Örökké/ Vkook[BEFEJEZETT]

Huszonkettő ~

*Ígérem taehyung... Sittre vágom ezt a köcsögöt, ameddig élek addig nem nyugszom... *

Miután az onix taehyungot az otthonához, és mostmár az ezüst otthonához furikázta, leparkolta a járművet majd a szunyokálo, pokrócba tekert fiúra pillantott. Egy keserű mosollyal kitűrt egy kósza ezüst tincset a szürke arcából, majd kipantatt az ülésböl s óvatosan karjába vette a fiút menyasszony pózba. A táskát a kocsiban hagyta mivel majd a fiúk biztos alapon felhozzák . Mikor ajtójuk elé ért, lábával megrugta az ajtót tudatva hogy itt van.

-megyek már! - kiáltotta seokjin s sietősen elhagyta a konyhát majd feltépte az ajtót. - hát itt vaa...

-ne kiabálj! Inkább menj ki a kocsihoz és hozz be a táskáját- suttogta az onix szúró pillantásokkal. A barna bólintott egyet majd aggódó iriszekkel a kocsihoz baktatott. Yoongi sóhajtva berugta az ajtót ahol 3 kíváncsi, egyben aggódó szempár nézett vissza rá. - majd később elmondom!- forgatott idegesen szemet majd otthagyta őket s szobájába ment ahol ágyába fektette a kisimult arcú fiút.

Timeskip ~

Erős fejfájás, halk suttogás. Taehyung mocorogni kezdett s hosszú pilláit lassan nyitogatni kezdte. Mikor megszokta az erős fényt, iriszeivel körbe nézett hogy hol is lehet.Nem emlékezett semmire még arra sem hogy mikor feküdt le, vagy hogy mi történt legutóbb. Emlékek sorozata lobban be szemei előtt melyektől rá tör a pánik.

"ne ellenkezz! Akkor jobban fog fájni!"

"ugyan... Mégis mit teszel ellenem?"

"ő lehet nem tehet semmit! de én igen!"

Összeszorítsa íriszeit s megprobál felülni de a hátába nyilalo fájdalom ezt megakadályozta és egy aprót nyögve vissza esett a puha párnára.

Újból megpróbálkozik ezúttal sikeresen felül és remegő térdekkel megindul a suttogó társasághoz.

*mi történhetett? *

Össze ráncolt szemöldökel, és néha fájdalmas grimasszal arcán megállt s hallgatolózni kezdett, mivel egy elég érdekes téma ütötte meg a fülét.

-nem értitek?! Kibaszottul majdnem megerőszakolta a saját apja?! A saját apja?! - csapott egy nagyot hirtelen az onix ami miatt taehyung hátra tántorodott de még idejében sikerült megállnia. De a fejében csak egy mondat játszodott le.

"kibaszottul majdnem megerőszakolta a saját apja?! *

Hihetetlenkedve megrázta a fejét majd nagyot nyelve beljebb merészkedett a többiekhez.

-h.. Hogy m.. Mi? - gyültek könnyek iriszeibe. A kis társaság fura pillantásokkal mégis aggódoan egymásra pillantottak. Namjoon felállt s lassan közelebb merészkedett az ezüsthöz.

-taehyung... Nem emlékszel a történtekből semmire?

-

-

-

Huha... Hát sziasztok...nagyon sajnálom hogy ilyen későn és sokára hoztam az újabb részt... De okom van rá...:/ 🖤