Én NEM vagyok a rajongód! /Finn Wolfhard ff. /

Tizennyolcadik Fejezet - Az Igazság ~1~

Szóval, mint kiderült Scharlett, Jake lánya. Egész aranyos. Jól elvan a barátjával. Mondjuk fiatalabb nálam. Most éppen valamiről beszél, amire nem figyelek oda, mert a tekintetem érdekesebbnek találja Finn unatkozó-szenvedő arckifejezését.
-Soooophie - nyújtja el az "o" betűt - Figyelsz?
-Igen - hazudom szemrebbenés nélkül.
-Fantasztikus. Akkor jössz?
-Mi? - Itt jöttem rá, hogy hiba volt hazudom, de jelen esetben még ez sem érdekelt, hiszen Finn észrevette, hogy bámulom, és elmosolyodott. Nem is. Rám mosolygott. És én olyan boldog vagyok. Mármint nem azért, mert rám mosolygott, hanem úgy az egész miatt. Evy leszar, de Finn itt van. Törődik velem, és odafigyel rám. Szeret engem. Pont ezért félek. A könyvekben/filmekben az ilyen boldog pillanatokban mindig történik valami, ami elszakítja a két, halálosan szerelmes és boldog főszereplőt egymástól. Nem akarok ilyen dolgok miatt aggódni. Elvégre ezek csak könyvek. Ugye?
-Tudom, hogy nem figyelsz. Sőt egyenesen tojsz a fejemre.
-Nem is - mondtam, immár úgy, hogy szembe fordultam Scharlettel. Ő kilesett a vállam mögé.
-Figyi, én értem, hogy a pasid szexi, meg egy sztár, de figyi, csak a tiéd. Egész nap bámulhatod, szóval az simán ráér, míg az ebéd nem, elvégre csak egyszer lesz ebédszünet.
-Én ma még nem dolgozom.
-Mi? - Erre látványosan meglepődött.
-Ma még csak bemutatkoztam. Finnel megyek majd haza - tájékoztattam őt a terveimről.
-Akkor pláne nem várhat az a páros ebédelős randi!
-A mi? - Lepődtem meg most én.
-Páros. Ebédelős. Randi. - Tagolta el nekem, mintha azzal lett volna a bajom.
-Bocsi de nem megyek semmi féle páros mizériára - jelentettem ki.
-Miért nem?
-Mert egy randi azért randevú, mert olyankor csak te vagy, és életed szerelme. Olyankor nincs olyan, hogy külvilág. Olyankor átbeszélitek a számotokra érdekes témákat. És az úgy már nem is igazi, ha többen vagytok.
-Dehogynem igazi! - Makacskodott Scharlett.
-Nem, nem az! - Szálltam vitába én is. Az az igazság, hogy páros randik terén nincs jó tapasztalatom. Amikor az egyik barátnőm (aki történetesen az akkori pasim bátyjának az exe volt) folyton elrángatott ilyenekre. Mindig folyton veszekedés lett a vége. Mert vagy a barátnőm marta a barátomat, vagy a két fiú veszekedett. Sose volt olyan hogy nyugis este. Ezért inkább kivontam magam az ilyen "Social life needed" programokból, és elkezdtem több időt a húgaimmal tölteni, ami, hogy őszinte legyek, százszorta jobb volt, mint egy ilyen "Páros randi". Elmentünk az Állatkertbe, akváriumokba, a Big Benhez, és csomó ilyen klassz helyre. Öröm volt végig járni Londont. Nem akarok páros randira menni. Inkább ugrom le a tériszonyommal egy felhőkarcoló tetejéről, mintsem hogy elmenjek egyre! A-a!
-Légyszi Sophie - rágta a fülemet a lány. - Finn biztos pártolná.
-Azt erősen kétlem - lódítottam, ugyanis gőzöm sem volt arról, hogy Finn pártolná, vagy ellenezné e az ötletet.
-Akkor kérdezzük meg! - Mondta Scharlett diadalmasan, és az ajtó irányába mutatott, ahonnan Finn épp most lépett ki. Elkezdett felém sétálni, és amikor ideért, nyomott egy puszit az arcomra, amitől azonnal libabőrös lettem. Hihetetlen, hogy ezt a hatást váltja ki belőlem.
-Finn!
-Hmmm?
-Lenne kedved elmenni egy páros randira? - Kérdeztem olyan sok negatív hangsúllyal a hangomban, hogy nagyon reméltem, ki hallja belőle azt, hogy én nekem mennyire NINCS kedvem.
-Persze, szívesen elmegyek veled randizni. Legutóljára csak egy kis part menti étteremben voltunk, de ott is eléggé sietnünk kellett.
-Jaj, nem. Nem ti ketten, hanem mi négyen! - Dobta fel az ötletét Scharlett.
-Ki a negyedik?
-Damian. A barátom.
-Az a Damian akikre gondolok? Az aki egyszer testőr volt, és beleesett a védett lányba, aztán a csaj megcsalta, és összetört? Aztán tisztázódott a kapcsolatuk? Az a Damian? - Tátott szájjal meredtem Scharlettre. Megcsalta? Hogy mit csinált?
-I-igen az a Damian - dadogta Scharlett.
-Akkor, biztos nem megyek ilyen páros randira vagy mi a jó életre - Jelentette ki, mire én megöleltem, és odasúgtam neki, hogy "Köszi!"
-Mi a bajod Damiannal? - Kérdezte Scharlett durcásan.
-A csávó egy pöcsfej. Fiatalabb nálam, mégis azt hiszi idősebb. Egyszer kikezdett a bátyámmal, aki természetesen még erősebb volt nála, így csúfos vereséget szenvedett. Bosszúból elrabolta Nick feleségét. Aztán persze kiderült, hogy csak össze volt törve, de ez nem mentség. Elrabolta a tesóm feleségét, aki mellesleg Terhes volt! - Hangsúlyozta Finn.
-Jó, minden okod megvan rá, hogy mérges legyél, de én is pontosan ugyan olyan hibás vagyok, mint ő.
-Tudom, ezért se fogunk elmenni veletek. Nem fogom hagyni, hogy amiatt a  per miatt Sophie-t is elrabolja bosszúból. Ennyi. Téma lezárva, mi most elmegyünk egy igazi randira, hiszen mára már végeztünk. - Zárta le, majd átkarolta a derekamat, és elkezdett a kijárat felé terelni.
-Finn... - Kezdtem bele, de félbeszakított
-Ne haragudj. Csak mérges lettem. Az amit a bátyám feleségével tett, egyenesen szörnyű.
-És a... A babának nem lett semmi baja?
-Nem. Szerencsére semmi se történt, a kis Andrew makk egészségesen született - mondta, mire újra elmosolyodott. Úgy beszélt a bátyja fiáról, mintha csak a sajátja lenne. Egy nap biztosan jó apa lesz belőle, hiszen a szeretteit úgy védi, mint a világ legértékesebb kincseit. Engem is úgy véd, és ez nagyon jól esik. Engem senki sem védett meg soha. Lehet ez okozza az önbizalom hiányomat.
Amint leértünk, bementünk a szemközti puccosabb étterembe, és leültünk. A pincér felvette a rendelés, mi pedig elkezdtünk beszélgetni. De mindent megzavart két fölénk tornyusoló árnyék.
-Nem meg mondtam, hogy ne gyertek a közelünkbe? - Állt fel mérgesen Finn.
-Finn. Kérlek. - Könyörgött Scharlett. - Ne zárd el tőlem Sophiet! Kérlek! Már nem ugyan az az ember vagyok! És Damian se az!
-Finn. - Lépett elő az emlegetett szamár, Damian. - Beszéljük ezt meg. - Finn ökölbe szorított kézzel átült mellém, hogy az asztal másik feléhez leülhessenek ők. Finn rátette a kezét a combomra, mire én a kezemet az ő kezére. Nyugtatás képpen elkezdtem simogatni a kézfejét. Felém fordult és elmosolyodott. Úgy látszik egy kicsit megnyugodott. De nem értek semmit? Mi történt?
-Akkor most mindent elmondunk.
-Ja, van rá annyi időtök, amíg kijön a kajánk. Utána inkább csak egymás társaságát élveznénk ha lehet. - Vázolta fel a feltételeket Finn
-Renben. A helyzet az, hogy...

