Nem csinál semmi olyat - Biztosított róla. - Csak beszélgetnek.

- És honnan tudjam, hogy nem fűzi a barátnőmet? - Vontam fel a szemöldököm.

- Ennyire nem bízol Yuri-ban? - Kérdezett vissza.

- Benne bízom. A csávóban nem.

- Ott álltam velük én is - Sóhajtott kicsit és a szájához emelte a poharát. - Semmi félreérthető nem hangzott el. A suliról volt szó, tervekről és rólad.

- Rólam? - Néztem rá kérdőn.

Yumi halkan felnevetett és bólogatott párat.

- Yuri odáig van érted - Közölte velem, amivel egy mosolyt csalt az arcomra.- Amint az új srác valamire célozgatott vagy félreérthetőt mondott, Yuri azonnal belevont téged a válaszába, hogy megerősítse a nyomiban, hogy nem kapható és vagy neki. Úgyhogy nyugi. Okos a barátnőd, ne aggódj!

Lehajtottam a fejem egy pillanatra és halkan felnevettem. Titokban reménykedtem, így férfi létemre is, hogy néha Yuri megemlít engem a barátainak, mesél kettőnkről és megerősíti a külvilágban, hogy együtt vagyunk. Lehet, hogy puhány dolog, de nem voltam kemény, érzéketlen tuskó, a kinézetemmel és a hírnevemmel ellentétben. Szükségem volt a lányra, szükségem volt a visszajelzéseire, szükségem volt minden pillanatban rá, a mosolyára, a kedves szavaira, néha az intelmeire és a dorgáló észhez térítéseire, az öleléseire, a csókjaira, a szeretkezésekre, hogy megerősítsük a kapcsolatunkat a lehető legjobban. És tudtam, hogy neki is szüksége van rám, hogy bebizonyítsam, megérdemeljük egymást, hogy bizonyosságot nyerjen, hogy más vagyok, mint amilyennek megismert, szüksége volt a gyengédségre és néha a férfias dominanciára, kellett neki jó pár kedves szó és motiváló szó. Mindegy volt, mit kívánt meg a helyzet, tökéletesen kompatibilis volt velem, nem engedtük egymást lecsúszni, ellustulni és mindig valamilyen csoda folytán tudtuk, miből kell éppen a terítékre pakolni. Kevés időt töltöttünk együtt, mégis úgy éreztem, vele tökéletesebb és harmonikusabb volt az életem, mint akármelyik évekig tartó kapcsolatomban. Yuri olyan volt, mintha a mérleg tökéletes egyensúlyát tudnám vele kiegészíteni.