I. fejezet

980 28 0
                                    


Egy csókkal kezdődött, ami aztán megváltozott mindent...

"Harry Potter a varázsvilág megmentője" - szóltak a szalagcímek az újságban. "A kis túlélő másodszor is túlélte a Sötét Nagyúrral való összecsapást" és hasonló frázisok. Nagyon unalmasak voltak. Fárasztó volt ez a rengeteg figyelem és a kitalált történetek. Hirtelen mindenki azt hitte, hogy Harry barátja, ismerőse és rajongója. Mindenki vélt róla tudni valamit. De őt valójában csak az Arany Trió tagjai ismerték igazán.

Ron és Hermione összejöttek. Boldogok.

Neki meg belefájdult mindene Ginny-be. Nem utálta a lányt, csak nem volt szerelmes belé. Próbálkozott, Merlin a tanúja rá, hogy nagyon akarta, hogy működjön, de valahogy mégse sikerült. Mert ott volt a tudatalattijában egy másik valaki... így inkább megbeszélték, hogy nem folytatják tovább a dolgot. Jobb ez így mindenkinek, és nem szerette volna elvenni Ginny-től a lehetőséget, hogy egy olyan embert találjon, aki igazán tudja szeretni.

Neki meg ott volt az a valaki, pontosabban egy szőke, kék szemű, fagyos tekintetű valaki...

Azóta, hogy kimentette a tűzből, valami megváltozott benne, mintha felelősnek érezte volna magát érte. Pedig ez nagy butaság. Draco Malfoy-ért soha senki nem volt igazán felelős. Ez volt az egyik oka, hogy megtett mindent, hogy ne ítéljék el. Ami persze sikerült is neki, szóval Draco szabad ember volt. És még vár rájuk egy év a Roxfort-ban, az utolsó, amit Voldemort miatt kihagytak, vagyis ő kihagyott, Draco meg ki tudja, hogy újrajárja-e az évet. Hallotta a rendeletet, hogy aki élni kíván a lehetőséggel, annak beszámolják azt az évet is. Neki is felajánlották, de úgy volt vele, hogy rendesen akarja végigjárni, és talán lesz egy év, amikor épp senki nem akarja megölni.

Harry minden egyes tagja görcsben volt, ahogy közeledett az iskolakezdés. Nem nagyon látta a fiút, amióta felmentették. Akkor is csak futólag beszéltek, viszont történt valami, amit nem tudott hova tenni és a legkevésbé sem tudott túllépni rajta. A szőke egy halvány csókot lehelt az ajkaira. Olyan puhát és finomat, mintha soha nem is létezett volna, csupán csak egy sóhaj volt.

Merlin legyen a tanúja, próbálta kiverni a fejéből. De nem ment, sőt egyre többet gondolt a mardekáros fiúra, még a zöld színt is egészen megkedvelte. Azt mindenesetre elismerte, hogy talán Draco-nak áll a legjobban ez a zöld árnyalat a világon.

Néha azon kapta magát, hogy üres tekintettel bámul ki az ablakon és a fantáziája valahol nagyon-nagyon messze jár. „Vajon mi lehet vele? Miért nem írt? Miért ... Miért... Miért... "- visszhangzott az agyában. „Ha, nem lettem volna olyan meglepett, talán esélyem lett volna utána nyúlni, és visszarántani, hogy elmélyítsem a csókot... Talán... ha... kellett volna..."- zakatolt az agya.

Csak ilyen mondatok jártak Harry fejében. De a híres griffendéles bátorsága sehol sem volt most. A Sötét Nagyúrral megküzdött, de egy ártatlan csók ennyire kikészítette? Lehet talán azért, mert egyedül érezte magát. Hermioné-nak és Ron-nak elmesélte. Akik, a vártak ellenére egyáltalán nem akadtak ki, még azon a tényen sem, hogy egy görény mardekáros az illető. Vagyis volt görény, és kétség kívül nagyon mardekáros. Ron kicsit szkeptikusabban fogadta, de látta, hogy Harry mennyire bele van gyógyulva a dologba, így a legtöbb gonosz megjegyzését nem mondta ki hangosan. De azt szentül megfogadta, hogy „ha az a görény bántja a legjobb barátját, hát Merlin-re esküszik, hogy úgy elátkozza, hogy..." nem is mert belegondolni, mert remélte azért, hogy erre nem kerül sor.

Viszont ahogy telt az idő, minden hírmorzsa nélkül, úgy lett Harry hangulata egyre komorabb. Nem is jó szó rá a komor, inkább csak reményvesztett. Nem is tudták pontosan milyen is lett, mint aki visszatartja a levegőt, a boldog mosoly is csak 98%-os mert valahol átsuhan egy icike-picike hiányérzet a smaragd szemeken.

Elcserélt életek (drarry AU)  - BEFEJEZETT -Where stories live. Discover now