Én NEM vagyok a rajongód! /Finn Wolfhard ff. /

Nyolcadik Fejezet - Egy Nap Együtt 2

-Szóval? Elfogadod? - meredt rám kérdőn, én viszont nem tudtam megszólalni. Valahogy a szavak elakadtak útközben. Ha most azt mondanám, hogy nem, akkor gyávának tűnnék. Viszont, ha meg igennel felelek, életem első igazi csókját egy ilyen címeres ökör fogja megnyerni. Hát, mindkét válasz erős dolgokat von maga után. De döntöttem. Ha fura vagyok, hát legyek fura!
-Áll az alku! - kiáltottam, majd erőteljesen megráztam Finn kezét. Ez volt az első alkalom, hogy megfogtam a kezét. Valamiért olyan jó érzés volt.
-Rendben. Te mit kérsz?
-Mi?
-Tudod, én a csókot, te viszont...-adta a számba a szavakat.
-Ja, hogy az. Öh, ezen még nem gondolkoztam.
-Várj! Kitalálom! Azt, hogy másszak ki az életedből?
-Nem! Tudom mit kérek! Tegnap útközben láttam egy nagyon menő boltot. Amiben volt egy még menőbb lila színű fekete Hullócsillaggal ellátott pulcsi! Azt szeretném.
-Rendben, egy Hullócsillagos pulcsi rendel - mondta, majd elmosolyodott. -Az enyém jobb.
-Mi?
-Hát én egy pótolhatatlan cuccot kapok. Egy igazán klasszat.
-A pulcsi is klassz, és különben is. Lehet, hogy megismerek itt valakit, aki előbb kap csókot mint te. Már ha kapsz.
-Mi? Neked tetszik valaki?
-Ó, hát hogyne! Minden lánynak tetszik valaki.
-És, ismerem?
-Nem -ráztam meg a fejem.
-Ó, hát akkor felajánlok még egy játszmát. Minden nap kérdezek valamit a titkos szerelmedről, és ha én nyerek az eredeti fogadásban, de ezt nem tudom kitalálni, megveszem neked a pulcsit. És nem kérek semmit, ha kitalálom. Oké?
-Hmmm. Rendben, legyen. De csak, hogy tudd, nem fogod kitalálni.
-Figyi, ez mind szép és jó, de éhezem! Együnk!
-Oksa, a sarkon van egy Starbucks. Ott tudunk reggelizni - vetettem fel az ötletet, és úgy tűnt, hogy ez Finnek is tetszett, ugyanis már a lift lefelé mutató nyíllal ellátott gombját püfölte.
-Hé, majomarc. Ugye tudod, hogy attól még, hogy minden másodpercben rávágsz egyet, nem jön gyorsabban? - utaltam arra, hogy tök felesleges amit csinál.
-Ja, de így valamiért jobb - felelte, majd ismét rávágott egyet, én pedig a szememet megforgatva kuncogtam fel.
-Mi az?
-Nem, semmi.
-Aranyos a nevetésed.
-Igen ezt már mondtad, majd egyszerre kaptuk a fejünket a csilingelő hang irányába.
-Úgy tűnik megjött a lift - közölte, én pedig helyeslően bólogattam.
-Ja, nagyon úgy tűnik. Mondd csak, magadtól jöttél rá, vagy segített valaki?
-Magamtól! - válaszolta, és csak azután esett le neki, hogy ez egy beszólás akart lenni. De már késő volt. Mimdkettőnkből kitört a nevetés. Majd, egyszerre akartunk bemenni a liftbe, és összeütköztünk az ajtóban.
-Upsz. Bocsi. Menj csak. - mondta, majd félreállt az útból.
-Köszi. Ez... Ez egy rendes gesztus volt. Kapsz tőlem egy Sophie pirospontot.
-Az mire jó?
-Hát, ha te kitalálhatsz mindenféle hülyeséget, akkor én is. Ha ezekből a pirospontokból összegyűlik hét, akkor meglesz az ötös. És, akkor kérhetsz tőlem valamit. Akármit.
-Mondjuk egy randit. -mondta halkan, mire bennem megállt az ütő.
-Mi?
-Semmi.
-Ja, ok. -mondtam, pedig, én is és Finn is pontosan tudtuk azt, hogy  kristálytisztán hallottam amit mondott. De ez a tény, valahogy most nem zavart. Sőt legbelül örültem is neki.
-Szőke?
-Mi van? - kérdeztem, azt gondolván, hogy ez meghülyült, de ettől függetlenül még választ vártam rá.
-A crush-od. Szőke?
-Mi? Ja, nem. Nem, neki barna haja van.
-Nekem is barna a hajam! - lelkendezett.
-Igen, de sajna nem te vagy az. Ne legyél egoista, mert feketepontokat is tudok osztogatni. - mondtam. Azt, hogy elhitte-e, hogy nem ő róla van szó, na azt sosem tudom meg.