Én NEM vagyok a rajongód! /Finn Wolfhard ff. /

Negyedik Fejezet -A Hős Lovag

Szépen, csendben vonultunk egymás mellett sétáltunk, úton a kórház felé. Mondjuk én inkább csak bicegtem.
-Ha ilyen lassan megyünk soha nem érünk oda! -Panaszkodott Finn. Azaz Mr. Egó.
-Ne feledd, csakis te tehetsz róla, hogy ilyen gyorsasággal haladunk!-Emlékeztettem rá.
-Igen, már százszor elmondtad, és én már százszor bocsánatot kértem. Hányszor kell még?
-Nem kell többször. Ennyi így pont elég. Én csupán emlékeztettelek rá.
-Jó, de ez így nem lesz jó. Ha továbbra is tartjuk ezt a tempót, még az ügyelet is bezár. -Mondta, majd olyat tett, amit még meg fog bánni.
-Elárulnád, hogy mégis mi a fészkes fenét csinálsz?
-Gyorsítok a tempón, hogy minél hamarabb kezelést kapj. És akkor talán véget ér majd ez a rémálom.
-Nem vagyok rémálom, és azonnal tegyél le! Hallod? Tegyél le!
-Megsérült a bokád. Így nem tudsz járni.
-Hirtelen milyen törődő lettél. Milyen érdekes. Fél óra gyaloglással ezelőtt, még magasról leszartad a bokám aktuális állapotát.
-Hát mi tagadás, bennem is van férfiúi lelkiismeret. -Mosolyodott el. És bár sose vallanám be, de egész aranyos volt a mosolya, a két kis gödröcskével az arcánál.
-Egyébként meglepően könnyű vagy. -Már épp megköszöntem volna, de hirtelen, köpni, nyelni sem tudtam.
-Ezt kifejtenéd?
-Mármint sokkal nehezebbnek képzeltelek.
-Ezzel azt akarod mondani, hogy kövérnek nézek ki?
-Nem, dehogy. Ez a ruha egyébként is kiemeli a szép, karcsú alakodat.-Woa. Ha nem vagyok itt, tuti nem hinném el, amit mondott. -De ha már a ruhánál tartunk.
-Igen?
-Nincs ennek egy kicsit mély dekoltázsa?-Erre a kijelentése, automatikusan lenéztem a dekoltázsomra. Semmi különös.
-Ez egy átlag méret ilyen ruhák körében.-És akkor leesett.
-Várj! Te azt nézted?
-Jaj dehogy! Csak megjegyeztem, hogy este van, és, hogy itt is járkálnak fura fazonok.
-Igen, de honnan tudjam, hogy nem egy olyan fazon cipel éppen?-Viccelődtem, mire ő is felnevetett, majd óvatosan meg ütötte a fejem. Erre én is elkacagtam magam. Itt cipel engem Finn Wolfhard, menyasszony pózban. Most valószínűleg fangörcsi ájulást kéne színlelnem. De helyette csak néztem, ahogy Finn kuncog.
-Aranyos a nevetésed.
-Hát ezzel a gondolattal egyedül vagy. -Mondtam, majd csak néztünk egymás szemébe.
-Khm.-Köszörülte meg a torkát Finn. -Azt hiszem megjöttünk.-Mondta, majd óvatosan letett.
-Köszi, hogy elcipeltél idáig, és, hogy nem ejtettél le.-Mondtam,mire elmosolyodott.
-Semmiség volt. Könnyű vagy. Mellesleg ez a minimum.-Azzal besétáltunk a kórházba.

-Hmmm. Nincs törés. -Állapította meg az orvos, de nem nagyon tudott odafigyelni, mivel Finn minden második másodpercben benézett a függönyön, és megkérdezte, hogy van már e valami eredmény. Ez most sem volt másként.
-Na? Eltört?
-Nem, szerencsére. Csak kifordult. Most pedig helyre is teszem, szóval lenne szíves?-Próbált utalgatni az orvos, és Finnek is csak elég későn esett le.
-Ja, igen, öh persze!-Mondta, majd visszahúzta a függönyt, és elment.
-A barátja nagyon aggódhat önért. Szerencsés, hogy egy ilyen fiút tudhat maga mellett.-Jött oda egy nővér. És én reflexből majdnem azt mondtam, hogy "Igen az vagyok" de csak majdnem. Szerencsére időben eszembe jutott, hogy köztünk nincs semmi.
-Ő nem a barátom.
-Nem? Pedig úgy tűnt. Láttam a tekintetén.
-Tényleg?
-Ó, igen. Olyan igazi "Mindjárt meghalok az aggodalomtól, mert annyira szeretem" szemekkel nézett rád. Biztos, hogy aggódott.
-Áhh, szerintem csak fél a barátnőmtől. Tudja, igazából miatta sérültem meg.
-Biztos nem szándékosan tette.-A nővér hangja nyugtatólag hatott. És őszintén, ezt akartam hallani valakitől. Nem is tudom miért, de ezután olyan fellelkesült lettem. Persze az kurvára fját amikor az orvos helyre rakta a lábam, de szinte azonnal elfelejtettem. Finn megköszönte dokinak, a nővér meg rám kacsintott, és olyanokat mondott, hogy: "Ügyesen!" "Mindent bele!" "Hajrá!"
Miközben visszafelé ballagtunk az étteremhez, folyton a nővér szavai visszhangoztak a fejemben. „szerelmes szemekkel néz rám". Ez mégis mit jelent? Milyen a szerelem? Van egy olyan érzésem, hogy ezt még Mr. Egó sem tudja. Ebben hasonlítunk.