Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

14.- Agyrém

Mara elrángatott vásárolni, amihez nagyon nem volt kedvem, de amúgy tudtam, hogy muszáj és ahogy odaérünk a plázába, ki se lehet majd rángatni a leárazásokról. Mindig így indultunk neki, Mara volt a felbujtó, ő maximum két szatyorral távozott, én pedig a szenvedő alany, aki végül legalább hét dolgot kellett, hogy egymásba suvasszak, hogy elég legyen a két kezem a papírtáskákhoz. 

- Olyan jól nézett ki - Áradozott tovább Taehyung-ról, nem volt elég a tegnap délután és az egész nap az egyetemen. - Láttad, hogy koncentrált?

- Nem, mert én is koncentráltam a jegyzeteimre - Feleltem mosolyogva.

- De nem is kellett jegyzetelned - Nézett rám felvont szemöldökkel. - Azért mentél oda, hogy alibi legyél, nem ténylegesen tanulni.

- Tudom, de ott meg rájöttem, hogy van egy csomó minden, amit könnyebben és egyszerűbben megértek Taehyung jegyzeteiből.

- Taehyung jegyzetei?  - Állított meg, mintha csak most mondtam volna ki egy átkot.

- Igen? -Kérdeztem vissza zavartan. 

- Odaadta a jegyzeteit?

- Nem, igazából elmagyarázta a sajátja szerint - Feleltem kissé félve, hiszen amióta ennyire elszánt volt a lány Taehyung iránt, kissé ijesztő lett, ha róla volt szó.

- Te komolyan együtt tanultál vele? - Vigyorgott rám. - Mondtál neki valamit rólam?

- Nem, éppen azon voltam, hogy ne folyjon ki az agyam a helyéről - Feleltem őszintén.

Mara arca komor lett és lassan tovább is indult a pláza folyosóján. Én követve őt felvettem a pár lépés távolságot és beértem őt. 

- Most mi van? - Sóhajtottam.

- Yuri, arról volt szó, hogy miattam mész oda és az érdekemben szólsz - Tett szemrehányást. - Nem arról, hogy te melegedsz vele össze.

- Na állj! - Nevettem fel halkan. - Kicsit sem melegedtem össze vele, csupán kettő percig magyarázott nekem. 

- És eszedbe se jutott engem szóba hozni? 

- Oda vittelek - Vontam fel a szemöldököm kérdőn. - Egy lakásba össze voltatok zárva, percekig kettesben voltatok a nappaliban. És csak bámultad. 

- Megijedtem - Motyogta. - Nem akartam hülyét csinálni magamból, nem jutott eszembe semmi.

- Akkor ne engem baszogass, kérlek! - Csaptam meg a vállát kicsit. 

- Hé! - Csattant fel, de aztán elmosolyodott. - Holnapra kitalálok valamit, ígérem.

- Holnapra? - Kérdeztem vissza.

- Holnap is együtt tanulunk, nem? - Mosolygott.

- Hát, nem volt tervben - Mormogtam. 

- De eljössz ugye? - Kérlelt. 

- Meg akartam látogatni Luát - Utaltam a kutyusomra. - Holnap péntek és úgy gondoltam, hogy haza utazom a hétvégére.

- És muszáj holnap? - Biggyesztette le az alsó ajkát. - Késő délután vagy szombaton nem lehet?

- Mara, ez az én életem és a kutyámról van szó - Szóltam kissé erőteljesebben oda. - Nem tologatom az utazást, de te mehetsz nyugodtan. Szólok SunHwa-nak, legalább Taehyung haveri körébe kicsit beásod magad, ha már ennyire akarod - Vontam vállat.

- Több, mint a semmi - Vont vállat ő is és befordult az első üzletbe.

Sóhajtottam egyet és követtem őt a ruhaboltba. Nem is lesz baj, ha nem megyek el tanulni. SunHwa meglepően jó arcnak bizonyult és elég jól el lehetett vele beszélgetni. Félre ismertem, mert Taehyung baráti körébe tartozott és azt hittem, hogy ő is egy bunkó paraszt. Nos, nem volt maradéktalanul úriember, de sokkal jobb társaság volt, mint azt korábban gondoltam. Ami viszont még inkább arra késztetett, hogy kihagyjam a tanulást, az Taehyung volt. Sajnos vagy nem sajnos, de ő is eléggé lerombolta a vele szemben felállított bunkósági faktoromat és ez kezdett nem tetszeni.