The Hardest War - Larry Stylinson BEFEJEZETT

19. rész

Harry

A feszült hangulaton nem segített a tudat, hogy aznap érkeztek a besorozott katonák is. Egyre inkább közeledett a kivonulás, a vihar előtti csend szinte már elviselhetetlen volt. Szeles nap volt, alig tudtam meggyújtani a cigimet. A kantin melletti automata előtt álltunk mind a négyen és vártuk, hogy mindegyikünk megvegye végre a felvizezett kávénak csúfolt valamijét. A gőzölgő műanyag poharakkal sétáltunk kicsit messzebb amikor megpillantottam az Alezredest kisétálni (valahonnan). Rögtön ideges lettem, a gyomrom görcsbe rándult. Jim pontosan tudja ki vagyok, és ennek hangot is adott már ittlétem alatt nem is egyszer. Feszülten pillantottam el róla, igyekeztem szinte láthatatlanná válni. Szemem egyből a mögötte sétáló Louisra tévedt. Arca komor volt, mint mindig. Semmilyen érzelem nem tükröződött róla. Legszívesebben mindent eldobva hozzá rohantam volna, hogy legalább pár szót válthassak vele, de amint megindultam Jim felé fordult és diskurzusba kezdtek, így szomorúan konstatáltam, hogy a helyzet nem megfelelő egy kis csevejre.
-Ha nem basznak be ebbe az átokverte laktanyára egy kibaszott normális kávéautomatát hamarosan megdöglök ettől a hígító ízű szartól. – méltatlankodott mellettem Tim. Egy kisebb kacajt eleresztve fordultam feléjük, hogy átbeszélhessük ma mik lesznek a feladataink. A remény kis szikrája még csillogott a szemeim előtt, hiszen a ma délutáni lövés gyakorlatot Louis tartja, és biztosra vettem, hogy ott elkaphatom pár szóra.
Az egyik legnagyobb probléma a kaján, kávén és melegvízen kívül az ágy volt. Nem éreztem különbséget a matracom és a föld között. Minden reggel sajgó végtagokkal keltem fel és a fájdalom majdnem egész nap végig kísért. Egy utolsó slukkot szívva a cigimbe eldobtam azt, majd a sajgás enyhítésének érdekében hatalmas nyújtózkodásba kezdtem. A levegőm bent akadt, lassítva láttam, ahogy életem megkeserítője undorral az arcán sétál végig a szinte kihalt udvaron. Pár pillanat után kapcsoltam, és a mellettem legközelebb álló Tim mögé bújtam.
-Minden oké? – készült odébb lépni, de két kezemmel erősen magam előtt tartottam őt.
- P-persze, minden oké, csak kikötődött a cipőfűzöm. - hajoltam le az egyébként tökéletesen bekötött bakancsomhoz. Értetlenkedve pillantott körbe és nagyon örültem neki, hogy nem kérdezgetett többet. Az agyam szirénázásba kezdett, mint egy vadálltnak, nekem is úgy jött elő egyből a menekülési ösztönöm, de túl gyáva voltam ahhoz, hogy megfutamodjak. Percekig álltam Tim hátának takarásában és figyeltem hármójukat. Amikor végre szabad volt a terep szó nélkül a szobánkba indultam.
Az ebéd előtti félórás pihenőmben kimerülten feküdtem az ágyamban a plafont bámulva. Kínzóan fájt minden végtagom a másfél órás edzéstől. Sóhajtva ültem fel, aminek köszönhetően megcsapott a saját szagom. Undorítóan leizzasztottak ma minket ezért kénytelen voltam törölközőmet és tiszta ruháimat a kezembe véve a szinten található zuhanyzóba tévedni. A kellemetlen érzés pár hónap alatt sem enyhült. Ahányszor belépek a közös zuhanyzókban annyiszor érzem magam kínosan a tudat miatt, hogy melegként mindenki azt lesi mikor csapok le rá. Nem néztem meg, van- e más rajtam kívül a kabinokban, lehajtott fejjel siettem el a legutolsóig. A folyosóra kipakolt székek egyikére lehelyeztem a kezemben lévő tusfürdőm és frissen mosott ruháimat, majd komótosan levetkőztem és a hideg csempével bevont zuhanyfülkébe léptem. A víznek legalább öt perc kellett, mire langyosból testhőmérsékletűre melegedett és végre neki kezdhettem a zuhanyzásnak.
