Örökké/ Vkook[BEFEJEZETT]

Hat ~

A nap már fent járt az égen s a madarak is vidáman csiripeltek már korán reggel. De taehyung kicsit sem volt olyan boldog mint azt hinnénk.
Csak ült szomorúan maga elé bámulva s azt kívánta bár mellette lenne az a személy, aki boldoggá tudja tenni. De sajna ez lehetetlen...
Gondolkodásából mobilja esze-veszett csörgése zökkentette ki.
Kezébe fogta a telefont s füléhez emlelte azt.

~hello... taehyung?-szólalt bele egy mély rekedtes hang. A fiu gerinc vonalán egy jóleső borzongás járt át s torkában egy gombóc keletkezett. Megnyalta kiszáradt ajkait s válaszolt yoonginak.

~i.. Igen... - felelte remegő hanggal.

~ohh... de jo hogy felvetted....csak annyit szeretnék kérdezni hogy lenne kedved eljönni velem esetleg ma este vacsorázni? - taehyung a kérdés hallatán fülig vörösödött s érezte hogy szive szaporábban ver mint azt kellene.

~p.. Persze.. M.. Miért is ne... - motyogta a telefonba.

~de örülök! Akkor megadnád a lakás címed? - kérdezte fülig erő vigyorral yoongi amit a másik nem láthatott.

~persze! Xy utca-mondta taehyung halványan elmosolyodva.

~rendben... Akkor érted megyek nem sokára! - elköszöntek egymástól s bontották a vonalat.

Taehyung egy mosollyal ajkain lépett a szekrényéhez ahol egy megfelelő elegáns öltözetet választott ki majd lassan magára öltötte azt. Arcára minimális sminket rakott s párszor hajába túrt. Apja mai nap is rutinját végzi ami nem más mint a régi jo barátja, az alkohol fogyasztás. Taehyung a gondolatára elhuzta száját s sohajtott egyet.

*nem szabad hogy elvegye A kedvem...nem engedhetem... *

Gondolta a magába a fiú majd utoljára elegáns valójára pillantott s egy elégedett bolintás után elhagyta a szobát.
A csengő ebben a percben szólalt meg igy remegő lábakkal elindult az ajtó felé. Nagyot nyelve a kilincsre helyezte kezét majd lassan kinyitotta az ajtót s egy helyes mégis elegáns férfi mosolygott vissza rá.

-szia taehyung!