Én NEM vagyok a rajongód! /Finn Wolfhard ff. /

Huszadik Fejezet - Nem Mondtad!

Miután elhagytuk az éttermet, jelentősen jobb kedvem lett. Utána Finn elvitt moziba, ahol ő egy horror, míg én egy romantikus filmet akart megnézni. Így kiegyeztünk, egy vígjátékban, ami feltette a jó hangulatom I-jére a pontot. Ezek után az utcákon még sétálgattunk egy kicsit, majd ahogy azt megbeszéltük, Finnhez mentünk.
-Gyere - nyitotta ki előttem az ajtót. Őszintén, örültem volna, ha még szarakodik a zárral egy keveset, hiszen nappal nem tudtam eléggé szemügyre venni a helyet, ahol lakik. Most sokkal hangulatosabb. Útközben elhaladtunk egy kivilágított szökőkút mellett, ráadásul a hely pont úgy fekszik, hogy kellemes az idő. - Sophie!
-Igen, megyek, csak annyira jó itt kint. Hatalmas szerencséd van, hogy itt lakhatsz!
-Ha már szóba került. Nem akarsz itt lakni velem?
-Tessék? - Kérdeztem, hiszen ez eléggé hirtelen jött.
-Mivel úgy is itt kell élned a sorozat miatt, tök jó lenne együtt itt élni. Vagy te nem így gondolod? - Hirtelen azt se tudtam, mit mondjak. Imádnék itt élni. Nagyon szeretnék valakivel élni. Nem pedig egyedül. Nem. Nem is. Én nem valakivel, hanem Finnel szeretnék együtt élni!
-De, az nagyon jó lenne!
-Akkor jó.
-De majd még úgy is haza kell mennem Londonba, hiszen az összes holmim, itt legfőképpen ruhára gondolok, ott van. Ez jó alkalom lenne, hogy megismerkedj a húgaimmal és az anyukámmal.
-Mondasz valamit, elvégre édesanyádnak csak látnia kéne azt a valakit akihez odaköltözik a lánya.
-Nem akarunk Skypeolni vele? Meg is ígértem neki, hogy majd felhívom.
-Persze, ez egy jó ötlet. Legalább minél hamarabb rábólint a dologra.
-De ki egoista valaki. Na, menjünk be. Aztán csinálhatunk vacsorát, és megnézhetünk megint egy filmet. Van Netflixed?
-Szivi, egy Netflixes sorozatban játszottam el az egyik főszereplőt. Korlátlan, és ingyenes Netflixem van.
-Na, akkor onnan nézzünk egy filmet! Csak ne horrort, kérlek. Attól majd nem tudok egyedül aludni!
-Hmmm. Ha ez egy ok arra, hogy minden este hozzám bújj, akkor megnézetem veled a világ összes horror filmjét.
-Ugye tudod, hogy horror filmek nélkül is hozzád bújnék?
-Szavad ne feledd! Na gyere, találkozóm van az anyáddal!
-Azért muternek a kamerában ne nevezd! - Figyelmeztettem, hiszen az anyád kifejezés is elég közvetlen volt.

