Én NEM vagyok a rajongód! /Finn Wolfhard ff. /

Harmadik Fejezet -Mr. Egó

És ott állt velem szemben Mr. Egó.
-Figyi kapsz ingyen jegyet, csak kérlek ne sikíts!
-Hogy mi van? Kigáncsoltál, és kurvára fáj a lábam. Jelenleg ez az egyetlen ürügy arra, hogy torkom szakadtából sikítsak. -Oltottam be egy pillanat alatt. És nem hazudtam. Tényleg nagyon fájt. Mindig is gyengék voltak az izületeim. Így egy kis plusz teher az egyik lábamra, és máris megvan a baj, ugyanis nem tudok ráállni.
-Te. Te nem tudod, hogy ki vagyok?-Mr. Egó olyan riadtan nézett rám, mintha valami démon lennék.
-Mégis honnan kéne tudnom? Nem gondolod, hogy kicsit nagy az egód? -Röhögtem fel. Jó volt őt szivatni, de ő csak ott állt. Állt és engem bámult. Stoppoltam egy taxit, és kinyitottam az ajtaját.
-Várj, most meg csak úgy itt hagysz? -Akadt ki Mr. Egó teljesen.
-Igen. Mi okom lenne maradni?-Tettetem totálisan a hülyét, majd beszálltam a taxiba. Mr. Egó meg csak úgy állt ott. Valószínű, hogy ilyennel nem sokszor találkozik. És ez azt mutatja, hogy egoista, népszerűség-mániás, vadbarom, bunkó, pofátlan, idióta. És azt, hogy tényleg egy hatalmas sablon az élete. Naiv, és nem tudja, hogy milyen a valóság, mert ő csak a saját Egó-országát ismeri. Pofám leszakad. És a hányinger is kerülget attól, hogy, hogy lehet valaki ennyire hülye.
-Bocs pajtás, de te aztán egy vészesen egó-mániás idióta vagy.-Mondtam, és már épp becsuktam volna az ajtót (mert a taxis már elég türelmetlenül köhécselt, de mivel jókedvemben voltam őt is megnyugtattam)
-Uram, van nálam köptető, és torokcukor is. Ha gondolja adok.-Mondtam, majd egy 1000 wattos Colgate mosolyt villantottam rá, és visszafordultam, az ajtót a lábával blokkoló Mr. Egóhoz.
-Hát akkor te meg egy kurva nagy, fennhélyázó liba vagy! -Üvöltötte, majd bevágta az ajtót és bemutatott nekem. Bizony. Finn Wolfhard bemutatott. Szegény, nem nagyon bírja a kritikát, pedig én csak az igaz tényeket közöltem vele. Remélem azért nem gázoltam bele a lelkébe. Odafordultam a taxishoz, és benyögtem a hotel nevét. Ő odavitt, én kifizettem, becsekkoltam a hotelbe. Felmentem a szobámba, de közben majdnem meghaltam a fájdalomtól. Nagy nehezen letusoltam, majd felvettem egy estélyit, ugyanis Noahval és Evyvel étterembe megyünk. A magassarkúban amúgy se tudok járni, de így, bedagadt, piros és kifordult bokával mintha százszor nehezebben ment volna. Ahogy kiértem, stoppoltam egy taxit, ami kirakott az étterem előtt. Nagy nehezen bebotorkáltam, majd megkerestem Evyéket. Természetesen nekik azonnal feltűnt, hogy sántítok.
-Jézus Isten! Mit csináltál a bokáddal?-Esett teljesen kétségbe Evy. -Nagyon csúnyán néz ki. Ezt helyre kéne rakni!
-Igen tudom, de jól vagyok. Semmi vész nyugi. -Nyugtattam meg őket, majd leültem Evy mellé. Viszont akkor az előttem szépen megterített, üres helyre terelődött a tekintetem.
-Várunk még va-Mondtam volna, de ebben a percben egy nagyon ismerős fiú ült le velem szembe. Mr. Egó volt az!
-Te mi a jó eget keresel itt?-Kérdezte. Hát beszarok. Még neki áll feljebb.
-Kigáncsoltál, és most nem tudok járni. Egyébként meg én vagyok Evy legjobb barátnője. -Mr. Egó arcáról lefagyott a pökhendi mosoly.
-Ő gáncsolt ki? -Kérdezte Noah megdöbbenten.
-Pontosan.
-Akkor miatta néz ki úgy a bokád ahogy? -Tűnődött Evy, de a kis társaságunkból csak én tudtam, hogy mit is jelent, ha Evelyn tűnődik. És talált süllyedt. A bomba robbant.
-Mégis mi a faszt gondolsz te itt magadról? A barátnőm bokája, már régen orvosi kezelést igényelne. Erre még neked áll feljebb? Na ide figyelj! -Még mondta volna tovább, de Noah félbeszakította.
-Drágám, itt most elég lesz.
-Nem Noah! Tökre nem elég! Finn, most szépen kézenfogja Sophiet és elkíséri egy kórházba. Addig mi itt elfogyasztjuk a vacsoránkat. De a kórház után, Finn visszahozza ide Sophiet, megvacsiznak és ő fogja kifizetni! Nem Sophie, hanem Finn. És utána, haza is kíséri! Meg fogom kérdezni Sophiet, hogy tényleg így történt-e. Világos? -Kiabálta a barátnőm. Finn, meg totál riadtan bólogatott.
-Na, köszönöm! -Mondta, majd leült.
-Evy!-Hajoltam közelebb, és suttogni kezdtem. Röviden és tömören elmondtam az egész sztorit, mire Evy ismét begurult.
-Te bemutattál neki? -Akadt ki Evy már megint.
-Igen, de csomó undok dolgot mondott. -Védte Finn a maga igazát, ami mellesleg nem is volt igaz.
-Te kignácsoltad, ezek után nem hogy bocsánatot kértél volna, de azt kérted, hogy ne sikítson? Hát te tök egoista vagy. Képzeld Finn Wolfhard nem minden körülötted forog. Sophienak nagyon érzékenyek az izületei. Ez neki most rohadtul fáj. És ő nem csúnyákat mondott rád, ő pusztán csak a tényeket közölte. Ennyi. Vita lezárva kész vége.
-Bocsi haver, de most a lányoknak adok igazat. -Szólt bele Noah. És ezzel Finn sorsa el is volt döntve. Engem fog kísérgetni, meg pénzelni mint valami bébiszitter. Remek. Pláne, hogy a kapcsolatunk vak vágányon fut. Úgy érzem nem nagyon jövünk ki egymással. Felálltunk, de Evynek még odasúgtam valamit.
-Evy, mi tök különböző emberek vagyunk. Nem jövünk ki jól. Ne tedd ezt velem! Könyörgöm!-Próbáltam a lelkiismeretére hatni, de szerintem az szabadságra ment, ugyanis megrázta a fejét, és rám mosolygott.
-Jaj Sophie. Nem hallottad még, hogy az ellentétek vonzzák egymást? -Ezzel a mondattal zárta le, majd fisszafordult Noahhoz. Én meg mehettem Finnel. Remek lesz.