Örökké/ Vkook[BEFEJEZETT]

Tizenöt ~

Még is a gondolataiban csak ő szerepelt...

-... veled? - taegyungot jin hangja zökkentette vissza a valóságba. Értetlenül kapkodta a tekintetét a többiek között mely lassan jinre vándorolt vissza.

-t.. Tessék? Megismételnéd kérlek?.. - kérdezte zavartan szürke tincseibe simitva.

-tán nem figyelt A kis taetae? - kuncogott az onix s lassan forró tenyerét a szürke oldalára simitotta. Taehyung feszülten beszivta a levegőt majd egy segély kérő pillantást vetett az ölelő onixra. - csak azt kérdezték hogy ki csinálta azokat a ronda sebeket azon a gyönyörű testeden... - taehyung almácskáin halvány pir jelent meg.

-hát... Nem pontosan igy kérdeztük... Khm... - mosolygott kedvesen taehyungra s a fekete hajú namjoon mondandóján szemet forgatott.

-é.. Én cs.. Csak elestem é.. És megsérültem... - lopva az onixra pillantott aki bíztatoan rámosolygott s a füléhez hajolt.

-ők nem bántanak... Megbizhatsz bennük... - puszilt arcára az onix ami miatt újból elöntötte arcát a pir.

-persze... Én meg egy pszichopata vagyok... - forgatta meg iriszeit jimin- és mégis a monoklit honnan szerezted? - mosolygott rá fölényesen. Taehyung ijedten takarta el a sebet mely arcát csufitotta el de ez nem tetszett yoonginak mivel kezeit elvette s össze kulcsolta ujjaikat.

-é... Én... - egy nagyot sohajtott s beletörödött sorsába miszerint most nem szabadul. Az összes szem rá szegeződött ami miatt egy kicsit-nagyon-zavarban érezte magát ezért fejét lehorgasztotta. - m.. Minden kiskoromban történt... Már születésemkor sem szeretett engem apám mivel anyám... Anyám miattam h.. Halt meg- csuklott el hangja a vissza tartott sírás miatt- apám mindennap vert... Teljesen tönkre tett.. . Nem csak testileg... Hanem l.. Lelkileg is... A szavai... A szavai mélyek és durvák voltak... Fájt.. Fájt minden amit tett és tesz... Anyám halála után az alkoholba menekült s szinte mindennap inni ment... Ha nem oda dolgozni... Csodálom hogy még mindig nem rúgták ki... - horkantott fel- a pénzt amit a munkájáért kapott mindig az ivászatra költötte ezért alig tudtam enni... De ha lett volna is valami élelem apám nem engedte volna meg azt hogy  egyek egy falatot sem mivel megvert volna... M.. Mindig titokban kellet egy kevésnyi táplálékot juttatnom a szervezetembe hogy legalább annyira ne gyengüljek le....és gondolom most jön i.. Itt az a kérdés.. H.. Hogy miért nem költöztem eddig el tőle... - sohajtott szomorúan majd hagyta hogy pár kósza könnycsepp utat törjön s végig szánkázzon bőrén egészen le álláig s mielőtt földet ért volna yoongi odahajolt s ujjaival letörölte könnyeit de ahelyett jött ujabb s ujab.

-figyelj baba... Ha nem akarod folytatni nem kell... Mi nem erőltetjük rád.. - mosolygott szomorúan majd egy apró puszit lehelt taehyung kiszáradt, cserepes ajkaira. A szürke hevesen rázni kezdte fejét.

-n.. Nem! Folytatom! - felelte határozottan. - szóval.... M.. Mivel nem dolgozom sehol s végképp nincs pénzem sem... Igy nem tudtam elköltözni... Az ismerőseim p.. Pedig nem szándékoztak még csak rám sem kérdezni... Nem volt más lehetőségem.... A.. Ahogy most síncsen....

-taehyung... Ránk mindig számithatsz!-felelte hoseok aggódó iriszekkel. A szürke halványan elmosolyodott.

-köszönöm!

-na baba ne sírj! - ölelte meg óvatosan az onix s egy apró puszit hintett taehyung édes illatú hajkoronájába. Pár perc múlva a szürke sírása alábbhagyott ezért eltolta magától

-na! Yoongi most hagyd békén szegényt! Gyere taehyung! Most főzök neked valami finomat hiszen csupa csont kollekció vagy! Na de én mostantól felhizlallak. - ragyogott fel iriszei jinnek.

-n.. Nem kell... Ne fáradj ezzel nem vagyok éhes... - s ebben a pillanatban taehyung hasa megkordult jelezve hogy igenis éhes. A szürke arca majdnem teljesen pirban úszott míg a többiek jót mosolyogtak rajta.

-menj taetae! Nem kell félned! - mosolygott biztatóan yoongi. Beletörödően sohajtott egyet majd felállt s jinnel a konyhába bagtattak.