Örökké/ Vkook[BEFEJEZETT]

Egy ~

Taehyung a fal mentén le csúszva s kezeibe temetve arcát probálta enyhíteni keserves zokogását. A fájdalom egész testét átjárta szinte égett a mai napi ütésektől. Kiáltani tudott volna, üvölteni. Mégsem tette, csak csendben tűrte ahogy eddig is. Halántékán a meleg vér cseppek csordogálni kezdtek  arcán s könnyek százai folytak végig. Ajkába harapva próbálta legyűrni gyötrelmes fájdalmát de az valahogy nem sikerült. Bordája mentén a fájdalom végig cikázott, igy össze görnyedve próbálta azt enyhíteni. Csak is jungkook ígérete tartotta még benne a reményt, az a kicsiny kis szikra mely ha eltünik, vele eggyütt a fiu is távozik. Jungkook szavai még most is gondolataiba cseng.

______________________________________

- i... Igéred hogy vissza jössz? - kérdezte reménykedve a fiú s pulcsija ujjával. törölgetni kezdte elő bukkani készülő könnyeit. A szerelme rá mosolygott majd puha porcelán arcára simitott. Táskájábol egy kis dobozt huzott elő majd a fiú elé tárta -ha ezt a nyakláncot kezedbe fogod, mindig gondolj rám... Ha azomoru vagy, ha boldog... Meg ígérem hogy vissza jövök... - kezébe nyomta az éket majd dereka köré csavarta hatalmas tenyerét. A fiú már nem birta, könnyei záporozni kezdtek s lassan csordogáltak végig orcáin mig nem földet értek s azok megszüntek létezni. A fiú hevesen a másik ajkai után kapott s egy szenvedélyes csokba invitálta. Megpróbált minden érzelem szálat átvinni ebbe az egyetlen csokba...hiszen ... Lehet ez lesz az utolsó csokjuk... A szomorúságtól elkezdve a boldogságig mindent át adott. Nyelveik búcsú táncot jártak míg nem levegő hiány miatt elkellett válniuk. Keserű mosollyal ajkain az idősebb (jungkook) a fiatalabb nyakhajlatába rejtette arcát s megpróbált nem utat engedni könnyeinek. Nem akarta hogy a fiatalabb gyengének lássa,nem akarta hogy igy kelljen elválniuk, mégis... Muszáj volt. Egy utolsót szippantott a fiú illatából s Sohajtva elvállt a fiatalabbtól s csak egyetlen egy utolsó puszit lehelt ajkaira. Szomorú mosollyal hátat fordított a fiatalabbnak de az erősen dereka köré csavarta kicsiny kezeit.
- n.. Ne hagyj itt... K.. Kérlek.. - motyogta a fiatalabb újból a sírás szélén állva. Az idősebb szíve össze facsarodott a fiatalabb hangját hallva. Remegő kezekkel a kisebb kezére simitott s hagyta hogy egy kósza könnycsepp utat törjön magának.
-vissza jövök.... Ígérem... - suttogta elhaló hangon az idősebb s kiszakitotta kezei rabságábol testét majd megindult. - Utoljára... Csak utoljára hagy lássam szerelmem arcát-motyogta a fiú magának s megfordult. A fiatalabb remegő kezekkel intett egyet amit az idősebb viszonzott. - szeretlek.. - suttogta az idősebb a fiatalabbnak de tudta nem fogja meghallani. Könnyeivel küszködve beszállt a járműbe s itthagyta szerelmét... A fiatalabb már nem birta. Lábai össze csuklottak s elernyedve esett a földre. Kezeibe temette arcát s keserves zokogásba tört ki. - é.. Én is szeretlek... - suttogta a taehyung zokogva, de már késő volt a fiú már rég fél úton járt, szerelmét itt hagyva, összetörve. Aznap a fiú sokat hivta az idősebbet, de az nem vette fel.

______________________________________

Remegő kezekkel nyakláncához simitotta ujjait s a fájdalom ellenére markába fogta a barátjától kapott éket. Könnycseppei áztatni kezdték porcelán bőrét s lassan csorogtak végig azon.
-egy hónap... Egy honapja hogy itt hagytál.. - suttogta elveszetten.
A fiúnak fájt hogy itt hagyta szerelme, de nem tehetett semmit. Csak várni. Ahogy eddig tette.

"ha ezt a nyakláncot kezedbe fogod, mindig gondolj rám... Ha szomorú vagy, ha boldog... Meg ígérem hogy vissza jövök..."

*akkor...hol vagy most? *