❁♥️❁♥️❁♥️❁♥️❁♥️❁

-Akkor hívom - tájékoztattam Finnt, ugyanis már 10 perce csak üldögéltünk a telefonommal szemben.
-Várj! Hogy hívják őt?
-Mrs. Lankroyer, de majd úgyis megengedi, hogy a keresztnevén szólítsd.
-Oké, indíthatod - azzal benyomtam a hívás gombot.
-Szia Sophie! - Hallatszott anyám hangja, majd nem sokkal később a kép is megjelent. Semmit se változott. Barna haja még mindig a válláig ért, zöld szeme, pedig ugyanolyan kedvesen, és szeretetteljesen tekintett rám, mint eddig.
-Szia anya.
-Öh? - Próblát anya utalni Finnre aki eddig még meg se szólalt, de az asztal alatt görcsösen szorította a kezemet
-Ő itt Finn. A...A barátom.
-Jesszus. Mondhattad volna! Akkor felveszek valami elviselhetőbb ruhát, és hajat is mosok.
-Jónapot, Mrs. Lankroyer, Finn Wolfhard vagyok!
-Ugyan, hívj csak Katherin-nek! És már rég nem vagyok Mrs. Örülök hogy megismertelek Finn - mosolyodott el anya kedvesen, mire Finn szorítása a kezemen gyengült.
-És mióta ismeritek egymást?
-3 napja.
-Már régebb óta - Itt kérdőn néztem Finnre. Nem létezik, hogy már találkoztunk. Nem lehetek ennyire béna!
-Majd később elmesélem! - Súgta oda nekem, mire én bólintottam egyet.
-És Sophie. Biztos, hogy akarod ezt? Mármint csak 3 nap, az nem valami sok. Én mindig azt hittem, hogy neked minimum 1 hónap kell, hogy kijelentsd valakivel jársz.
-Tudom, de ez azért más. Na mindegy, igazából nem is néztük meg nálatok hány óra van. Itt mindenesetre 19:00.
-Itt most van 15:00, úgyhogy ráérek.
-Mi viszont mennénk, mert még vacsorázunk. Csak azért hívtalak, hogy bemutassam Finnt.
-Jó volt látni titeket.
-Anya! - Majdnem kimenet a fejemből.
-Igen?
-Az a helyzet, hogy egy sorozat szerplés miatt itt kell maradnom. Nagyon sajnálom, hogy csak most mondom. Hamarabb egyeztem bele, minthogy megbeszéltem volna veled.
-Ugyan Sophie. Felnőtt vagy. Itt az idő, hogy azt csináld amit szeretnél, és ne azt, amit mondanak neked.
-Akkor nem haragszol?
-Dehogy haragszom! Éld az életed! Élvezd! Legyél azzal akit szeretsz! Ne révedj folyton vissza a múltba! Na le is teszem, hamarosan nekem is randim lesz.
-Már megint?
-Igazság szerint ez már a harmadik. Rendes férfinak tűnik. Az ikrek is odáig vannak érte.
-Nem színész, ugye?
-Nem, ő bankár.
-Akkor jó, érezd jól magad! Puszi!
-Sziasztok, szia Finn! Vigyázz a lányomra!
-Úgy lesz Katherin! - Azzal letettem. -Ez jól ment. Kedvel téged.
-Tényleg csak hónapok után kezdtél járni fiúkkal?
-Ja, sosem lehet tudni. De áruldd már el! Mégis hol találkoztunk mi?
-Gondoltam, hogy nem emlékszel. Igazság szerint, én is elfelejtettelek. Azért nem ismertelek fel ott a taxinál. Amikor Noah először látogatta meg Evelynt én is vele mentem, hogy lássam melyik az a lány, akiért több ezer kilométert utazik. Egy kávézóba mentek. Te is ott voltál. Rajtam sapka, és napszemüveg volt. Lehet, hogy ezért nem ismertél fel. Mivel gondolom feleslegesnek érezted magad, kijöttél. Pont, mint én. Figyeltelek. Azt gondoltam, milyen gyönyörű. Aztán nekem nyitottad az ajtót. Emlékszem azt mondtad:-Te meg miért az ajtóban állsz? Idióta turisták.
-Mi? Senkinek se mondtam ilyet.
-De mondtál. Úgy tűnik, már akkor se bírtad a búrám.
-Biztos mondtál valamit, ami ezt váltotta ki belőlem. Mindegy, meséld tovább.
-Nincs tovább. Te tovább sétlátál, én pedig elfelejtettem, hogy milyen volt az arcod. Illetve nem. Amint megláttalak itt LA-ban bennem volt az az érzés, hogy mi már találkoztunk. De nem tudtam, hogy hol. És aztán amikor ismét engem okoltál...
-Mert a te hibád volt - kotyogtam közbe.
-Jó, mindegy. Na, akkor elkezdett derengeni valami. És akkor, amikor leültem veled szembe, eszembe jutott minden. És most itt vagyunk.
-Miért?
-Tessék?
-Ha annyira stíröltél a kávézóban. Akkor miért nem szóltál utánam? Miért nem tettél semmit? Most úgy érzem kihagytunk 1 évet. Ha nem lett volna rajtad kémálca, biztos észrevettem volta az igéző barna szemeidet.
-Jaj, ezen ne emészd magad. Hidd el így is jól alakultak a dolgok. By the way. Mit szeretnél vacsorázni?
-Mit szólnál ha rendelnénk pizzát, és mondjuk sütit sütnénk?
-Nekem az is jó. Akkor felhívom a közeli pizzériát.
-Rendben, addig kikészítek mindent a sütikhez.
-Jó, a kamrában megtalálsz mindent. Ami az enyém az a tiéd is, érezd otthon magad! - Mondta, majd a füléhez emelte a telefont. Besétáltam a konyhába. Hatalmas volt. Itt aztán lehet sütni.
Végül úgy döntöttem, hogy marcipános kekszet sütök, egy kevés amarettoval (ez egy likőrfajta) így mindent kikészítettem hozzá. Igazából azért választottam ezt, mert Finn kamrájában egy rakat marcipánt találtam, szóval mertem azt feltételezni, hogy eléggé szereti. El is kezdtem összegyúrni a tésztát.
-Sophie. Baj van - jelent meg mellettem Finn.
-Mi az?
-Azt mondta a pizzás csaj, hogy na ne szórakozzak, és letette.
-Miért azt mondtad, hogy Finn Wolfhard? Miért nem valami olyat, hogy Tom Quinter, vagy tudom is én! Add ide! - Azzal kikaptam a kezéből a telefont.
-Háló! Domino pizzéria. Mit adhatok?
-Jó estét! Sophie Lankroyer vagyok. Itt lakok a Sunny Nature 25-ben. Egy nagy sonkás kukoricás pizzát szeretnék kérni.
-Renben van. Másvalamit?
-Mást köszönöm.
-Legkésőbb 90 perc múlva kivisszük neked. Ha addig nem érkezik meg, ingyen kapod meg.
-Rendben, köszönöm! Viszhall.
-Viszlát.

