Örökké/ Vkook[BEFEJEZETT]

Harmincegy ~

Pár héttel később ~

Taehyungból egy ridegebb ember lett.

Sokszor flegmázzott az utcán lévőkkel hacsak rá tekintettek.

A barátain kívül senkiben nem bízott.

Miután "apját" sikeresen lecsukták, megkönnyebbüles árasztotta el lelkét, és úgy érezte végre szabad.  Yoonginak és a többi srácnak nagyon sok hálával tartozik.

Miután befogadták öt, sokkal felszabadultabb volt és sosem gondolt ő rá... Kinek neve

Jeon Jungkook...

A nyakéket melyet tőle kapott... A Han-folyó vizébe dobta, hisz mit ér az ígéret, ha be sem tartják...

Így tartotta taehyung...

Sohajtva lecsukta iriszeit egy pillanatra, s maga előtt látta azt a mosolyt...  Melytől szíve lángra dobban.

Iriszei kipattantak s fejét kicsit megrázva eltüntette azt a kegyetlen, mégis lágy mosolyt.

Nem gondolhatok többé rá...

-taehyung...- lehelte az onix a nyakára majd egy puszit nyomott rá. Az ezüst megugrott kissé a hirtelen gesztusra majd egy halvány mosollyal fordult meg az ölelő karok között.

-hmm..? - fonta karjait a másik nyakába.

-a főnök üzent... - sóhajtotta szomorúan. - holnap a fiúkkal be kell mennünk az ügynökségre... - konyultak le ajkai- ne haragudj de azt mondta  fontos és hogy-- hadart össze vissza de taehyung egy apró csókkal elhalgatatta.

-nincs baj... Nyugodtan menjetek..megleszek ne félts- kuncogta el magát.

-biztos? - simítótt tenyerével a másik arcára. Taehyung belebujt az érintésébe iriszeit lehunyva tartva s aprót bólintott. - rendben... - sóhajtotta. - mit szeretnél csinálni?

-hmm... Fogalmam sincs... Te mit szeretnél? - kérdezte kíváncsian.

-arra gondoltam nézhetnénk valamit ha már nincs semmi dolgunk-vont vállát - de ha csak te is szeretnél persze

-legyen- mosolygott rá majd kibujt karjai közül és kuncogva elfutott előle.

-ne menekülj! Úgy is elkaplak! - kiáltotta utána vigyorogva majd megindult utána. Körbe - körbe futkároztak a házba míg nem taehyung teljesen ki nem fáradt így az ágyon kiterülve kötött ki. - mondtam én hogy elkaplak-támaszkodott meg két kezével a fejénél s ugy pillantott rá. Az onix iriszei csak az ajkai és a másik szemei között cikázott, majd úgy döntőtt hogy a másik piros ajkaira veti magát. Ajkaik tökéletes szinkroban mozogtak. A levegő felforosodott körülöttük, izzot.

Szenvedély, forosság...

És egy csekély szerelem...

Mert igen....

Ez egy második szerelem volt...