The Hardest War - Larry Stylinson BEFEJEZETT

10.rész

-Harry-

Két hete csak szelleme voltam önmagamnak. Nehezen viseltem, ha csak a puszta létezésemért akartak elpicsázni az emberek. Talán ennyire még sosem volt szar az itteni lét. Csak lézengtem, az órák teltek, a testem csinálta, amit kellett, de gondolatban teljesen máshol voltam. Rengeteget gondoltam Zaynre, és arra, ami a kocsmánál történt. Az első, és a második szabad napunkon történtek teljesen összezavartak. Tomlinson százados csókja, Farell hadnagy üzenete, aztán ahogy ők ketten kijöttek attól a nőtől, szinte kéz a kézben. Egy nappal előtte lebuziz, mert Ő, ismétlem, Ő megcsókol, majd hármasban csinálja a haverjával és egy kurvával?! Hol volt ebben a logika?! Azóta alig láttam a századost, és be kell valljam, kicsit talán az én érdemem is volt, hogy nem találkoztunk. Nem bírtam volna elviselni az undorodó fényt azokban a gyönyörű kék szemekben. Zayn meg... Eleinte tudtam, hogy faszság az egész, amiket mondott, de az idő csak telt, a fejem csak zsongott a mondataitól és kezdtem belátni, hogy talán igaza volt. Mellette tényleg boldog voltam. Viszont nem voltam szabad, mert nem engedte, hogy szabad legyek. Titkolóznunk kellett hosszú éveken át, mert ha a nagybátyja megtudja, hogy Zayn meleg, és pont velem van együtt abból semmi jó nem sült volna ki. Zayn szerint senkinek sem kellek. És bassza meg, tényleg így van! A százados csókja csak megerősített ebben.

Éppen csütörtök délután volt, kibaszott meleg, és nyomasztó volt a hangulat. Csal lézengtünk a laktanya területén, egyre jobban fokozódott a feszültség a besorolás miatt. Két napja volt hivatalos, hogy háborús készültséget adtak ki az országra.

-Haver, nincs kedved kicsit...?- mutatta felém sejtelmesen a nadrágja zsebét Tim. Vagy oxy, vagy morfi van nála, bármelyik jöhetett az ilyen fos napokon. Vigyorogva bólintottam és már mentem is utána. Az a jó az újépítésű laktanyákban, hogy sosem bontják le teljesen a régit. Így történt, hogy rá találtunk az egyik régi mosdó helységre, a hálótermek mögött. Ablakai már mind betörtek, a vakolat omlott, és az egészet benőtte már a gaz. A legutolsó ajtó nélküli fülkébe vettük az irányt.

- Tessék. De óvatosan, csak felet tolj. – nyomta kezembe a kis tablettát Timothy. Elég nehéz volt az amúgy is kis tablettát ketté törni, így inkább haraptam, a másik felét Tim tenyerébe csúsztattam. Mosolyogva elvette majd szájába dobta. Mielőtt bárkinek feltűnt volna, hogy eltűntünk már indultunk is vissza a kantin felé.

-Louis-

Az edzésből visszafelé megpillantottam Stlyest meg a kis barátját. Mióta utoljára szemügyre vettem az újoncot, láthatóan jobban nézett ki. Volt színe, a nevetőráncok szinte mindig ott lapultak a szeme sarkában. Most viszont arca beesett volt, szeme fátyolos. Csak létezett, de nem volt itt agyban. Elég sok ilyet láttam már, ezért egyből tudtam, hogy mit csinálnak. Felbaszott a gondolat is, hogy ilyen felelőtlenül tolták a drogokat. Főleg itt, a katonaságban. Nagyon sokszor voltak már a lebukás szélén. Múltkor lövészeten szinte nem is volt önmaga. Nem akartam rá nézni, vele foglalkozni, vagy beszélni vele. Még mindig hányingerem volt a múltkori után, de valamiért lábam mégis arra vezetett.

-Stlyes, egy szóra! - kiáltottam utána. Ő és a kis drogos haverja megtorpantak, lassan fordultak felém. Harry sokatmondó pillantást vetett a srácra, majd felém indult. Mi volt ez a bensőséges nézés?!

-Tomlinson százados. - biccentett fejével távolságtartóan. „Na majd adok én neked távolságtartást! Nekem lenne okom haragudni, mégis itt vagyok és épp szentbeszédet akarok neked tartani, te hülye Tacskó! Ne merészelj távolságtartóan viselkedni!" – majd felrobbantam, de nem engedhettem, hogy ez látszódjon.

-Kövessen. – indultam el egy kicsit csendesebb helyre. – Tudom mit művelnek maguk, és nem támogatom. Nem is tudom, hogy gondolják, hogy szét lőhetik az agyukat szolgálat alatt?! Maguk felelőtlen kis hülye gyerekek. Kétszer átgondolnám, hogy kibaszassam-e magukat innen, ha nem lenne háborús készültség. Mi baja van magának? Láthatóan padlón van Styles. -igyekeztem minél emberibb hangot megütni, de legbelül szét vetett az ideg.

- Százados. Ne haragudjon meg, de semmi köze ahhoz, hogy mi a problémám. És fogalmam sincs milyen szétlövésről beszél nekem. -vigyorodott el pimaszul. A pulzusom az egekbe szökött ettől a választól.

