The Hardest War - Larry Stylinson BEFEJEZETT

20. rész

Louis

- Harmadik napja tartom maguknak a felkészítőt. Ami azt jelenti, hogy háromszor pofáztam el, hogy a reggel nyolc óra, az nem nyolc óra öt perc, vagy negyed kilenc! Nem a moziba vagyunk, hogy majd reklám után beesünk, basszák meg! - üvöltöttem torkom szakadtából az előttem álló férfiakkal. A probléma gyökere az, hogy nem gondolják komolyan a helyzetet. Látni rajtuk, ahogyan leszarják az egész háborús készültséget. Robbanásra készen pillantottam körbe mély levegőket véve, amikor kicsapódott az ajtó majd Zayn libbent be rajta. Szétcsúsztam. Ezek az emberek nem akarnak tenni azért, hogy ne dögöljünk meg és még csak a tiszteletet sem adják meg nekem. Figyeltem, ahogy Malik komótos léptekkel beáll a sorba és egy pimasz mosollyal az ajkán bólint felém. "Hát így játszunk...Na majd megtanítom én magukat az alázatra"

-Lám, lám.. Malikot is látni? - sétáltam felé mosolyogva. - Kipihentnek tűnik, de ezen gyorsan segíthetünk. - ismét a bandára néztem - Mindenki futni fog, ameddig azt nem mondom, hogy elég. - kiáltottam el magam. Páran szólásra nyitották a szájukat, gondolom valamilyen kifogást kerestek. - Leszarom. Kussolnak és futnak. Indulás! - a hangomtól zengett az egész csarnok. Csend. - Süketek, vagy mi a fasz van magukkal? - életképtelen bagázs. Páran halkan odanyögték, hogy "Igenis, Százados!" de a legtöbbjük meg sem mukkant. Nem volt több energiám ezzel foglalkozni, inkább futásnak indítottam őket. Negyed órája köröztek megállás nélkül, mikor a fekete hajú lehuppant mellém a földre. Kérdőn pillantottam rá, ő pedig a levegőt kapkodva nézett a plafon felé. - Mi baja van, Malik? - arca teljesen sápadt lett, tekintete pedig csak egy pontot figyelt a plafonon.

- Hányni fogok.. - " Ne már.."

Harry

- Hogy, s mint vannak uraim? - vágódott le közénk tálcájával a kezében Farell hadnagy. Tim vigyorogva nyújtotta felé a kezét köszönésképp, ezért én is így tettem. Tudtam, hogy jóba lettek, de nem gondoltam volna, hogy ilyen baráti a kapcsolatuk. Bensőséges diskurzusba kezdtek, ezért inkább az evésre koncentráltam.

- Ugyanazt tudom mondani magának, mint pár napja Harry barátomnak. Miért hagyja, hogy egy másik faszi keresztbe tegyen magának?! - a nevem hallatán egyből feléjük kaptam a tekintetem és elég kínosan érintett Tim mondanivalója a Hadnagynak. Matt, mintha fel sem fogta volna, hogy miről beszélt egy együtt érző mosollyal pillantott felém. "Ha tudná mire érti.."

- Nem olyan egyszerű ez, mint ahogy hangzik. Feltehetőleg más érdekli..- mondta keserűen, majd megfogta a szinte érintetlen tálcáját és ott hagyott minket.

- Miről van szó?- tettem le én is a villám és minden figyelmem az utolsó falatokat evő Timothynak szenteltem.

- Nem hiszem, hogy el kéne mondanom- kezdett bele teli szájjal, majd rájött, hogy ez egyrészt visszataszító, másrészt nem nagyon érteni, hogy mit mond ezért egy kis idő múlva folytatta. - Szóval nem hiszem, hogy ezt el kéne mondanom, de leszarom, úgysem adod tovább, nem?- tolta be székét, majd a kantin mellett megállva rágyújtottunk és folytatta.- Azt hiszem Matt szerelmes.- szívott bele mélyen a cigibe.- De esélytelennek tartja, hogy a nő is viszonozná, mivel szerinte más kell neki. Méghozzá ki nem találod, hogy ki!- hajolt felém bizalmaskodóan egy nagy vigyorral az arcán. Értetlenkedve pillantottam rá miközben kifújtam a füstöt. - Tomlinson..- suttogta.

- Mi?- pislogtam hatalmasokat. - Ki ez a nő?

- Nem tudom pontosan, azt nem mesélte. De neked nem fura? Tomlinson kúrogat egy nőt, sőt, lehet, hogy együtt is vannak, miközben otthon várja a menyasszonya. Nem mondom, azért kicsit irigylem a pasast. - Tim egyre mélyebben belement az összeesküvés elméletek szövésébe, de sajnos engem elvesztett. Teljesen máshol járt az agyam. - Hahó?!- bökött meg ujjával, mire felé kaptam a fejem.