Én NEM vagyok a rajongód! /Finn Wolfhard ff. /

Tizenkettedik Fejezet - A Pokol Elszabadul

*Finn szemszöge*

Jake hívott, hogy találtam-e valami barna hajú lányt, a szerepre, mert sürget az idő. Totál tanácstalan voltam. A média rajtam csüngött, Sophie meg ki tudja, mennyi ideje van már egyedül. Jobb lesz ha visszamegyek és megnézem. Bementem a tágas helyiségbe, majd elégedetlen nyugtáztam, hogy Sophie valami csapat lánnyal beszélget. Remek. Akkor nyugodtan itt hagyahatom, hiszen nincs egyedül. Megyek, nehogy a média bejelentse, hogy elszöktem a közönségtalálkozóról a beteg bokájú barátnőmmel.

-Finn! Mióta vagy együtt vele?
-Komoly a kapcsolat?
-Amerikai?
-Ő is énekes?
-Netán színész? - nah igen. Ezek loholnak a nyomomban. Már meg adtam az interjúkat. De ezek kitartóak. Valószínűleg ők akarják először lehozni a hírt. Ezért minden belső cucc kell nekik. De nekem nem, és meguntam a fogócskát.
-Előkerítem Sophiet, és majd akkor válaszolok a kérdésekre. - mondtam, és szerintem mindannyian tudjuk, hogy nem fogom megkeresni őket. De nem baj, mert a remény hal meg utoljára. Gondolom ebben a hitben ringatják magukat. A telefonom vad rezgésbe kezdett. Jake az. Már megint.
-Haló?
-Finn. Nagyon kéne egy lány. Van valami ötleted?
-Miért nem kéred meg Milliet? Barna haja van, és megfelel a leírásoknak.
-Most épp másban színészkedik. És különben is. Nem te mondtad, hogy ne tegyem melléd, mert nem akarsz Fillies üzenetekre válaszolni?
-De, de. Igazad van. Csak gondoltam így hamarabb lerázlak.
-Amúgy Millie most épp szabin van.
-Mi?
-Ja, a focista pasiával nyaral. Most írt.
-Ezek szerint előbb megkérdezted, minthogy a Fillie miatt aggódtál volna. Ez kedves.
-Ó, baszki lebuktam - bírom a pasast. Nagyon jó fej. Valami sorozatba keres csajt. De reménytelen. Tőlem akar, mert szerinte én minőségi embereket ismerek. Igen, ez a csávó egyik rossz tulajdonsága. Minden csak minőség, hírnév, pénz. Ebben a sorrendben. Ám ekkor valaminek nekiütközök.
-Jaj, neharagudj! - Mondja a lány, én meg lehajolok a telefonomért, ami az ütközés követően kiesett a kezemből. Miután kinyomtam Jake-et aki 100% hogy vissza fog hívni, de nem érdekel, szembetaláltam magam a lánnyal, akinek nekimentem
Szőke haja van. Már itt elbukott a sorozatban való szereplése.
-Az én hibám volt. Nem figyeltem. Bocsi - zártam rövidre, hogy indulhassak Sophie-hoz.
-Várj! - Állít meg. - Az a barna hajú, bekötött lábú lány.
-Mi van vele? - pánikolok be.
-Veled van?
-Igen. Valami baj van?
-Inkább neked kéne őt látni. - mondta, nekem meg majd kiugrik a szívem. Hirtelen minden lehetséges dolog átfut a fejemen. Elájult, a riporterek megtalálták, allergiás valamire, még jobban fáj a bokája. Miközben őrült módjára rohanok a tágas terem felé, ilyen, és ehhez hasonló gondolatok futnak át az agyamon. Aztán beérek, és egyik se talált. Sőt mindegyik egy másik univerzumban van ahhoz képest ami a valódi probléma. Nagyon úgy néz ki, hogy Sophie nem bírja a piát. Félig a földön, félig pedig a széken feküdt. A cipőjébe űtközben belebotlottam, a másikat viszont a terem túlsó felében találtam meg. Ezek szerint cipő távhajító versenyt rendezett. És ahogy ránéztem a seggrészeg, majdnem álomban lévő Sophiera, eszembe jutott valami. Azon kívül, hogy haza kéne vinni. Ő alkalmas lehet a szerepre. Hiszen színész, csak eddig nem valami nagy dolgokban szerepelt. Tökéletes! Ez majd elindítja a karrierjét! Ebből a gondolatmenetemből egy kiáltás szakított ki.
-Róóózsaszííín! Úúúnííkóónissssonn lóvagoholok! Hihihi! - hallatszódott a még mindig lehetetlen pózban fekvő, és a még mindig seggrészeg Sophie hangja. Jobb lesz ha elviszem a hotelbe, mielőtt a biztonságiak dobják ki.
-Sophie, mindjárt jövök ne mozdulj - ordította oda neki, hogy a mondat nagy része biztosan eljusson az agyáig. Ha bármit is el akarok érni, akkor Evelynt kell megkérdeznem.
Átrohantam a fél központon, mire megláttam egy szokatlanul nagy tömeget. Ezek biztosan ők! Odasomfordáltam melléjük, pont úgy, hogy Evy füle a legközelebb legyen hozzám.
-Van egy kis gond - suttogtam, de csak egy szemforgatást kaptam.
-Noah, egy perc múlva visszajövök. Iszok valamit.
-Rendben, itt várlak - mondta a legjobb haverom, majd vissza is tért a közönség kérdéséhez, Evy meg elhúzott az italos stand irányába.
-Nem tom mi a gond, de megmentettél. Már olyan szomjas voltam, hogy nem éreztem a nyelvem. Mia gond?
-Sophie... - Be se fejeztem, Evelyn arcára kiült az aggodalom. - Részeg.
-Ja, azt meg tudod oldani, nekem viszont vissza kell mennem. Egy jó tanács. Semmit se higgy el neki! Ilyenkor nem tud tisztán gondolkodni. Eddig csak egyszer fordult elő, amikor véletlenül az alkoholos limonádéból ivott. Egy litert - az utolsó mondatot már inkább suttogta, de én kristálytisztán hallottam. El is mosolyodtam rajta. Gondolom Sophie azóta egy korty alkoholt sem iszik. Na de most jobb ha érte megyek, tekintve, hogy a legjobb barátnője nem sokat segít. Ne hogy valaki kidobja szegény lányt...