Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

56.

Minden úgy ment, ahogy eddig is. Eljártunk egyetemre, végig szenvedtük az órákat, délután tanultunk egy kicsit, esetleg Taehyung-gal elmentem kutyát sétáltatni. Hétvégente néha összeültünk valamelyikőnknél, filmeztünk, főztünk. A világnézetem azonban megváltozott. Taehyung, amióta kimondta, hogy kedvel, nem fogja vissza magát és nyíltan közelít felém. Én az első alkalommal rohantam volna a karjaiba, viszont nem szerettem volna, hogy ha könnyű vérűnek hisz. Más akartam lenni, mint az eddigi nők, akik ráakaszkodtak és meg akartam róla győzni, hogy át kell gondolja ezt, mielőtt gyorsan beleugrunk és utána rájön, hogy mégsem neki való vagyok. Viszont arra is rá kellett, hogy jöjjek, hogy hónapok óta beszélgetünk, együtt sétálunk, otthon eltöltjük az időt, ami arra a következtetésre enged jutni, hogy ha úgy gondolná, nem akar, már rég kisétálhatott volna az életemből.
Most már én akartam lépni. Meg akartam mutatni neki, hogy amennyire be tudok pánikolni egy félreértéstől, ugyanannyira tökös is tudok lenni. Taehyung egy ideje már átvette az irányítást, elhív kutyát sétáltatni, elvisz reggel egyetemre, amikor tud, autóval viszi a fenekem, ha már megteheti. Beszélget velem, bókol és a tudtomra adja, hogy kedvel és lépi akar. 

Felvettem egy bőr hatású nadrágot, ami kellemesen szorult rá a lábaimra, kiemelve az alakomat, mégsem fájón cuppanva a bőrömre. Ehhez egy rózsaszín, lenge pólót vettem fel, aminek az alját betűrtem a nadrág korca alá. A hajamat csak lógni hagytam és igyekeztem minél átlagosabbnak kinézni. Nem akartam, hogy ordítson rólam, hogy órákig készültem és válogattam a ruháimat azért, hogy átmenjek Taehyung-hoz filmezni. Pedig egy jó órába telt, mire sminket tettem fel, mert először tussal kiemeltem a szemeimet, aztán letöröltem, mert túlzásnak éreztem. Másodjára szemhéjpúderrel próbálkoztam, viszont túl utcainak gondoltam ezzel a kihívó szereléssel. Harmadik próbálkozásra csak spirált használtam, de akkor fintorogva néztem magamra, hogy egyáltalán nem volt figyelemfelkeltő az arcom. Végül megállapodtam egy halvány barna szemhéjpúdernél és a spirálnál, hogy azért mégse legyen meztelen az arcom, de ne is legyen túl hivalkodó. A hajammal is eljátszottam ezt, először megmostam és minden gyümölcsös, jó illatú kencével pakoltam be. Kifésültem és szárítani kezdtem, közben fésűvel hullámokat csavartam bele, a másik oldalát meg egyenesre szárítottam. Percekig dobáltam előre hol az egyik, hol a másik oldalt, hogy eldöntsem, melyik a jobb, aztán csak elkeseredve bevizeztem megint és hagytam, hogy magától megszáradva vegye fel a természetes alakját. 

Mély levegőket vettem, amíg sétáltam Taehyung ajtaja felé. Sokadik alkalom volt, hogy  itt jártam, mindig tudtunk beszélgetni, nem volt feszültség köztünk, sem pedig kínos csend, mindig megoldottuk a dolgokat és feltaláltuk magunkat. Most viszont tudtam, hogy kedvel és azt is, hogy én is kedvelem. És azzal is tisztában voltam, hogy lépni akartam. A mai napot akartam arra elrendelni, hogy először megcsókoljam. Vagy legalább megöleljem. Vagy hozzá érjek. Majd eldöntöm, melyikhez lesz merszem. 

*Taehyung POV*

- Baromság! - Vakkant fel Yumi. - Ha nem szereti a horrort, nem fog hozzád bújni! Ez nem egy kibaszott nyálas film. Csak a filmet is utálni fogja meg téged is. 

Sóhajtottam és eldobtam a következő filmet is a kezeim közül. Felmutattam a következőt és már kezdtem ideges lenni, mert tudtam, hogy Yuri bármikor itt lehet. Egyrészt nem akartam, hogy Yumi megint félreértést okozzon, habár már elég jól sikerült megértetnem vele szerintem, hogy kedvelem. Másrészt pedig nem akartam, hogy ezzel menjen el egy csomó idő, hogy nem tudunk dönteni.

- Azon az ereimet vágnám fel - Zárta ki a következő filmet is. - Szerintem hagyd, hogy ő válasszon. 

- Ismerem annyira, hogy azt fogja mondani, hogy neki mindegy - Néztem rá mosolyogva Yumi-ra.

- Akkor együtt kiválasztjátok - Forgatta meg a szemeit. - Hiába mondok neked bármit, lehet, hogy én jóízűen eszek bármelyik szervdarabolós horror közben, ő pedig az akciófilmet sem bírja. 

- Igazad van - Bólintottam és felkeltem a földről. - Ezzel ennyi.

- Akkor megyek - Bólintott Yumi. 

- Kösz a segítséget! - Pillantottam körbe a szobában, ahol segített kitakarítani, na meg a bevásárlást és a felkészítést ne is említsem!

- Nincs mit - Vont vállat és közelebb lépett, hogy megöleljen búcsúzásképpen. - Aztán vigyázni!

- Nem fogom lefektetni, amikor még nem is a barátnőm - Sóhajtottam lemondóan, de felnevettem.

- Még - Vigyorgott rám és ezzel intett is egyszerre, viszlátot mondva nekem.

Nem kísértem ki, tudtam, hogy kitalál egyedül is, otthon érezte már magát nálam. Én csak mély levegőt vettem és még egyszer körbenéztem a nappaliban, ahol már csak a DVD lemezek jelentették a rendetlenséget. Idegesen összecsaptam a tenyeremet párszor és bólintottam magamnak.

- Meg lesz ez! - Motyogtam magamban bátorításképp.