Immáron vizes hajjal, tiszta ruhában ültem a szobánk nyitott ablakánál és bőszen szívtam a kezemben szinte már teljesen elégett cigimet. Az udvaron hemzsegtek az újonnan érkező katonák, akiknek arcukról még innen, a második emeletről is jól levehető volt a pánik. Ettől akaratlanul is egy lágy mosoly szökött ajkamra. Pánik. Mára már szinte lételemem. Úgy érezem magam a saját bőrömben, mint egy ártatlan bárány a farkasok között. Mindentől és mindenkitől rettegtem, nem akartam, hogy bármi ennél is rosszabbra forduljon.
-Kaja! – tépte fel hirtelen az ajtót Timothy és kiáltotta el magát, amitől annyira megijedtem, hogy centiken múlott, hogy nem estem ki az ablakból. Bosszúsan tekintettem hátra, majd a cigit az udvarra pöckölve indultam meg Tim felé, aki bárgyún mosolyogva, keresztbe tett kézzel állt az ajtóban. Mellé érve játékosan a hasába ütöttem, majd mint egy kisgyerek, nevetve futottam ki az ajtónkon. A jó kedvem nem tartott sokáig. Egészen az udvarig, ahol is megpillantottam Farell Hadnagyot, ahogy Louissal beszélget. Az tűnt a legjobb megoldásnak, ha most kerülöm Őt amilyen messziről csak lehet, így sietve beiramodtam a kantinba.
- Mikor zuhanyozni voltál szólt Farrel, hogy innentől mindent Ő visz tovább Tomlinson helyett. – szúrt fel pár tésztát villájára Tim.
- Mi? Miért? – kérdeztem frusztráltan. „Remek.” Ezzel minden esélyem elúszott, hogy találkozzak vele, ami eleinte nagyon rosszul hangzott, de tekintve az helyzetet inkább megkönnyebbülést éreztem.
- Mit ’tom én. Gondolom Ő viszi a kiképzést vagy fasz tudja. – morogta teli szájjal a velem szemben helyetfoglaló, így én is inkább enni kezdtem. – Amúgy – szólalt meg pár perc múlva – úgy hallottam, holnap vörös mappás megbeszélés szóval.. Nincs kedved este kicsit.. – nem fejezte be a mondatot, inkább egy hatalmas vigyorral jutalmazott meg. Hevesen bólogatni kezdtem. Hirtelen rossz érzés fogott el, mintha mérgező gázt eresztettek volna a kantinba. Kétkedve pillantottam körbe, amikor megpillantottam Zayn fekete hajkoronáját négy asztalra tőlem, háttal nekem. Mozdulni sem mertem. Pislogás nélkül szuggeráltam a kidolgozott hátát és tökéletes bőrét, amin úgy tűnt újabb tetoválások díszelegtek.
- Fejenként kettő elég lesz? – fordult felém a vöröshajú ahogy a folyosókat szeltük át a késő esti órákban. Válaszolni sem volt lehetőségem mire újra megszólalt – Igazad van Harry, legyen három! – próbáltam halkan felkuncogni. Pár ugyanolyan ajtó után megtorpantunk a negyvenhatosnál, Tim halkan kopogott kettőt. Fél perc után egy alacsony, kopasz srác dugta ki a fejét majd semmit sem szólva, vigyorogva beengedett minket. Én egy szót sem beszéltem azalatt a tíz perc alatt. Hagytam, hogy Tim intézze a vásárlásunkat. Hat sörrel és három doboz cigivel gazdagabban léptünk ki az ajtón, majd az udvar felé vettük az irányt.
