Örökké/ Vkook[BEFEJEZETT]

Huszonegy ~

*kérlek yoongi*

Az ezüst pánikolni kezdett s kiutat keresett magának de semmien megoldást nem talált . Ficánkolni kezdett a férfi alatt yoongi nevét kíáltozva s kezeit próbálta kiszabadítani az erős szoritásból.
Könnyei nem apadtak el helyette iriszeit több és több kövér könny csepp hagyta el. A férfi megforgatta iriszeit majd ingjével megkötözte a fiú kezeit aki ettől még hangosabban zokogni kezdett.

-ne ellenkezz! akkor jobban fog fájni! .. - suttogta a fiu halló járatába. Az ezüst remegni kezdett félelmében de nem tehetett semmit. A férfi lejebb csúszott a fiúról s mögé térdelt.

-n... Ne! H... Hagyj b.. Békén.. K... Kérlek.. N.. Ne...nem t.. Teheted ezt! - kiáltotta fiú majd rángatni kezdte karjait de az ágy rácsai melyeken megkötözte apja, nem engedte öt szabadulni. A férfi felnevetett majd megrázta a fejét.

-ugyan... Mégis mit teszel ellenem? - horkantott fel a férfi - na látod... Semmit... - kacagott fel jó ízűen. Ekkor az ajtó nagy erővel kicsapodott s egy izzó szemű fiú lépett elő.

-ő lehet nem tehet semmit! De én igen!-orditotta az onix majd dühtől forgó iriszekkel megindult apja felé s öklét a másik arc csontjába verte. Taehyung megkönnyebbülést érzett mégis Könnyei nem hagytak alább ahogy remegése sem. Yoongi a földre lökte a férfit majd ököllel ütni kezdte majd fojtogatni a férfit.

-megérdemled te szemét! - sziszegte a fekete s mindkét kezét a torka köré szóritotta. A férfi felemelte az egyik karját s megfogta az onix csukloját, de valójában tudta hogy ezzel már semmit nem fog elérni. Yoonginak több erő kifejtése volt mint azt első látásra kinéznénk belőle.

-y... Yoongi... N... Ne... - az onix egy erőtlen hangra lett figyelmes ami miatt abba hagyta a vörös borította arcú férfi fojtogatását s a hang irányába pillantott majd vissza. Felpattant a helyéről majd a félájult férfi mellé köpött egyet s azután aggódó iriszekkel az ezüst mellé lépett. Yoongi villám sebességel eloldotta a fiú kezét aki halk zokogásban tört ki minden fájdalmát könnyekben kiadva.

-shh... Minden rendben lesz... Most már itt vagyok... Nem bánthat senki ...-suttogta majd ölelésébe zárta a fiút. Pár percig még így voltak mig az ezüstnek csak a szipogását lehetett hallani.

-h.. Ha t.. Te nem jössz a.. Akkor... A.. Akkor- suttogta erőtlenül.

-tudom... Nem kell elmondanod... Gyere.. - tolta el magától a szürkét s ekkor pillantotta meg a rajta lévő vöröses csíkokat. Ijedt iriszekkel végig simítótt az egyiken amire taehyung felszisszent s szemeit szorosan össze zárta. - sajnálom... Sajnálom hogy nem jöttem előbb... Nem kellett volna egyedül be engednem téged akkor lehet nem lett volna e.. - taehyung csendre intette majd szipogva megrázta a fejét

-n.. Nemh.. A te hibád.. Nem akartam hogy ezt lásd... - motyogta. Yoongi sajnáloan nézett rá s szíve össze facsarodott a látványra. Sóhajtva felemelte az ezüstöt az ölébe majd felkapott egy plédet melyet maguk köré csavart s egyik kezével taehyungot fogta míg a másikkal a táskát cipelte. Egy utolsót belerugott a férfibe s lassan elhagyták a lakást.

Ígérem taehyung... Sittre vágom ezt a köcsögöt, ameddig élek addig nem nyugszom...