The Hardest War - Larry Stylinson BEFEJEZETT

24. rész

Louis

Idegesebben és részegebben értem vissza a szobába, mint ahogy akartam. Zayn álmosan dugta ki a fejét a paplan alól, erősen fókuszálva. Na vajon ki lehetne az? 

- Ünneplés volt, Tommo százados? - mosolyodott el végül cinkosan. Legszívesebben telibe vágtam volna azt az önelégült pofáját. 

- Ahogy neked is tegnap, igazam van? - néztem vissza a vállam fölött, bár rossz döntés volt. Kicsit megdőltem, és csak még jobban be akartam neki húzni. Összezavarodott arcát látva elkapott az undor. - Nem hittem, hogy ezt külön meg kell említenem, de úgy látszik kénytelen vagyok. Először, és utoljára mondom Malik. Ez az én szobám, maga csak vendégként van itt. Mert Jim kedvéért beleegyeztem. Ez azt jelenti, hogy soha, semmilyen körülmények között nem hozhat fel ide senkit, ismétlem, senkit! Akkor sem, ha nem tartózkodok éppen itt. - egyre sötébben beszéltem, az ő arcán pedig minden szó után egyre jobban látszott az ijedtség és a sokk. Elé álltam, egyik kezem a csípőmre tettem, úgy néztem lesajnálóan rá, érezze csak, ki is van itt fölényben. 

- De... De hon...? - rohadtul nem volt kedvem a dadogását és a mentegetőzését hallgatni. Hátat fordítottam neki és az ágyamhoz sétáltam. - Attól, hogy én személy szerint nem vagyok itt, a szemem mindent figyel. Meg ne próbálja mégegyszer Malik, mert letépem a pöcsét és a szájába tömöm. - tüntetőleg a fal felé fordultam, jelezve, hogy nem vagyok rá kíváncsi. Persze nem hagyta annyiban, mindenképpen meg akarta magyarázni a teljesen egyértelműt. 

- Az nem úgy volt... Mi nem... - erőtlen próbálkozás volt csupán, mégis ingert keltett bennem, hogy azonnal boxzsákként használjam a fejét. Meg úgy mindenét. 

- Kussolj Malik - dörrentem rá úgy, hogy szerintem össze is hugyozta magát a nyikkanásból ítélve. Több hangot nem hallatott, még a takaró sem mozdult az este folyamán. Ahogy letettem a fejem, megrohamoztak a gondolataim. A sértettség, csalódottság, düh és a halvány félelem az elkövetkezendő napoktól különös elegyet alkotott, bár mindez háttérbe szorult Styles és Malik alakja mögött. Előttem volt a kép, ahogy Zayn épp a tőlem pár méterrel lévő ágyon dugja Göndörkét. Jobb esetben. Inkább alvást erőltettem magamra.Másnap hányingerrel és fejfájással keltem, ami nem is volt meglepő. Szobatársam még nagyban horpasztott, persze még csak hajnali 5 óra volt. Alig négy-öt órát sikerült aludnom. Megmostam az arcom, majd melegítőre átöltözve, egy üveg vízzel a kezemben az edzőterem felé indultam.Éreztem, ahogy az izzadtság végig csorog a hátamon, az izmaim szinte sikítottak, még sem csökkentettem a futás tempóját egy pillanatra sem. Majd egy órán keresztül hajtottam magam maxon, amikorra úgy éreztem, talán elég fáradt vagyok ahhoz, hogy ne akarjak tovább gondolkodni. 

Harry

 Még mindig borzalmasan éreztem magam a kocsmai eset miatt. Vagyis inkább az utána történtek miatt. Nem akartam újrakezdeni Zaynnel, lefeküdni meg pláne nem akartam vele, csak... Talán egy kicsit többet ittunk, mint kellett volna. Tim eléggé furcsállta az egészet, de néhány rosszalló mondat után elengedte, ellenben tudtam, hogy fel fogja még hozni egy komolyabb beszélgetés alkalmával. Elég volt nekem a magam lelkiismeretével elszámolnom.Reggel korábban keltem, mint kellett volna. Álmosan pislogtam ki az ablakon, azt elemezve, hogy vajon milyen idő lesz. Aztán egyik pillanatról a másikra egy alak jelent meg, átvágva a homályba burkolózott udvar kellős közepén. A rossz fényviszonyok miatt először nem is ismertem fel, de jobban megfigyelve egyből tudatosult bennem, hogy ki is az. Azóta nem beszéltem vele, hogy... Szóval azóta. Apró görcs húzta össze a gyomrom, a kellemesebb fajtából. " Harry, szedd össze magad. Soha nem fogsz kelleni neki pár kósza menetnél többre." A reggeli futásnál talált meg a témával ismét Tim. Rohadtul nem volt kedvem a szar életemről trécselni, de ő jó haverhoz hűen nem hagyta annyiban. 

- Szóval mi is volt ezzel a Malik gyerekkel? - sompolygott oda feltűnésmentesen mellém. 

-Halkabban már! Ha bárki meghallja... Amúgy mondtam, hogy semmi. Megbeszéltük a kapcsolatunk, kicsit többet ittunk, mint kellett volna és smároltunk. Amint többet akart, otthagytam a faszba.

- Nem tetszik ez nekem, az előzmények fényében meg még annyira sem. Én a helyedben kerülném, csak bajba keverne. A feletteseinknél nem jönne jól egy fogáspont, főleg ami téged illet. Arról ne is essen szó, hogy a Tábornok unokaöccse, ráadásul Tomlinson pártfogoltja. Nem lennék egyik szemében sem szálka, mindkettő kurva ijesztő. De te tudod. - összerezzentem Louis említésére. Nyeltem egyet, bólintottam és emelve a tempót előre siettem a további beszélgetés elől. Igazából ebbe még bele sem gondoltam, és milyen rosszul tettem. 

A délelőtti erőnléti edzés végeztével a megszokotthoz híven a szobánkban ültem. Vártam, hogy végre kiürüljön a szint zuhanyzó és elmehessek levakarni magamról a mocskot. Sosem éreztem magam teljesen biztonságban a laktanyán, a közös zuhanyzóktól pedig egyenesen vert a víz. Így hát vártam még fél órát, addig beiktattam egy kávé ivást az automatából és pár szál cigit is. 

Alig pár perce engedtem magamra a kellemesnek éppen mondható, gyér meleg vizet amikor a fürdő ajtaja kicsapódott és hatalmas koppanással csattant neki a fakó, töredezett csempének. A vér is megfagyott az ereimben. "Minden szar horror így kezdődik!" Léptek hangja visszhangzott a párás és amúgy is szűkös helyiségben én pedig igyekeztem minél gyorsabban lemosni a maradék tusfürdőt magamról. "Biztos csak jött valaki más is zuhanyozni. Megint paranoiád van.." Korholtam magam fejben, amikor a léptek elhalkultak, sőt abbamaradtak pont az én zuhanyfülkémnél. 

- Styles..- hallottam meg a már jól ismert, vékony érdes hangot. Azt hittem elájulok.

Sziasztok! Ide is hoztunk egy új részt mára! <3 Bár rövidebb lett, mint a megszokottak, cserébe a másik sztori új része hosszabbra sikeredett. :D Remélem mindkettő tetszik nektek! ☺  

Igyekszünk a következő résszel és ígérem az már hosszabb lesz!☺ 

Tami