Ahogy beléptünk az omladozó épületbe feltörtek bennem az emlékek, amikor először oxyztunk. Megint csak a dohos matracokra telepedtünk le, mondhatni az volt a tökéletes hely az egész kis tákolmányban, a tető egy részének hiánya miatt tökéletes rálátást nyertünk a csillagos égboltra. „Ha Louis lenne itt, az egész nagyon romantikus lehetne...” ábrándoztam. Louis gondolatára egyből szorongani kezdtem, amit a mellettem fekvő vörös is hamar észrevett.
-Mesélj Hazza, mi nyomja a szíved? Egész nap olyan nyomott vagy, mint a tankkal szétnyomott kutyaszar. – ezt a hasonlatot hallva akaratlanul is felnevettem. Pár percig csendben maradtunk. Mérlegelnem kellett, hogy elmeséljem-e Timnek mi bánt, hisz sosem beszélgettünk még nagyon személyes dolgokról.  – Bökd már ki, hátha tudok segíteni. – szólt sokkal komolyabb hangon miközben a kezembe nyomott egy doboz sört. Nagy levegőt vettem és úgy döntöttem belekezdek.
- Ma besorozták az exemet. – pillantottam rá szemem sarkából, de csak egy értetlen szempárba ütközött tekintetem. – Az abuzív, bántalmazó exemet. Figyelj Tim. – fordultam felé– Most olyan dolgokat fogok elmondani, amiket soha senkinek nem adhatsz tovább. Kérlek ígérd ezt meg! – gondolkodás nélkül heves bólogatásba kezdett. – Az alezredes, Jim unokaöccse az exem. – pár pillanatig hitetlenkedve nézett, majd mikor rájött, hogy nem viccelek, hangos kacagásban tört ki. – Hát szerintem is komikus, hogy a legnagyobb homofób unokaöccse is fasznyelő, igen. – mosolyodtam el én is végül. – De hadd folytassam. Zayn és én körülbelül... -kezdtem el az ujjaimon számolni – hat vagy hét éve ismerjük egymást. Az egész évekkel ezelőtt kezdődött, mikor a birtokukra költöztünk családi ügyek miatt, nem ez a lényeg. Évekig együtt voltunk, persze titokban. Ha Jim megtudná, hogy Zayn és én… Hát, nem lenne jó vége. Szóval együtt voltunk és én úgy szerettem őt Tim. Tizennégy éves voltam, teljesen elvette az eszem. Jóképű volt, ajándékokkal halmozott el meg minden szar, vágod. De nem telt el egy év, és bántani kezdett. Először szavakkal, aztán tettlegesen is. Rengetegszer megvert. Nem tudnám megmondani hány órát ültem miatta a sürgősségin mert „elestem” vagy „megtámadtak éjszaka” – mutattam idézőjelet ujjaimmal.
- Miért tűrted? Miért nem ütöttél vissza? – vágott közbe halkan Tim. Jogos kérdés. Sokáig én sem tudtam rá a választ.
- Féltem, hogy ha megteszem, akkor elhagy. Tényleg nagyon nagyon szerettem. – néztem mélyen Tim szemeibe – Meg persze az is közre játszott, hogy már az elején elhitette velem, hogy könnyű szerrel eltörné bármelyik csontomat, ha csak megpróbálnám megütni is. Kialakult bennem valami, amitől leblokkoltam, ha csak arra került a sor, hogy felém lendítette a kezét. Hat év után, már csak álltam ott és néztem, ahogy a szart is kiveri belőlem. Undorító féreg. – próbáltam visszafojtani a kikívánkozó könnycseppjeim, de nem sikerült. Szerencse, hogy éjszaka volt.
- Most is félsz tőle? Ezért vagy kiakadva? – kínált felém egy szálat az akkor kibontott doboz cigiből. Mint éhező egy félig rágott száraz zsemlére, úgy vetődtem rá én is a cigire. Azért féltem-e mert tartottam tőle, hogy bántani fog, vagy szimplán csak próbáltam olyan messzire menekülni előle, ahol nem találhat rám és most mégis itt van? Nem tudtam eldönteni, melyik zavart jobban.