Sziasztok! Nem sokszor szoktam ide írni, viszont lehet, hogy mostantól rendszeresíteni fogom, mert olyan aranyos dolgokat szoktam kommentben kapni, hogy szemétségnek érzem, csak így kidobni a részt, aztán annyi.
Szóval először is; meg szeretném köszönni, az összes kommentet. Nagyon örülök, hogy egyeseknek ennyire tetszik ez a történet. Szóval köszönöm! Másodszor. Sajnálom, hogy ennyire elmaradtam a részekkel. Ne haragudjatok! Harmadszor (nyugi már mindjárt vége van) szóval sajnos az elmaradás lehet meg fog maradni, ugyanis kezdődik a gimi. Hát szeptember 1. lett, szóval mit mondjak? De jó. A lényeg, hogy nagyon fogok igyekezni, és időt szakítani a részek írására. A sztorit semmiképp se fogom abbahagyni, sőt azon is elgondolkodtam, hogy ha ennek vége, akkor csinálok hozzá egy második évadot. Lényeg a lényeg: Nagyon köszönöm, hogy ennyire türelmesek vagytok, és bocsánatot kérek azért, hogy néha így eltűnök, és az esetleges jövőbeli eltűnéseimért is.
Ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm, hogy ezt elolvastad! Legyen csodálatos napotok, és jó sulikezdést mindenkinek! ❤️
~Narcissa