Örökké/ Vkook[BEFEJEZETT]

Tizennégy ~

~az apám volt....

-az apád?! - kérdezte döbbenten az onix s érezni lehetett hogy eluralkodik rajta a düh. Taehyung aprot bolintott s yoonginak ennyi elég volt-az a szemét... - sziszegte össze szoritott fogakkal s indult volna el, ha taehyung karjába nem csimpaszkodik.

-ne! - kiált kétségbeesetten-nem éri meg.... Csak... Csak maradj...

-de taehyung! Nem láttod hogy mit tett veled?! - csattant fel idegesen az onix. Taehyung összerezzent s össze húzta magát félelmében.-aish...és a hegek... Azokat is ő okozta? - taehyung lesütött iriszekkel sohajtott s megrázta fejét. - de... De miért bántod magad? Mikor csináltad utoljára? - fogta meg karját gyengéden.

-körülbelül e.. Egy hete... - felelte nagyot nyelve.

-taetae... Ígérj meg nekem valamit... - vett egy nagy levegőt az onix s folytatta-többé nem bántod magad! Rendben? - taehyung ujjait tördelve a másik iriszeibe pillantott melyek tele voltak aggódással.-rendben pici?

-ezt nem ígérhetem meg sajnálom... - sóhajtott szomorúan.

-akkor legfeljebb próbáld meg... Kérlek... Az én kedvemért... - simitott felkarjára az idősebb.

-rendben... - felelte. Az onix elmosolyodott s magához ölelte a törékeny fiút. Taehyung vissza vette sebeit takaró anyagokat majd leslisszoltak a többi fiuhoz. Mindenki árgus iriszekkel pásztázta az ideges fiút aki ujjait tördelve ült egy helyben. Yoongi ezt megelégelte s sohajtva Meg szólalt.

-fiúk.... Lenne egy bejelenteni valonk... - szolalt fel mély hangján majd lopva a fiatalabbra pillantott. Kezét nyújtotta felé ami miatt taehyung ijedt iriszekkel fogadott el s hagyta hogy felhuzza öt a helyéből s ujjaikat össze kulcsolja. - mi.... Eggyütt vagyunk... - jin egy mindentudó mosollyal diktált le mig a többiek elkerekedett iriszekkel bámulták a párt mintha szellemet láttak volna. Lassan mind elmosolyodtak ami miatt taehyung egy megkönnyebbült sohajt eresztett el.

-sokáig! - kiáltották szinte egy emberként.

-ezt meg kell ünnepelnünk! - szolalt fel hoseok s felállt eddigi helyéből majd lassan taehyung elé lépkedett. - gratulálok nektek! - ölelte meg taehyungot ami miatt kissé meghökkent de hamar viszonzásra talált-e kedves gesztus.

-csoportos ölelés! - kiáltotta jimin majd szoros ölelésbe vonták mindannyian a törékeny fiút akinek az oldalába kissé belenyilalt az fájdalom de probalta nem tudtára adni a többieknek. S mintha yoongi a gondolataiba olvasott volna el távolitotta az ölelő egyéneket s magához huzta A törékeny fiú keskeny derekát.

-óvatosabban! Ha nem tudnátok... Ami lehetetlen hiszen többször is elmondtam... - szusszantott mondatába s lassan folytatta - sérülése van!

-ohh... Bocsánat taehyung... - felelte bűnbánó iriszekkel RM. Taehyung halványan elmosolyodott majd megrázta fejét.

-nincs gond! - festett ívelt ajkaira egy erőltetett mosolyt.

Még is gondolataiban csak Ő szerepelt...