-Asszem. Nem tudom. Nem mernék kiállni ellene. Pár hónapja... -slukkoltam egy nagyot – meglátogatott az egyik kimenőnk alatt a kocsmánál. Csak úgy a semmiből. Vagyis... előtte írt egy levelet, hogy tudja mennyire senki vagyok nélküle, menjek vissza hozzá. Holott ő küldött el magától! Mindegy... beállított a kocsmához, és amikor vissza utasítottam nekem támadt. Azaz próbált, de – pillantottam rá. Csillogó szemekkel, pislogás nélkül figyelte minden szavam. – Tomlinos Százados megmentette a seggem. Elküldte a kurva anyjába mielőtt megütött volna. – mosolyodtam el az egyébként eléggé megrázó emlék hatására. – Azóta nem hallottam felőle és nem tudom, képes lennék-e kiállni ellene. Annyira fáj belegondolni abba, amiket tett Tim. El sem tudom neked mondani hányszor alázott meg. – a könnyeim már patakokban folytak, szipogásomból pedig biztos, hogy Tim is levette, hogy sírok.
- Azt a kurva. Harry, ne haragudj rám amiért ezt fogom mondani, a legjobb szándék vezérel. – pillantott felém, majd jobb kezét lazán átvetette vállamon. – De oltári nagy gyökér vagy, hogy ezt te hagyod. Vissza már nem tudsz menni az időben. És ha tehetném, biztos, hogy kitekerném a nyakát annak a pöcsnek! De baszdmeg. Hazza, néztél már tükörbe? Olyan alkatod van, hogy egy tankot kettétörsz, ha szeretnéd. Nehogymár egy ekkora gyökérrel ne bírj el. Nem engedheted magadnak, hogy még mindig félj tőle és befolyással legyen rád. Miatta nem mész le az udvarra? Vagy kerülöd a kantint? Én azt mondom neked tesó, hogy ne engedj neki többet. Kibaszott sokat szenvedtél miatta azok alapján, amiket elmeséltél. És még most is sírsz miatta, hát álljon meg a menet, érted. Hülyeségeket csinálsz. – borzolta össze vállán pihenő kezével az alapból is eléggé megviselt hajamat.
- Nem értem, mit vársz tőlem. Mit kéne tennem, felkeresnem és jól agyonvernem? – sóhajtottam majd egyhuzamra kiittam az első doboz sörömet.
- Nem. Nem kell felkeresned, de ne kerüld, ne félj tőle, hogy mi lesz, ha meglát, jaj. Mi lenne? Amúgy is, rám számíthatsz. Ha magadról nem is hiszed el, hogy elbírnál vele, én itt vagyok. De higgy nekem, ha akarod félkézzel leversz bárkit. – nézett rám vigyorogva. – Úgy értem baszki, láttad te már a kockáidat? Na, no homo. Csak érted, szemem nekem is van! – ütött bele barátilag vállamba, majd a kezembe nyomott még egy doboz sört. – De egyébként mi ez a kis közjáték, hogy Tomlinson bevédte a segged? Még nem is meséltél erről. – és megérkeztünk. Erről már talán nem kellett volna mesélnem neki, hiszen nem csak rólam volt szó, hanem Louisról is, aki biztos seggbe rúgott volna, ha megtudja, hogy bárkinek is mesélek róla, de úgy éreztem, ennyivel tartozom Timnek.
- Aznap este, megvédett Zayntől. De nem is tudom, emlékszik-e már rá. Nagyon be volt rúgva. - húztam le a szám, majd összenézve mindketten halkan felnevettünk.
- Jó-jó, nem erre voltam igazán kíváncsi. Inkább, hogy... Mit mond a meleg radarod? Jelez, ha ránézel? – gyújtott meg egy újabb szál cigit, majd kérdőn rám pillantott, várva az őszinte válaszom.

Sziasztok!😊
Meghoztuk a következő részt, most Harry szemszögéből, hogy őt se hanyagoljuk el teljesen😃
Remélem tetszett nektek, köszönjük a sok kommentet és voteot, igazán sokat jelent nekünk! 💕
Tami