Örökké/ Vkook[BEFEJEZETT]

Harmincnégy ~

Miután az onixék haza értek taehyungot a szoba sarkában találták meg zokogva , és előre hátra dölöngélve miközben azt hajtogatta.

-az én hibám...

-csak is az enyém...

A fiúk próbálták kiszedni belőle mi a baja de ő makacsul folytatta tevékenységét.

Megbolondult...

- taehyung kérlek szépen... Mondj már valamit! - kérlelte a fekete, de az ezüst nem mozdult, még csak egy pillantásra sem méltatta öt.

-taehyung... Mi a baj? - tette vállára a kezét Namjoon amire a szürke össze rezzent így vissza is húzta. - szerintem haggyuk egy kicsit... Talán.... Idővel elmondja... - suttogta a fekete fülébe aki aggodalmasan bólintott egyet. Yoongi letérdelt elé  s láthatólag egy könnycsepp hagyta el szemét.

- remélem hamar kígyogyúlsz ebből... Mivel ez nem állapot... - szipogott majd felállt és sohajtva lement a többiekkel.

Taehyung agya csak azon a két mondaton járt...

Most nem gondolt senki másra...

Csak ő volt....

Ő aki most a kórházban fekszik...

Az idő lassan vánszorog. A fali óra, mely a szoba falán díszeleg, lassan kattog, néha egészen úgy hat, mintha megállt volna. Perc a perc után... Lassan telik.

Majd a telefon csörgésére lesz figyelmes. Fejét arra kapja s remegő kezekkel fogadja a hívást.

-Kim Taehyung? - hallja meg a legutóbbi férfi hangot mely reggel hívta.

-i.. Igen... Én vagyok.. - dadogta

- Jeon Jeonggkook... halál beállta 15:04.... - taehyung kezéből kiesett a telefon s teljes testében remegni kezdett. A zokogás újból elfogta öt.

-e.. Ez nem lehet... U.. Ugye ez cs... Csak egy r.. Rossz vicc..

-halo... Itt van? - kérdezte az orvos de taehyung nem foglalkozva vele a fürdőszobába rohant.

-ohh... Taehyung... - pillantotta meg a rózsaszín. De az ezüst mit sem foglakozva vele bezárkozott majd elővette régi jó barátját a pengét.  Leült majd lassan a karjához emelte egy meggyötört mosollyal. Bőrét egy szemrebbenés nélkül sértette fel, mi azonnal jelezte nem tetszését, rubint vörös vére azonnal kibuggyant az elvágott csuklójábol. Érzéketlenül figyelte ahogy a piros folyadék lassan csordogál le karjáról, mely lassan a mélybe zuhan. Mikor már az egész karját vér árasztotta el,úgy hogy egy bőr szint sem látott rajta, letette a pengét, majd mosolyogva hátra hajtotta fejét.

-Taehyung most azonnal engedj be! - dörömbölt az ajtón - hallod! Beszéltem az orvossal! Kim Taehyung ha nem nyitod ki azt a rohadt ajtót magam töröm be! - fenyegette meg. De szavai süket fülre találtak.  Csak mosolygott. Ahogy a másodpercek teltek, a fiu egyre kevesebb dolgot értett meg a körülötte lévő világból. Már nem is zavarta a gondolat hogy meg fog halni. Hogy igy lesz vége. - Nem teheted ezt! - hangzott az utolsó mondat A fejében, mielőtt elnyelte a teljes sötétség.

De tehetem...

Megyek hozzád jungkook...