Örökké/ Vkook[BEFEJEZETT]

Epilógus ~

1 évvel később ~

Yoongi szomorú mosollyal  sétált a lehelyezett székhez majd kezében a rózsával leült.

-hát... Újból itt vagyok... Tudod... nagyon hianyzol, amióta elmentél nincs olyan nap hogy ne gondolnék rád.... A fiúk is hiányolnak- sohajtotta- a.. Amikor te aznap... Délután bementél a fürdőbe és jimin szólt... Nagyon megijedtem... Azt hittem ugrat ezért a közös szobánkba mentem, de nem találtalak csak a telefonodat... Felvettem és egy orvos beszélt benne... A... Azt mondta jungkook meghalt... Sajnálom....tudom hogy fájt az elvesztése, d.. De rám is gondolhattál volna... É.. Én... Miattad.. Sz.. Szenvedek..de..én szeretlek... még mindig... - hajtotta le fejét mivel a könyei áztatni kezdték arcát. -.. Most nem sírni jöttem... - nevette el magát keserűen majd letörölte könnyeit. - Ne haragudj rám... D... De már nem bírom... azt hiszem elköltözöm... N..nagyon rossz.. I.. Itt... Minden csak rád emlékeztet... D.. De ne aggódj... Még v.. Vissza jövök... Ígérem... - mosolygott fanyarul. Felállt a székből majd rátette a rózsát a sír helyre s utoljára végig simítótt a neven melyen ez ált:

Kim Taehyung

Utoljára elejtett egy könny cseppet majd hátat fordított.

-nagyon szeretlek... - suttogta megtörten.

Taehyung es Jeonggkook ketten a  felhőkről pillantottak le szomorúan az onixra.

-ne aggódj... Vigyázok rád innét.. - sóhajtott szomorú mosollyal majd barátjára pillantott aki rá mosolygott.

-mehetünk?-kérdezte kacsóját nyújtva. Taehyung egy utolsó pillantást vetett rá majd bólintva tenyerét a másikéba helyezte.

-mehetünk...

" Valaki elvesztése fájdalommal jár.De felkell állnunk, és tovább kell mennünk, még akkor is, ha minden lépés pokoli nehéz..."