Örökké/ Vkook[BEFEJEZETT]

Húsz ~

-egyedül szeretnék bemenni... - felelte határozottan.

-biztos vagy ebben? - az onix aggódó iriszekkel pásztázta a fiút aki bolintott egyet. Gondterhelten sohajtott egyet majd megingatta fejét- rendben... De ha bármi van csak sikíts és szaladok! Értetted?

-ahh... Nem kell aggódnod suga... Megleszek egyedül is... Azt hiszem... De..rendben.. - motyogta majd kiszállt az autóból s egy utolsó pillantást vetett az onix fiúra. - hát akkor... Indulás... - suttogta majd izzadó tenyérrel s remegő lábbakkal megközelítette az otthonát... Vagyis régi otthonát. Lassan a kilincsre csúsztatta nedves tenyerét s egy reszketeg levegő vétel után benyitott a lakásba. Halkan becsukta maga mögött az ajtót s lopozva indult el az emeletre ahol a szobája volt,  mivel nem volt benne biztos hogy apja el e ment  itthonról . Iriszeivel végig méri a ház minden apró részletét s megkell hogy mondja...ha egy kívül álló a lábát betenné, biztos hogy fejvesztve rohanna ki a házból. A falak mindenütt véresek, a padlón sörös üvegek százai hevernek szanaszét, a por a ház teljes valóját elfedi s az ütött-vágott kanapé pedig teljesen szét van...  Emlék képek sorozata forog végig kép kockákba a fiu fejében ahogy apja a fiúnak veri öklét ezzel taehyungot a földre kényszerítve, de ezzel a férfi nem elégedett meg, a szürke véres pólójának nyakát megfogva felemeli a fiút majd egy erős lökéssel a kanapéra dobja miközben több szitok szót szór a remegő ezüstre.
Taehyung megrázza kissé fejét hogy feje ki ürüljön a rossz gondolatoktol s könny fátyolos szemét megdörzsöli majd tovább halad. *erősnek kell maradnom*. A kopott, rózsdás ajtó előtt megállt majd belökte annak ajtaját s halkan szekrényéhez lépdelt s gyorsan pakolni kezdte szegényes ruházatát s dolgait.  Miután végzett az utazó táskája pántját megfogta s hatalmas lendülettel megfordult, de nem arra számított amit látott. Iriszei elkerekedtek s arca fal fehérré változott míg ujjai görcsösen szorították az utazó táskát.

-hol voltál? És mégis hová készülsz? - kérdezte a férfi nyugodt hang vétellel mégis iriszei szikrákat szórtak ahogy nézte a maga tehetetlen fiút. Ellökte magát az ajtó fél fátol s lassú léptekkel megindult az ijedt szemű fiú felé. - kérdeztem valamit! - vált ingerültté hangja.

- é.. Én a.. A b.. Barátaimhoz.. K.. Költözök... - mondata végén egy hatalmasat nyelt majd ujjaival még görcsösebben kezdte markolni a táska pántot.

-mégis hogy képzeled ezt te... - suttogta a férfi majd markába fogta a fiu állát s erősen megszoritotta azt. - én vagyok az apád!? Én neveltelek fel te tiszteletlen kölyök!?  Nem mész te sehová! - fröcsögte  a fiú arcába s vicsorogva majd egy hatalmasat taszított a fiun aki nagy szerencséjére az ágyra esett. - megtanitom én neked ki a főnök... - vigyorgott rá ördögien majd nadrágja övét kicsatolta s végig simítótt azon. Taehyung rémült iriszekkel próbált felülni de a férfi a bokáját megfogta vissza húzta eredeti pozíciójába. A szürke remegni kezdett s arcán könnyek százai futottak végig.

-n.. Ne... K.. Kérlek..- dadogta rettegve a következményektől. A férfi eszelősen elvigyorodott s feltérdelt az ágyra majd a szürke szövet pulcsiát leszakitotta róla majd félre dobta azt. Taehyung melkassa hevesen mozgott le-fel s próbált szabadulni de mind hiába az előtte tornyosuló férfi nála sokkal erősebbnek bizonyult.  A férfi meglegyintette az övét mely hatalmas csattanással ért taehyung selymes bőrére. Az ezüst fájdalmasan felkiáltott s vergődni kezdett a férfi alatt de ekkor újabb csattanás érkezett rá majd ujjabb és ujjab míg a 30 éveiben járó férfi megnem unta s félre nem dobta az övét ujjab dologhoz alkalmazkodva.

-most legyen nagy szád! - kacagott fel ördögien majd ingjét kezdte kigombolni. Taehyung zokogni kezdett yoongi nevét kiáltozva s közben imádkozva  hogy meghallja... De... Lehet már késő volt...

*Kérlek yoongi...*

______________________________________
Csak azért hogy izguljatok;) már ha van olyan aki olvassa... Mindegy is... Vajon yoongi megmenti taehyungot mi előtt baj lenne?