- Igen? Akkor szerintem látogassuk meg az orvosi szobát egy gyorslefutású drogtesztért. Mit szól hozzá Újonc? – léptem kettőt közelebb hozzá, szinte köptem a szavakat. Arca elkomorult, nem mert a szemembe nézni. - Nem velem fogsz kekeckedni Styles, azt gondoltam, ezt már megtanultad.

- Elegem van. – suttogta a szavakat maga elé. Valamilyen szinten meg tudtam érteni. Szörnyen éreztem magam, amikor 19 évesen bekerültem ide, és nem találtam a helyem. Ugyanakkor nem hagyhattam ebben az állapotban.

-Mint sokunknak magán kívül, mégsem viselkedünk őrült tinik módjára. Kapja össze magát vagy seggbe rúgom. Értve? – igyekeztem elkapni a tekintetét. Szemembe nézett, övéi vörösen villogtak. Válaszként csak bólintott, én pedig indultam volna mikor a kezem után kap. Riadtan rántottam ki azt kezei közül és néztem szét, ki láthatta. Basszus, ha valaki...

-Nincs rendben. Kurvára nincs ez rendben százados! Besokalltam. Kibaszott szar az egész élet, érti? Ne is akarja azt mondani, hogy érti mert nem értheti. Minden egyes ember úgy néz rám, mint egy utolsó szardarabra, csak mert meleg vagyok. Minden maradék reményem a kibaszott katonaságban volt, de az is elúszott. Undorodom az egésztől, az élettől és magamtól is. Ha én be akarom magam lőni, meg fogom tenni, sőt. Ha annyira szét akarok csúszni, hogy belehaljak, akkor azt fogom csinálni. Maga ne akarjon itt nekem papolni az erkölcsről, meg hogy mennyire illetlen dolog. Pontosan tudja jól, mit látott a kocsmánál, hát még én mit láttam Százados. Tudom, hogy nem hülye, csak annak tetteti magát, hogy ne kelljen róla beszélnie. Jól teszi, de én nem tehetem meg. Én nem csinálhatok úgy, mintha mi sem történt volna. Maga volt az i-re a pont aznap este, tudja? Kurvára haragszom magára, amiért megmerte azt tenni velem azokután, amit látott. Tudja miért nem álltam ki magamért? Mert nem mertem. – ijesztően üres tekintettel beszélt. - Mert hat éven keresztül ezt csinálta velem. Egy kibaszott gyerek voltam még, mikor elkezdődött, ahogy ő is. Aztán jött maga, eljátszotta a nagy hőst. Megcsókolt, aztán rám akarta kenni az egészet! Eszembe sem jutott volna magát megcsókolni, ameddig maga meg nem tette. Tudja, attól, hogy buzi vagyok, még nem akarok mindenkit megbaszni vagy leszopni. – szinte üvöltötte a szavakat. Annyira ideges volt, homlokán az egyik ér kiduzzadt. Elmehettem volna, mert úgy láttam befejezte, de valamiért maradtam. Nem akartam így itt hagyni. Pár percig csak néztük egymást, arca elkezdett lágyulni, de még mindig kapkodta a levegőt. Úgy tűnt, megnyugodott az én agyam viszont kattogott. Hogy miért álltam még mindig a zöld szempárba bámulva? Fogalmam sem volt. – Köpték már le azért, amiért engedte, hogy megcsókolják? – suttogta elém gúnyosan a szavakat. Teljesen lefagytam, tényleg megtettem. Leköptem, mert undorítónak tartottam. De akkor miért tenném meg megint? Ahogy csak a szemébe vagy a szájára nézek. Megtettem volna újra, és újra undorítónak találnám. Aztán ismét és ismét. – Gondolom nem. És gondolom senki nem tudja a százados kis titkát. – mosolygott rám.

-Nézze Stlyes. Ami történt, megtörtént. Visszavonni nem tudom, nem is akarom. Sajnálom, hogy bántottam, de ne gondolja, hogy én is a homokosok táborát erősítem. Az csak egy pillanatnyi megbotlás volt. Gyengéim az elesett nők, biztos ezért akartam magával is kikezdeni, de rájöttem, hogy hiba volt. Felejtsük el. Tőlem ölje meg magát, ha akarja, csak arra kérem, hogy ne most, a háború előtt. Minden emberünkre szükség lesz. – zártam le a témát. Éreztem, hogy ideje indulnom.

- Na és Farell hadnagy...? – motyogta maga elé, de én semmivel nem törődve próbáltam méltóságteljesen elvonulni, úgy, hogy legszívesebben eliszkoltam volna egy pillanat alatt, akár egy gyáva féreg. Aztán eszembe jutott valami.

Sziasztok! ☺ Meghoztam a következő részt. Remélem ez is elnyeri majd a tetszéseteket! Bárkinek bármi ötlete, javaslata van, szívesen meghallgatom ☺
És megragadnám az alkalmat, hogy HATALMAS köszönetet mondjak Ehhemm barátnőmnek, amiért segített összehozni ezt a sztortit és még sok másikat, amiket ha minden jól megy a későbbiekben láthattok is! (Ha van, akit érdekel egy kis ízelítő, akkor szívesen hozok a későbbiekben 😊)
Szóval ezer köszönet, köszönöm, hogy segítesz megírni az olyan részeket, amiben én botrányos vagyok, és köszönöm, hogy ötletelsz velem nap, mint nap! ☺️❤️