Örökké/ Vkook[BEFEJEZETT]

Tizennyolc ~

A nap sugara halványan világít be az ablak kis résein megvílágítva az ezüstöt. Nyöszörögve nyitogatja pilláit miközben próbálja megszokni az erős fény sugarat mely iriszeibe vetül. Miután megszokta a fényt maga mellé pillant ahol megtekinti a pihenő kisimult arcú fiút.
Sápadt arca tisztán hasonlítható a télen leesett friss hóra, pillái gyönyörűen hosszúkásak s irigylésre méltóak,  haja össze kúszálódott az este alatt még is helyesebbnek mutatja igy az onixot. Piros, puha ajkai lassan egy mosolyra állnak melyet először a szürke aligha észrevesz mivel saját gondolataiba van elmerülve.

*miért nem tudlak téged szeretni... *

*miért nem tudom őt elfelejteni... *

*miért ilyen nehéz és fájdalmas ez az egész? *

-jó reggelt... - szólal fel a fekete rekedtes hanggal  ami miatt taehyung kissé megugrig majdhogynem leesve az ágyról de az onix ölelő karjai ebben megakadályozták. Halkan elkuncogja magát az ezüst bénasága miatt s láthatólag taehyung ajkain is lassan egy apró mosoly keletkezik.

-jó reggelt... - feleli lesütött iriszekkel.

-hogy aludtál? - kérdezi kíváncsian az ezüstöl.  Taehyung sohajt egyet majd egy erőltetett mosoly kíséretében válaszol.

-jól.... Na és te? Ugye tudtál tőlem aludni... Remélem nem okoztam gondot- a szürke arcán halvány pír jeleskedik amit próbál rejtegetni.

-erről szó sincsen... Mítöbb! Csodásan aludtam melletted! Nagyon kipihent vagyok még soha nem aludtam ilyen jól! - kár hogy ez az ezüstről nem volt elmondható... Fáradt volt mivel egész éjszaka csak kattogott az agya.

Az életén...

Yoongin...

Jungkookon...

-baj van? - kérdezi aggódva az onix. Taehyung megrázza a fejét s félre pillant. - ha apád miatt aggódsz az miatt ne... Mondtam... Elintézem én... Ma elmegyünk a cuccaidért úgy is ma szabad napom van. Rendben?

-rendben...és köszönöm! - mosolyog a feketére.

-szerintem nincs mit... - vág gondolkodó fejet ami miatt taehyung elkacagja magát. - szóval mi olyan vicces?

-ah... Ah fejed! - kacagja el magát újból taehyung. Az onix egy ravasz mosoly kíséretében felül s egyik lábát átdobja az ezüst csipőjén s az ágyékán foglal helyet. Egyik kezével a feje fölött fogja össze a szürke kézfejeit míg a másikkal csiklandozni kezdi a vihogó fiút. - neh...e...ezh nagyonh... Csikish! Hagyd abbah! - dobálja magát össze - vissza a szürke miközben nevetése nem hagy alább. Yoongi abba haggya a fiú kínzását s a fiú arcába hajol.

-hmm... Még mindig viccesnek találsz?-kérdezte egy pajkos mosollyal. Taehyung zihálva bólintott egyet ami miatt yoongi szemet forgatott s rá mosolygott - hát jol van... - sóhajtott drámaian. - akkor nem tehetek mást mig addig csikizlek mig be nem vallod hogy helyes vagyok.-azzal újból csikizte az ezüstöt ki levegőért kapkodva kiáltott.

-oh... Okéh! Elég leszh! Be... Bevallomh! Csak hagydh abbah! - yoongi leállt s várakozóan tekintett le a szürkére. - helyesh vagy nagyon csak hagy békén! - tette védekezés képen hasa elé kezét. Az onix egy győzedelem ittas mosoly kíséretében leszállt a fekvő ezüstről s bolintott egyet.

-rendben! Most békén hagylak... De!...-tette fel mutató ujját-Legközelebb nem kegyelmezek! - kacagott fel.