The Hardest War - Larry Stylinson BEFEJEZETT

6. rész

„Kedves Harry.

Tudom, hogy én hagytalak kicsúszni a kezeim közül, de rájöttem, hogy a legnagyobb barom voltam valaha. Szeretném, ha felvennéd velem a kapcsolatot, hogy átbeszéljük ezt. Te is tudod, hogy szükségünk van egymásra, nélkülem te is senki vagy. Talán minden rendbe hozható, én hiszek ebben. Kérlek gondold át az ajánlatot. Tudod, hogy nélkülem te sem vagy boldog.

Ezerszer csókol a te legkedvesebbed!"

Döbbentem olvastam a sorokat. Újra és újra, hátha csak rossz álom. De sajnos nem tűntek el, ott voltak tisztán és érthetően. Újra akarta kezdeni. A gyomrom görcsbe rándult. A százados köhintésére tértem vissza a valóságba.

-Mi van Styles, anyuci hiányolja? – mosolygott gúnyosan. – Szedje össze magát és menjen a dolgára. Rossz magára nézni, hogy egy levél miatt így remeg. – vágta hozzám a szavakat. Vissza akartam szólni, neki akartam esni, de nem lehetett. Nagyon nyeltem és a legátlátszóbb mosollyal az arcomon annyit mondtam „Rendben Százados. Köszönöm a levelet." Majd sarkon fordultam, és az egyik eldugottabb sarok felé vettem az irányt. Kihalásztam cigimet a zsebemből és rá gyújtottam. Az emlékek megzáporoztak. A kreol bőre, ahogy este elalvásig cirógatom, ahogy először szexeltünk, hogy neki adtam mindenem, amim volt és mégis kihasznált. Tudom, hogy senkivé tett. Nagyobb senkivé, mint voltam. Mégis hiányzott, hogy valaki úgy nézzen rám, hogy kelljek valakinek bármire is. Zsebre dugtam a levelet, és a háló felé vettem az irányt. Úgy döntöttem, még nem válaszolok, mert nem tudnék mit. Igaza van, de mégsem szerettem volna, hogy újra olyan legyen minden, mint régen. Néhányan a többiek közül edzeni mentek lefekvés előtt, de nekem nem volt kedvem. Inkább csak az ágyamban fekve vártam, hogy elnyomjon az álom.

-Psszt, haver. -riasztott ki valaki félálomból. A szomszéd ágyról egy szürke szempár nézett érdeklődve. -Bocsi, aludtál? – szabadkozottnyúzott fejem látva. Fejemmel nemet intettem, vártam, hogy folytassa. – Nem tudok mit csinálni, unatkozom. Zavar, hogy be vagyunk zárva. Láttam, hogy nagyon magadba vagy zárkózva. Nem akarsz tolni valamit? Holnap már úgysem csinálnak tesztet. – csillant fel Tim szeme a saját ötletétől.
- Persze, benne vagyok bármiben. – válaszoltam meggondolatlanul, de késő volt megbánni szavaimat. Félve tekintettem felé.
-Mit tolnál? Az egyik srácnak, Evannak bejárása van az orvosiban, jó pénzért adja a morfiumot. – hajolt közelebb bizalmasan. „Harry itt az alkalom, engedd el magad" kiabál velem a hang belülről. Vigyorom még nagyobbra szökött az arcomon. Lerendeztük az anyagiakat, felkaptam a kabátom és már mentem is Timothy után, hogy megszerezzük a morfiumot. A kabátunk alá rejtve kerestük meg a laktanya egyik kihaltabb részét. Használaton kívüli, málló falú kis épület volt ez. Talán raktárnak, vagy valami kis fészernek használhatták. A padló repedezett volt, itt ott a repedésekből apró fűcsomók kandikáltak ki. A penészszagot már- már a falak is ontották magukból. A célra tökéletesen megfelelt. Találtunk az egyik sötétebb sarokban egy dohos matracot, azt döntöttük le a földre. Mivel már jóval szürkület után járt az idő, vakuval világítva bontottuk ki a fecskendőket és szívtuk őket tele a nyugtatóval. Sosem használtam még morfiumot, ezért nem sokkal kezdtem, főleg, hogy holnap jelenésünk volt. A feltünés elkerülése érdekében a lábfejünkbe lőttük be, majd mintha mi sem történt volna, visszahúztuk bakancsunkat és a szer hatásáig beszélgetni kezdtünk. Egyre jobb volt a kapcsolatunk, bár nem hiszem, hogy igazi, életre szóló barátságokat köthettem volna ezen a helyen. Mindenesetre csak örülök, hogy Tim nem retteg, hogy ha leejti a szappant a zuhanyzóban, a kis buzi biztosan mögötte lesz. Persze ennek a fele sem volt igaz. Lehet, hogy meleg vagyok, de szemem az van, nem minden férfi vonzó, főleg nem a megrögzött buzizók. Igazából abban sem voltam biztos, hogy Timothy tudja. Mondjuk a pletykákból nem lehetett nehéz kikövetkeztetni...Úgy döntöttem nem jelentem ki a nyílt titkom Tim előtt, legalább ő normális velem. Gonfolataimból testem zsibbadása rántott ki.