The Hardest War - Larry Stylinson BEFEJEZETT

7. rész

- Harry-

Hárman indultunk útnak aznap délután. Timothy, Evan (a morfium beszerző srác) és én. Mind a hárman boldogan a kinevezés miatt, és még boldogabban a szabadság édes íze miatt. Most jöhettünk ki először a sorozás óta, és ki is szeretnénk használni a lehetőséget. Néhány rangidős katona készségesen tájékoztatott minket, hogy a legcélravezetőbb, ha a közeli kocsmában táborozunk le, mert (bár mindenki ott lesz a századból) ott olcsó a pia, sok a nő és közel van. A második kifejezetten nem érdekelt, de ezt a véleményem megtartottam magamnak. Ahhoz képest, hogy „közeliként" írták le a helyet, meglehetősen sokat sétáltunk. A kiképzésnek hála persze meg se kottyant. Tim és Evan valami nagyon érdekfeszítő, fogalmam sincs milyen fegyverről tartottak konzultációt. Mivel engem a téma tökéletesen hidegen hagyott, inkább az előttünk haladó csoportot figyeltem. Felismertem köztünk Gerald hadnagyot, és valamiért hiányérzetem támadt. Szuggerálni kezdtem őket, de nem is értettem, hogy miért. Aztán leesett, hogy egy alacsony alakot kerestem köztük. Megráztam a fejem, és inkább gyorsítottam a tempón.

Elég nagynak mondható épület ajtaja fölé volt kifüggesztve a kocsmákra jellemző cégér, a háta mögött egy nyíltabb rész, kukákkal meg mindenféle hányásfoltokkal. Elég sokan voltak, többnyire a katonaságból. Valamilyen szinten zavart, de próbáltam figyelmen kívül hagyni a tömeget. Leültünk egy négy személyes asztalhoz, közel a pulthoz, a fal mentén. Iszogatni kezdtünk, vettem egy doboz cigit is a kisboltban útközben, így arra sem volt gondom. Kezdtük magunkat jól érezni, könnyedén csúszott az alkohol, emelkedett a hangulat. Már a többiek látványa sem feszélyezett annyira, mikor megpillantottam belépni Őt az ajtóban. Azonnal felpattantam, a szék hangos csattanással ért földet mögöttem. Minden szem engem nézett, de én csak azt az egyet figyeltem. Azt az egy fekete szempárt.

-Mi a baj Harry? – nézett körül Tim. Megráztam a fejem, jelezve, hogy semmi, majd a szempár tulajdonosa felé indultam. Már nem figyelt engem mindenki, gondolom reménykedtek, hogy valami verekedést sikerül elcsípniük.

- Mi a faszt keresel itt? - szegeztem neki a kérdést, pár lépésre tőle. Ugyanolyan lélegzetelállító volt, mint mindig. A fekete szemekben szomorúság csillogott, de semmi más jel nem utalt arra, hogy csak egy kicsit is bánta a velem megtetteket. Szaggatott fekete farmere kiemelte izmos lábait, a farmer ing pedig látni engedte a tetoválásait. Szexi, ahogy mindig is.

- Nem válaszoltál a levélre, drága. – mondta finom, karcos hangon. – Pedig vártam. Komolyan gondoltam, amit mondtam. –suttogta, végig a szemembe nézve. Elgyengültem a szavaitól és a pillantásától. Nem tudtam, mit kéne tennem, vagy mondanom, mihamarabb menekülni akartam a szituációból.

- Nekem ehhez innom kell...- tértem ki mellőle és a pulthoz léptem. Épp az én sörömet csapolták, amit a rövidemhez kértem, amikor a pult melletti „PRIVÁT" feliratú ajtó kinyílt, és kilépett rajta egy erősen sminkelt, dekoratív, harmincas évei elejét taposó nő. Hosszú göndör, szinte már fekete haja előnyösen kócolódott, méregzöld szeme kielégülten csillogott. Őt Tomlinson százados követte, és nem tudtam nem észrevenni, mennyire csapzott, és ez mennyire kibaszottul jól áll neki. Inge félig került betűrésre a feszes farmernadrágjába, a másik fele gyűrödten lógott. Nadrágtartójának egyik fele derekát csapdosta, és haja úgy állt minden felé, mintha egy hete nem fésülte volna meg. Apró görcs ált a gyomromba, és nem tudom, hogy azért, mert nem tudtam levenni a szemem a százados csillogó ajkairól, vagy azért, mert tökéletesen egyértelmű, hogy nem kosarat fontak ott bent. A levegő, amit magukkal hoztak finoman szólva is szex szagú. Olyan rég voltam bárkivel is, hogy már ez is képes teljesen elterelni a gondolataim egy bujább irányba, nem beszélve a százados lezser öltözetéről. Biztosra vettem, hogy részeg, mert két hatalmas puszit nyomott a nő arcára, aki ezt csak egy nagy nevetéssel viszonozza, majd mindketten elindulnak más-más irányba. A százados mellettem haladt el, én kiszúrtam az enyhe vörösséget az arccsontján, ami lehet a pia, vagy a zavar jele, ő pedig kiszúrt engem, de mielőtt tehetett volna bármit, elindultam a kijárat irányába, ahol a nemkívánatos vendégem várakozott rám. Nem is tudtam, melyikük a rosszabb...