Én NEM vagyok a rajongód! /Finn Wolfhard ff. /

Hetedik Fejezet -Egy Nap Együtt

-Be Impossible! -szólalt meg a telefonom, mire kishíján szívinfarktust kaptam. Jellemző. Ez totál én vagyok. Elfelejtem átállítani az ébresztőt. Így most itt nyitogatom a szemem, reggel 6:00-kor. Vettem egy zuhanyt, majd megmostam a fogam. De természetesen kopogtak. Így feltekertem magamra egy törülközőt, mivel csak fehérnemű volt rajtam. Odamentem az ajtóhoz, és levegőt gyűjtöttem ahhoz, hogy egy ordítás közepette elküldjem a zaklatómat.
-Jó reggelt Noah! Mehe... -itt hagyta abba, mert valószínűleg neki is leesett, hogy én nem Noah vagyok.
-Szóval, mit akarsz? Noah és Evy szobája a folyosó végén van. De ebből nem lesz semmi, mert elmentek várost nézni. Ketten! -nyomatékosítottam azt a tényt, miszerint egy kicsit sem vágynak Finn társaságára.
-Aha. És te? Te mit csinálsz?
-Azon kívül, hogy épp törülközőben beszélgetek veled? Szerintem magadtól is kitalálod.
-Szóval mit csináltál?
-Te jó ég. Csak a múlt idő esett le? Te idiótább vagy mint hittem.
-Huh. Úgy látom, hogy ma valaki bal lábbal kelt fel.
-De jó, én meg úgy látom, hogy valaki mókás hangulatában szobát tévesztett.
-Bemehetnénk?
-Te itt maradsz, én meg gyorsan felöltözök. Aztán mondhatod amit akarsz, szóval szavad ne feledd! - mondtam, azzal becsuktam magam mögött az ajtót. Úgy se fog ott megvárni. Szépen felhívja Noaht és, elpanaszolja neki, hogy miért a "rémálom-csaj" nyitott neki ajtót, és hogy ő hova tűnt. És persze mind ezt teljesen reménytelenül, hisz Noah úgy is Evelynnel fogja tölteni a napot. Ígyhát felvettem egy ruhát (jó lassan, hogy Finn megunja a várakozást) és ismét kinyitottam az ajtót. De sajnos Finn ottmaradt. Nem mozdult. Amikor szembe kerültem vele, önelégülten elmosolyodott.
-Na, mi van "gyenge ízület"? Aszitted' hogy nem leszek itt, mi? Tévedtél. Sajna veszíteni is tudni kell. És csak, hogy tudd, rohadt lassan öltözöl. - oktatott ki, én pedig köpni-nyelni nem tudtam. Még egy ilyen egoista embert nem hordott hátán a Föld.
-Remek. Most, hogy elmondtad, amit akarsz. Mert ugye elmondtad?
-Nagyjából, de ha még akarsz valamit tudni, csak szólj, és megtudod.
-Aha, kössz inkább kihagyom. Na, akkor be akarsz jönni? - nyögtem ki, és próbáltam elnyomni a hangom an található "tökre nem érdekel" hangsúlyt.
-Figyi. Ha nem akarod, hogy be menjek akkor nyugodtan mondd meg.
-Mit érek el vele? Ha megmondanám, elmennél?
-Nem. Akkor is bemennék.
-Gondoltam.
-Egyébként van kajád? Nem reggeliztem, és éhen fogok dögleni.
-Jah, mert Noah elfelejtett neked szólni. - Emlékeztette, hogy senkinek sem kell a társasága.
-Nem hinném. Tuti direkt mondta, hogy ide kopogjak be. Ezek fix, hogy kitervelték. Azt akarják, hogy együtt legyünk.
-Nem nézel, te túl sok romantikus filmet? - nevettem fel kínosan. - Nem hinném, hogy ez van mögötte.
-Oké, kössünk egy fogadást. - váltott Finn az éhezőből, a gyerekre.
-Jó, legyen. Hallgatlak.
-Ha nekem lesz igazam, akkor kapok valamit. Ha meg neked, akkor én adok valamit.
-És, mit kérsz? Fizessem a kajád, vagy mi?
-Jaj, Sophie tom' hogy aszondják' egy férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út, de ez itt most nem igaz. Ne, hidd, hogy ez ilyen könnyen megy. Nekem valami fontos kell.
-Mi van?
-Volt már barátod?
-Igen, egyszer, de nem akarok arról beszélni.
-Jó, és megcsókoltad valaha?
-Ne! Ne, ne, ne, ne! Nem!
-Sajna már késő. A reakciód alapján, még nem csókoltál meg senkit. Szóval az első csókodat akarom, jutalomdíjként.