Örökké/ Vkook[BEFEJEZETT]

Nyolc ~

-taehyung... Kelj fel- suttogta yoongi s a fiú selymes arcát simogatva ébreszgette, de mivel nem kelt fel csak nyammogott párat, ezért egy másik folyamathoz alkalmazkodott. Lassan előrébb hajolt az ülésbe s a fiú arcára simitotta tenyerét. Ajkaival egy lágy puszit hintett taehyung szája sarkába majd mosolyogva Vissza dőlt az ülésbe. Taehyung iriszei kippattantak s piros pozsgás arccal bámulta ölében fekvő kezeit.

-sajnálom... De máshogy nem tudtalak felébreszteni- felelte yoongi egy lágy mosollyal amit a másik viszonzott.

-u.. Ugyan... Nem kell sajnálnod... - mondata után újból fülig pirosodott de mit sem törődve ezzel a mellette ülőre pillantott.

-hát akkor... Szerintem mehetünk... - taehyung bólintott majd lassan kikoszálódtak a járműből.
A fiatalabb ámulva tekintgette a csodaszép épületet amin pár égő sorakozott fel s a falaknak is gyönyörű krém színe volt. Bambulásából derekára simító kéz zökkentette visza. Kissé megugrott de amikor a mellette lévőre pillantott elernyedt s élvezte derekára fonodott kézfejet. . - tetszik? - kérdezte yoongi mosolyogva. Taehyung heves bólogatasba kezdett amit az onix kuncogva figyelt - reméltem... Menjünk beljebb! - taehyung derekárol az ölelő tenyér lesiklott igy heves szívének dobogása kissé megnyugodott. Megindult yoongi után aki már az ajtót nyitotta ki előtte. Pironkodva megköszönte s beljebb lépkedett. Körül tekintgetett s nem is kellett csalodnia, gyönyörűbb volt mint a kinti tér. A falak ugyan olyan krém színűek voltak mint az épület szine, mégis szebb összhangban voltak itt bentebb. A padlozat márványból készült s az evő eszközök csak ugy csillogtak a tisztaságtól. Yoongi egy ablak felőli részhez foglalt helyet ahol gyönyörű kilátás nyilhat a kinti megvilagitott térre. Helyet foglaltak s rendeltek maguknak egy megfelelő étket majd Egymás arcát kezdték fürkészni percekig mig az onix meg nem unta azt. Ujjait összefonta s állát megtámasztva rá mosolygott.

-nos... Taehyung... Mig ki nem hozzák a rendelést mesélhetnél magadról.. - taehyung a gondolatra elhuzta száját majd lassan válaszolt.

- mit szeretnél mit meséljek magamról?... nem vagyok valami érdekes ember.... - vakarta meg kinosan tarkoját.

-mindent... Mindent tudni szeretnék rolad! - huzta ajkait ujbol mosolyra.

-r... Rendben... 24 éves vagyok... Barátaim nincsenek. Szeretek zenét hallgatni és énekelni. Apámmal élek eggyütt akivel hogy is mondjam.... Nem egészen vagyunk joban...anyám születésem közben elhunyt egyszoval nem ismertem és nem is láttam hogy is nézett ki valojában... Nos ennyi lenne az én életem... - mosolygott szomorúan taehyung.

-ohh... Nem volt valami fényűző életed... Sajnálom... - tette rá kézfejét a másikéra. Taehyung a mai nap során sokadjára újból elpirult s lesütötte iriszeit.

-hát... Nem... De ne rontsuk el a hangulatot... Mesélj inkább magadról!-felelte taehyung.

-hát... Hol is kezdjem... 25 éves vagyok... Rapperként dolgozom. Van pár barátom akiknek ha szeretnéd a későbbiekben be mutathatlak. Egyedül élek mivel végre önállósódni akartam... Mármint a barátaimmal akikkel együtt élek - mosolygott rá yoongi amit taehyung viszonzott

-te rappelsz? - csillantak fel iriszei taehyungnak

-igen! - kacagott fel yoongi a fiatalabb arcát látva

-akkor... Egyszer hallhatlak?

-persze... Ha szeretnél... - turt bele onix fekete hajába. - na és.....hogy álsz a kapcsolatok terén... M.. mármint... Volt már valakid vagy... Van? - taehyung a kérdés hallatán egy keserű mosollyal válaszolt.

-nem... Már nincs... barátom....ha lehet még igy nevezni... Itthagyott egy jobb tovább tanulás esélyei miatt pár honapja... S azota nem hallottam róla semmit... Pedig.. P... Pedig megígérte hogy vissza jön... - sirta el magát taehyung. Yoongi aggodo iriszekkel a fiu álla alá nyúlt s lassan fel emelte azt. Yoongi szíve teljesen meglágyult taehyung megtört lényét látva ezért halkan suttogni kezdett neki.

-én soha nem hagylak el... Mindig itt leszek veled...-suttogta s hüvelykujjával simogatni kezdte öt.

-m.. Megígéred? - kérdezte szipogva. Yoongi lágyan elmosolyodott s másik kezüket össze fűzte.

-Megígérem... - felelte. Az onix hajunak iriszei a másik ivelt ajkaira siklott s kényszerítést érzett arra hogy megcsokolja öt. A másik sem volt másképp ezért bátorságát össze szedve yoongi megnyalta ajkait közelebb hajolt a fiatalabbhoz.

-jo étvágyat hozzá! - az ismeretlen hangra vörös arccal vissza pattantak helyükre s hevesen dobogó szívvel mind ketten nyeltek egy nagyot.

-köszönjük! - felelték egyszerre. Igaz yoongi szúrós pillantásokkal illete a nőt aki eléjük hozta a megrendelt ételt még is hálás volt mivel nem ilyen korán szerette volna ezt a lépést megtenni. - khm... Hát akkor...együnk-köszörülte meg a torkát s lassan neki látták az ételnek.

______________________________________

Sziasztok! Sajnálom hogy nagyon sokára hozom a részeket csak annyira nincs mostanában ihletem hogy azt elképzelni sem lehet... Egyébként ha tetszik a story vagy ha nem tetszik nyugodtan hagyjatok kommentet vagy valamit hogy tudjam hogy még éri-e folytatni! Köszönöm! Sziasztok!♡