Én NEM vagyok a rajongód! /Finn Wolfhard ff. /

Huszonharmadik Fejezet - AZ a nap

Noah egy idő után eleresztett. Nem kérdezett semmit. Lesimította a könnyeimet, és egy fizetés után, óvatosan támogatva remegő testem, kikísért. Elmondtam hogy nem akarok Finnhez menni, nekem most rá van szükségem. Egy biccentéssel jelezte, hogy érti. Szépen csendesen, míg én további néma könnyeket hullattam eljutottunk a hotelig. Saját szobám helyett az ő, félig megüresedettjébe mentünk. Amint leültünk az ágyra, s ő átölelt. Elkapott a deja vu érzés. Ez már megtörtént. AZON a napon. Tisztán emlékszem. És fáj.

"Amint túl tettem magam az ajtóban álló fiún, folytattam utamat a Primark felé. Mivel tél is volt, és felhők is voltak, alig láttam valamit. Így szinte halálra rémültem amikor egy nálam magasabb, piától bűzlő alak rántott be egy sikátorba. Sikítani se maradt időm. Volt egy sejtésem, hogy mit akar. Amikor bűzlő lehellettel megszólalt, az egész életem lepergett a szemem előtt. Fogaim a hidegtől percenként összekoccantak, a félelemtől jeges veríték borította be még ártatlan testemet. Amikor a pasas felhúzta a pólómat, már háromszor gyorsabban folytak a könnyeim. És akkor egy pillanatra levette a számról a kezét. Ha józan lett volna, biztos átgondolta volna ezt a mozdulatot. Nekem viszont akkor volt az egyetlen esélyem, úgyhogy cselekedtem. Sikítottam. Egy hatalmasat, torkom szakadtából. Segítségért kiabáltam. Aztán nem tudom hogy miért, de Noah nevét is zokogva ordítottam. Ekkor leborult egy kuka. Noah állt ott teli kukászsákkal a kezében.
-Engedd el! - kiáltotta, majd telibe csapta az engem molesztáló férfit. A kuka tetejével még egyszer fejbe vágta, majd karjaiba kapva, elrohant a kocsiig. Onnan elvezetett a hotelig, ahol megszállt. Némán sírtam. Az elmém fel sem tudta fogni, hogy mi történt az előbb. Már-már alig emlékeztem valamire Noah kellemes illatán és ölelő, védelmező karjain kívül. A hotelbe nagy nehezen betámogatott. Rendelt nekem fish&chips-et és adott egy pohár vizet. Aztán csak ölelt. Minden egyes kibuggyanó könnycseppemet letörölte, és csak ölelt. Kellemes illata beférkőzött az orromba. Fejemet nyakhajlatába hajtva ringatott. Megnyugodtam. Biztonságban voltam. Az ő karjaiban. Akkor először történt meg, hogy önként akartam egy fiú közelében lenni. Megmentett. Ez az egy dolog lebegett a szemeim előtt. Amint lenyugodtam, átbeszéltünk pár dolgot. Mint kiderült én sokkal inkább felkeltettem a figyelmét, mint Evy, így egy béna "sietnem kell" indokkal utánam eredt. És akkor ott voltunk. Nem csókolt meg, mint a romantikus filmekben. Csak ismét megölelt. Aztán én mindent elrontottam. És nem azért mert féltem. Sokkal inkább, mert nem akartam fájdalmat okozni Evynek. A fiú, akiről oly rég áhítozott, végre mellé hullhat. Nem akartam elvenni tőle. Ezért azt javasoltam maradjunk közömbösek egymással, próbáljon meg bele szeretni Evybe. Megtette. De bennem égett utána a vágy. Érezni akartam az illatát. Azt akartam engem ölelejen! Azt akartam engem védelmezzen! De rájöttem, ő már rég nem rágódik rajtam. Ő már tovább lépett. Ezért szépen elhalványítottam az iránta érzett érzéseimet, és belakatoltam őket egy dobozba. Aztán minden újból tönkrement, amikor Evy engem is elhozott, hogy találkozzak vele. Nem akartam a zöldes barna íriszekbe nézni. Akkor minden kiölt érzésem újjászületett volna. Nem bírtam volna. Ám szomorúan nyugtáztam, hogy ő még csak rám se pillantott. Ekkor jött Finn. Noha nem ugyan azt a perzselő vágyat, de annak gyengébb verzióját éreztem iránta. És lám. Most ő a barátom, mégis Noah zár a karjaiba."

