Örökké/ Vkook[BEFEJEZETT]

Tizenkilenc ~

A reggeli a hat fiú körében nagyon jól telt. Taehyung  jól érezte magát velük. Sokat beszélgettek és hülyültek, de egyszer minden jónak vége kell hogy legyen.

-fiúk! Mi most elmegyünk taetae dolgaiért aztán jövünk. Meglesztek addig? - kapta fel kocsi kulcsát az onix majd felvéve cipőjét kíváncsian pillantott a többiekre

-persze menjetek csak! - mosolygott jin.

Time skip~

A kocsiban ülve halgatták a rádiót melyben a zene halkan csendült fel. Az ezüst tincsű megunva ezt az onix felé fordult teljes testével.

-mond...mesélnél egy kicsit a fiúkról...-kérdezte kíváncsian taehyung mégis figyelem eltérés képpen hogy a gondolatai ne apja körül forogjanak.

-persze-somolygott kedvesen. - namjoon egy nagyon kedves srác, aki ha komoly dologról van szó a legnyugodtabb módon próbálja megoldani. Egy szóval egy nyugodt személyiségű ember. Jin egy kissé bohókás mégis aranyos személyiségű. Szeret főzni ahogy tegnap kóstolhattad is-kuncogta el magát a fekete amibe a szürke belepirult- leginkább vele szoktam megbeszélni a bajaimat... Ő olyan mint egy anya... Ha a barátairol vagy a szeretteiről van szó megvédi őket. Jimin... Jimin egy apró termetű srácocska kissé túl fűtött buzgósággal. Ő olyan mint egy kisgyerek egy férfi testébe zárva de ezzel együtt nagyon szerethető. És végül nem utolsó sorban hoseok... Más néven jhope, hobi vagy hope. Hope egy pozitív kisugárzású fiú, szeret másokon segíteni. Mindig mosolyog. Ő a mi kis reményünk- kacagott fel az onix amit a szürke viszonzott. Nagyon megkedvelte a srácokat...mindenkiben volt valami különleges ami taehyungnak nagyon tetszett. Ott volt namjoon... Namjoon 100%-os IQ val rendelkezett s rappja eget rengető volt füleinek. Jin kitűnő szakács volt s hangja magas mégis kecsegtető. Hobi mindenkire pozitív hatással volt és tánc gyakorlatai mind ámulatba éjtőek voltak. Jimin hangja (ahogy tegnap halhatta öt) káprázatos volt egy szóval tehetséges s tánca szintúgy csodálatos volt mégis az ő mozdulataiba volt valami ... Valami ami magára vonzotta az összes szemet kecses mozdulataival . És yoongi... Yoongi...

Tökéletes volt.

Rappje szinte hasította levegőt... Már-már taehyung úgy érezte hogy a szavaknál szinte levegő vétel nélkül hadarja a szöveget. A szürke csillogó szemekkel halgatta az onixot miként szenvedéllyel rappelt.

És ott volt ő....

Taehyung...

Ő...ő csak úgy volt... Semmi tehetségeset nem vélt felfedezni magában. Nem találta magát helyesnek úgy mint a többieket sőt... Mi több... Mocskosnak érezte magát... Undorítónak hiszen testén azok az ujjak jártak melyektől már réges rég megakart szabadulni... De a múlt mindig kísérteni fogja öt, s most is hova tartanak... Vissza a pokolnak nevezett helyre. Gondolat menetéből hideg ujjak hozták vissza a valóságba.

-itt vagyunk... - suttogta a fekete s ujjaival biztatásképpen megszorította a fiú vállát.  Taehyung olyannyira belemerült gondolataiba hogy egy perce sem volt apjára gondolni... S most hogy itt vannak úgy járta át a rettegés a fiú testét. Yoongi ezt megérezven végig simitott a fiú haján s egy lágy mosolyt intézett felé. - minden rendben lesz... - a szürke hinni akart neki... Még sem tudott... De magabiztosnak kellett lennie ezért egy aprót bólintott s egy szagatott levegő vétel után iriszeit a másikra vezette.

- egyedül szeretnék bemenni...