Örökké/ Vkook[BEFEJEZETT]

Huszonnégy ~

Miután bekenték taehyung hátát a barna csoda szerével, és kapott gyógyszert is, az ezüst vissza ment a szobába és egy halvány pasztel rózsaszín inget keresett elő magának szegényes öltözetéből. Lassan a tükörhöz vánszorgott ahol megtekinthette megkínzott testét. A szokottnál is sápadtabb bőr, iriszei vöröslöttek a sok sírástol és beesettek, arcán néhány apró kékes - zöldes zuzodás terült el, plusz kicsiny vágás orcáin.
Mégis - mint az összes többi erőszakos tett áldozatának- a lelkén volt a legnagyobb vérző seb. Gyengének és elveszettnek érezte magát, bensőjét csupán a szomorúság és szégyen töltötte meg. "szörnyeteg"
Nem emlékszik pontosan az apja által tett erőszakos cselekedetekre. Hiszen amikor felébredt, csak a fájdalomra tudott koncentrálni. Egy szomorú, egyben keserű mosollyal és szívvel nyakláncára simitott, s úgy érezte rögtön elkaphatja a sírás. "itthagytál"

-taehyung! - egy hangra lett figyelmes mely ki zökkentette eddigi világából.

-t.. Tessék..? M.. Mit is mondtál?-makogta zavartan majd begombolta ingjét.

-jol vagy? - kérdezte aggódva yoongi majd a fiú arcára simitott. Taehyung mint egy szeretet éhes kiscica úgy bújt tenyerébe. Az onix magában mosolygott a fiun, aranyosnak találta az ezüstöt. Oly ártatlan és tiszta lelke van, aligha el tudja hinni hogy egy ilyen gyönyörű teremtést bemocskoltak... Még hozzá a saját apja. A szürke egy alig hihetően aprót bolintott majd szemeivel a padlót kezdte fűrkészni.-ugye tudod hogy szívesen meghallgatlak..

-igen.. - sóhajtotta. - nincs semmi baj... Nyugodtan menj vissza a többiekhez, mindjárt megyek utánad - mosolygott rá szeliden amit a másik viszonzott s vonakodva bár de így tett. Taehyung egy utolsó pillantást vetett a tükörben lévő lényére majd az onix után eredt.

Time skip~

Halkan nevetgélt a kis csapat jin fárasztó vicceit hallgatva a vacsoránál ülve, néha - néha taehyung is csatlakozva hozzájuk.

-miért úszik a hal? - vihogott fel jin könnyeit törlölgetve a sok nevetéstöl.

-jin.. Ne.. - igatta fejét Namjoon

-mert nincs lába! - kiáltotta majd az asztalt csapkodva ablak törlö nevetésbe kezdett. Az öt fiú is nevetni kezdett, de nem jin viccét hallva, hanem a fura nevetése miatt. Miután sikeresen lenyugodtak, megvacsoráztak majd mindenki felment a saját szobájába. Taehyung az onixxal karöltve felcammogtott.
Yoongi elterült magával rántva az ezüstöt is aki kacagva ütögetni kezdte a másik izmos mellkasát. Onix halkan fel nevetett majd mellkasára húzta. Taehyung mosolyogva s elgondolkodva hallgatta yoongi egyenletes szivverését,de mosolya pár másodperc leforgása allatt lehervadt.

Hol lehetsz most jungkookie?

Az ezüst szomorúan sóhajtott egyet, hiszen tudta jól, hogy tulajdonképpen most megcsalja szerelmét.

Annyira hiányzol...

Remélem látlak még...

- taetae...-turt bele a szürke hajkoronájába a fekete.

-hmm..? - kérdezte fáradtan.

-nagyon elmerengtél... Ahogy vacsora előtt is... Baj van? - simított arcára. Taehyung halkan sóhajtott egyet majd megrázta fejét. Bűntudata volt...egyrészt mivel szerelmét megcsalja, másrészt hogy kihasználja az onixot. Nem arról van szó hogy nem szereti, csupán nem érez nagyobb köteléket hozzá, mint jungkookhoz. - biztos? - kérdezte aggodalmasan. Taehyung halványan elmosolyodott majd rá pillantott.

-teljes mértékben - felelte majd át ölelte az onixot aki viszonozta ezt az apró gesztust.

-rendben..- felelte majd egy apró puszit hintett hajkoronájába s lejjebb csúszott. - jó éjszakát Taetae!

-jó éjszakát suga... - mondta fél állomban majd lassan elnyomta öt az álom.