Végezetül mégis ráébredtem, Noahra volt szükségem. Vele teljes és biztonságos az életem. De Finn is ott van, aki szeret. Haza vár. Erre a gondolatra elszorul a torkom. Most minden Noahval kapcsolatos lakat alatt tartott érzés kiszabadult. Minden. Egytől egyig. És ezt hirtelen nem tudom hová tenni. Csak zokogni tudok a karjaiban. Megismerkedésünk incidensét soha senkinek se mondtam el. És az én észrevételem nélkül emésztett fel. Ezért borultam ki akkor az étteremben. Ezért voltam mérges a bokám miatt. Minden cselekedetem mögött ott lapultak a Noahval kapcsolatos, elzártnak hitt emlékeim. S ezek most cunamiként borították el a lelkem minden kis zigzugát.
-Noah! - suttogtam vele a könnyeimtől már teljesen nedves pólójába. -Miért? Amikor azt mondtam legyél közömbös annak ellenére, hogy minden sejtem utánad áhítozik, nem arra gondoltam, hogy felejts el - emeltem fel a fejem. Meglepetten láttam, ő is sír.
-Tudom. Annyira sajnálom! Túl nehéz lett volna! Akárhányszor láttalak volna, soha se ment volna a barát zóna dolog. Tényleg szerettem Evyt, fájt hogy megcsalt, de ez így volt jó. Valójában szakítani szerettem volna vele, de akkor te már Finnel voltál.   Fájt. Sophie, kicseszettül fájt. Azt hittem teljesen elfelejtettél. Titkon arra vágytam, hogy én öleljelek. Tudtam, hogy úgy jó, ha tovább lépsz. De bassza meg, én magam se tudtam.
-Valóban sokat gondoltam rád. Hiába zártam mélyre a veled kapcsolatos érzéseimet, megszabadulni nem tudtam tőlük. De az utóbbi pár napban, eszembe se jutottál. Tudom szörnyű, de így volt. Aztán ma mindent hallottam Millie-től. És hirtelen minden emlék. Az apámmal, azzal a fószerrel a sikátorban, veled, egyszerre öntött el. És azon kaptam magam, hogy nem megvigasztalni akarlak, hanem a biztonságot jelentő ölelésedbe akartam bújni. Azt akartam este te melegítsd meg a talpam. Azt akartam reggel kedves puszival ébressz. Hogy ujjaiddal simogasd a hajam. Azt akartam hogy engem Szeress az istenért is!- Adtam meg magam. Noah volt az egyetlen. Aki mindent tudott rólam. Mindent, Ah egész életemet. Most pedig végre minden vágyamat beismertem. És rohadt jól esett. Noah kissé megdöbbent, majd felém hajolt, gondolom, hogy megcsókoljon, ám én elhúzódtam.
-Mi az? - kérdezte értetlenül.
-Finn. Ez nem jelenti azt, hogy őt nem szeretem. Csak nem olyan hevesen, nem olyan nagy átéléssel mint téged. Vele gyorsan haladtam, nem volt elég időnk, hogy megismerjük egymást.
-Akkor már megtörtént vele?
-Nem! Dehogy is! Volt olyan érzésem, hogy ő már akarja, de bennem semmi ilyesfajta vágy nem élt. Én akarom őt nagyon nagyon, amolyan életfeláldozósan szeretni, de nem megy.
-Én úgy szeretlek téged!
-Tudom! Én is! És szar! Túl lehet élni, de nem! Nem fogok megcsalni senkit senkivel. Elég volt az apám.
-Jó akkor felhívom Finnt, hogy itt vagy, nyugodjon meg...- a szavába vágtam.
-Ne! Mi most épp összevesztünk! Ezek után, meg egyszerűen képtelen lennék a szemébe nézni. Őt csókolni, de a lelkem mélyén rád vágyni. - Bassza meg! Minden újra előjött. Tényleg széttört a lakat. Én pedig végleg elvesztem a saját érzéseim végtelen örvényében. Jobb lesz, ha teljesen szünetet tartok. Remegő kezekkel tárcsáztam Finnt.
-Sophie! Úgy aggódtam! Ugye jól...
-Szünetet szeretnék Finn. Nem tudom meddig, de tartsunk most egy jó nagy szünetet. Le kell tisztáznom magamban pár érzést - azzal meg nem várva a válaszát letettem.
-Gondolom most engem se akarsz egy ideig látni.
-Ezt még eldöntöm. - Azzal felálltam, és elsétáltam az ajtóig. Már léptem volna ki, amikor mégis megfordultam, és Noahhoz intéztem még egy utolsó mondatot. Illetve annak szántam. -Egyébként hat szobával vagyok arrébb. Ha esetleg...- nem tudtam befejezni a mondatot, mert Noah ajkai éhesen tapadtak az enyémekre. Az a sok vágy. Egyszerre robbant fel bennem. Visszacsókoltam. És talán nem kellett volna. Sőt biztos. De ennek ellenére? Kibaszottul jó volt. Úgy érződött, mintha az eddig magányosan bolyongó lelkem haza talált volna. És ez a tett, ez az érzés volt eddigi életem legnagyobb, de ugyanakkor legeslegjobb hibája.

Sziasztok! Ismét! Ezt el sem hiszem! Egymás után két rész ilyen rövid időn belül? Wohoho! Nem akarom magamat dicsérni, de ez tőlem szerintem egy tök jó teljesítmény, magamhoz képest, aki eddig így kábé havonta, kéthavonta publikált egy részt. Eddig megcsapta a fejemet az ihlethiány, de már minden csúcs szuper. Nade. Most megtudhattunk egy kicsi mozzanatot ARRÓL a napról, Sophie életéből. A kérdés mostmár valós. Finn, vagy Noah?
Ha van bármilyen véleményetek, nagyon kíváncsi vagyok, ne tartsátok magatokban!
Ennyit szerettem volna mondani, hamarosan kezdődik az online Irodalmam, Horatiussal körbefogva! Juhú. Mentségemre, megtanultam a Taliarchushoz elemzését (és a másik 2-ét is!) Szóval nem is húzom tovább az időtöket.
Legyen csodálatosan fantasztikus napotok!
Cissy ❤️