Örökké/ Vkook[BEFEJEZETT]

Huszonhárom ~

Taehyung... Nem emlékszel a történtekből semmire?

A szürke megrázta a fejét majd kíváncsian az onixra pillantott.

- gyere ide... - sóhajtotta yoongi majd maga mellé engedte a szürkét. - tehát... Elmentünk elhozni a szükséges dolgaidat a régi otthonodbol, én megvártalak kint mivel azt mondtad egyedül mész be. Percekkel később nem jöttél ki ezért aggódni kezdtem... Ki szálltam az autóból és utánad eredtem. A házban a te fájdalmas nyögéseid és kiáltásaid viszhangoztak ezért felfutottam... Amit ott láttam... Apád alatt voltál megkötözve... És... És ha.. Ha én kések... H.. Ha én kések akkor.. - csuklott el az onix hangja majd keserves zokogásba tört ki, ugyanúgy mint a szürke.

-d.. De nem késtél.... - tette az onix arcára tenyerét majd egy szomorú mosolyt ejtett.

-akkor is! Én vagyok A hibás! Utánad kellett volna mennem-kiáltotta sírva. Az ezüst megingatta a fejét majd hüvelyk ujjával letörölt egy kósza könny cseppet.

-nem vagy hibás suga... - motyogta taehyung. Az onix idegesen felpattant a helyéről majd az ezüst ingjét leszakitva felfedte a testén lévő sebeket.

-ez mind miattam van! Mert nem értem oda időben! - fakadt ki újból a fekete. Taehyung nagyot nyelve a tükörhöz sétált majd megnézte a rajta éktelenkedő ujjab sebeket. Testén vöröses csíkok találhatóak. A többiek csak némán álltak s csak figyelték a jelenetet a két fiú között.

-a...akkor ezért fájt a hátam. - motyogta maga elé. Sóhajtott egyet majd megfogta a fekete mancsát s arcára helyezte. - nincsa baj suga... Mondtam hogy nem a te hibád... Ne ostorozd magad... Lényeg az hogy megmentettél... Köszönöm - mosolygott amit a másik viszonzott. Letörölte könnyeit majd óvatosan át ölelte, a szürke törékeny testét. Igy álltak pár percig míg a többiek meg nem unták

-tehát kibékültetek... Most hagy foglalkozzunk mi is a kicsi taetaeval- forgatott szemet jin majd mosolyogva taehyunghoz lépett. - mond... Fáj még valamid?

-hát.. Őszintén?... Egy kicsit fáj még a hátam és a fejem is nagyon fáj... - szegezte le fejét szégyenében mivel kellemetlenül érezte magát hogy nem elég az hogy ők tartsák el, de még segítenek is neki.

-ezen segíthetünk! - ragadta csuklón vigyorogva a barna- a hátadra van jo krémem biztos segít majd! - legyintett egyet nőiesen majd a szobájába hurcolta öt igy a többi fiú kiengedhette a nevetését Jin anya ösztönein.

-aztán vigyázz rá! - kiáltotta a fekete.

Jin szemet forgatott majd leültette maga mellé a fél meztelen fiút.