-Sikerült?
-Ahha, kész a tészta?
-Ja, csinálnom kellett volna?
-Hát gondoltam van munkamegosztás, de mindegy. Addig melegítsd elő a sütőt!
-Rendben - én folytattam a tészta gyúrását, majd kis golyókat formálta, a kissé ragadós tésztából, és sütőpapírral bélelt tepsibe raktam. Kanállal lelapítottam a tetejüket, és betoltam a sütőbe.
-15-17 percig kell sütni, nem tovább!
-Értem. Nem választjuk addig ki a filmet?
-Jó ötlet. Amúgy Finn!
-Hmm?
-Van valami az arcodon.
-Mi? Tényleg? Hol?
-Itt ni! - Mondtam, majd egy nagy adag lisztet szórtam a fejére.
-Na, ezt még visszakapod! - Azzal ő is egy jókora marok lisztet hajlított rám. Mind a ketten nevettünk. Bevallom gondolkodtam azon is, hogy tojást vágok a fejéhez, de annyira nem akartam szemét lenni. Gyorsan leporoltuk magunkat, majd felporszívóztuk a földre kiszóródott  lisztet, és leültünk a kanapéra, hogy filmet válasszunk a Netflixről.
-Nem fogunk romantikus filmet nézni, csak most szólok.
-De fogunk.
-Nem, nem fogunk.
-Mit szólsz valami Olyanhoz, ami akció de romantikus is?
-Pl?
-Enola Holmes?
-Az krimi te nagyokos. Ráadásul csak egy minimális romantika van benne.
-Oké, azt nézzük.
-Renben, rendben.
-Te Finn. Itt valami ég.
-Most hogy mondod, én is érzem.
-A süti! - Kiáltottunk fel mind a ketten. De már késő volt. A süti hamuvá égett. Na jó, nem mindegyik. Így azt a 10 darabot ami égetlen maradt meg tudtuk enni. Lassan a pizza is befutott, amikor Finn nyitott ajtót a hatalmas Stranger things fan pizzafutár majdnem elájult. Ezért könyörögtem neki egy autogramot Finntől, amiért nem győzött hálálkodni. Nem is tudom hányszor mondta el hogy köszönöm, 15 után már belebonyolódtam. Szóval pizzával együtt, egymás mellett a bazi nagy (és feltehetően bazi drága) kanapén összebújva kezdtük el nézni az Enola Holmest. Na ez egy tökéletes este. A film vége után lefürödtünk. Arról, hogy együtt vagy külön, nem árulok el információkat! Majd bebújtunk az ágyba. Utolsó emlékem, hogy Finn karjaiban aludtam el.

Sziasztok! Itt is van ez a rész. Igazából először azt szerettem volna, hogy ők süssék a pizzát, de az túl sok időt vett volna igénybe, így elvetettem az ötletet.
Hamarosan vége az őszi szünetnek, neee. Na, nem fárasztalak tovább titeket. Sziasztok!
Legyen csodás estétek/napotok! Akinél szintén most van őszi szünet, az élvezze ki!