Örökké/ Vkook[BEFEJEZETT]

Huszonhat ~

-taehyung az isten szerelmére kelj már fel! - rázta az ezüst vállát az onix. Az ezüst iriszei kipattantak majd zihálva a feketére pillantott.-végre!

-.. M.. Míh történth...? - vette szaporán a levegőt mivel alig jutott hozzá a szervezete. Úgy érezte menten megfullad. Mintha víz alatt lenne

-elsőnek nyugodj meg mindent elmagyarázok! - nyugtatta az ezüstöt. A szürke mellkasa szúrni kezdett ezért fájdalmasan nyögve felült s térdét magához szorította míg az onix ölelte s nyugtató szavakat duruzsolt a fülébe.

-shh... Nyugodj meg taetae.. - suttogta hallo járatába-jin! Hozz vizet!-Kiáltotta ki kétségbeesetten- minden rendben lesz csak próbálj megnyugodni!

-itt vagyok! tessék! - nyújtotta oda a barna az onixhoz a vizet aki át vette tőle majd taehyung szájához emelte a poharat. A szürke remegő ajkakkal inni kezdte a folyadékot míg jin és yoongi a hátát simogatták nyilván óvatosan hogy a sebeit fel ne sértsék.-jol vagy? - kérdezte aggodalmasan a fekete

-ihgen... - sohajtott az onix majd köszönet képpen a fiúkra mosolygott akik miután hallották hogy taehyung rosszul lett egyből futottak.

-hála égnek. - vett egy lélegzet vételt Hoseok.

-miért lett rosszul taehyung? - kérdezte az ajtóban álló jimin. Az onix vállat vont majd rá pillantott a szürkére hogy mondja el.

-cs.. Csak álmodtam.. - hajtotta le fejét szégyenében a szürke majd a takaró végét kezdte csipkedni.

-és miről hogy ennyire rosszul lettél? - kérdezte namjoon. Taehyung felkapta a fejét és segély kérően az onixra pillantott sugva azt hogy nem szeretné elmondani. Yoongi bólintott majd sohajtott.

-haggyuk most taehyungot... Pihennie kell... - terelte ki a fiúkat. Taehyung bocsánat kérően szegezte rájuk tekintetüket akik csak mosolyogva elköszöntek. - szeretnéd hogy maradjak? - taehyung megrázta a fejét s szomorúan pillantott a másik éj bogaraiba melyek temérdeknyi aggódással csillogtak.

- ha lehetne... Szeretnék egyedül lenni egy kicsit... - felelte bűntudatosan hiszen kikergeti a saját ágyából az onixot. Hiába van már reggel de mégis...

-megértem-mosolygott rá - ha bármi kell hívj csak... Valószínűleg a konyhában leszek

-rendben... - viszonozta a mosolyt s mielőtt kiléphetett volna az onix taehyung utána szólt. - és köszönöm... Suga...- a fekete újból elmosolyodott majd becsukta az ajtót. Az ezüst sóhajtva dőlt vissza a kényelmes huzatok közé s próbált vissza emlékezni.

Kép sorozatok ugrottak be neki amitől kezdett neki össze állni a kép,igaz nem teljesen. Tehát csak álmodott. Nyugodtan mégis szomorúan csukta be szemeit de vissza aludni már nem mert.

Nem értette ezt az egészet.

Miért látta öt az álmában?

És miért pont ö volt?

Sohajtott egyet majd vissza emlékezett hogy hogyan is nézett ki.

Hosszú lábait egy kék farmer fedte mely kiemelte izmos combjait, testét egy lezser ing boritotta s lábfejét nem fedte semmi...

Fura

Mégis annyira szerette volna magához ölelni, megcsokólni s soha elnem engedni...

De ez sajnos soha nem történhet meg...

S taehyung álomba sirta magát.