Örökké/ Vkook[BEFEJEZETT]

Négy ~

Taehyung állán a vörös vér nedű csordogálni kezdett halántékáról míg ajkai felrepedve voltak. Száján próbált levegőhöz juttni de az nehezen ment neki. Mellkassát a szorító érzés ölelte körbe, feje hasogatott s iriszei előtt apró fekete pontocskák jelentek meg miközben azokból szüntelenül folyt végig keserű könnycseppei. Behunyta iriszeit s felidézte az előbbi eset történéseit.

"-TE ROHADÉK! TE NEM VAGY A FIAM! - ordította a férfi majd egy ütést mért a fiú arcába. - TE EGY SENKI VAGY! ÉRTED?! EGY SENKI! - sziszegte fogai közül majd kézfelyét a remegő fiú nyakára helyezte s szoritani kezdte. Taehyung iriszeiben könnyek csillantak meg melyeket makacs módon vissza tartott*nem érdemli meg higy sirni lásson * gondolta a fiú. Kétségbeesetten fogott apja kezére taehyung mivel szoritása egyre csak erősödött. Arca vörösödni kezdett mig levegője már szinte fogytán volt. Ajkait résnyire szétnyitotta igy próbálva levegőhöz jutni.-MÁR RÉG MEG KELLETT VOLNA HOGY DÖGÖLJ! - szoritása megenyhült így a fiú hevesen levegőért kapkodva ereszkedett térdre s köhögésbe kezdett. A férfi még egy utolsót rúgott a remegő fiúba majd otthagyta öt....szenvedni.... Taehyung halk zokogásban tört ki a padlón elkenődve s magzat pózba kuporodva turt bele hajába mely most vére áztatott be. A remegése nem hagyott alább ezért alsó párnácskájába harapva várta mig zokogása meg enyhűl. *igaza van... Talán jobb lett volna ha végre meghalok! * *ha végre örök békére lelhetek* a fiút még is vissza tartott egy valami... Szerelme ígérete*

*a szerelme... Aki itt hagyta... *