The Hardest War - Larry Stylinson BEFEJEZETT

13. rész

- Ez a kis geci annyira feltudja húzni az agyam. – mordult fel Russel, majd még durvábban alázni kezdték a századost a háta mögött.

- Egy pöcs. – helyeselt bőszen Bobby is, miközben az ágyra rogyott.

-Vágjátok amúgy, elvileg van kint egy menyasszonya. Amit nem értek, hogy lehet, mikor itt van már vagy 10 éve lassan, meg haza se jár nagyon. – értetlenkedve tekintett körbe. – Egyáltalán hány éves? Mikor került a hadseregbe?! Maximum huszonháromnak vagy huszonnégynek nézem. Hogy a picsába százados? Tizenkét évesen lépett be, vagy mi a fasz? Esküszöm, a csávó körül annyi rejtély van, mint gépfegyverben a lőszer! – csak úgy ömlöttek Russelből a kérdések, amelynek minden válaszára roppant kíváncsi voltam. Mondjuk huszonnégy évesnél biztos, hogy idősebb. A rangja, és azok az apró ráncok a homlokán, a szája és a szemei sarkában, amelyeket csak is akkor láthatsz, ha centikre vagy tőle, indokolják.

- És még kurvázik is. - szólt közbe Tim, amin mind a hárman jót derültek, de én nem. Csak ültem magam elé bámulva, az új információt fontolgatva. Menyasszony? Ez teljesen új. Levert a víz, nem mertem senkire nézni, mikor jött az újabb adag.

- Úgy tudom azért nem megy haza, mert kibaszott idegesítő a csaj elvileg. Tuti össze-vissza baszik Tomlinson mellett meg minden. Amit megértek, mármint ez a fickó szerintem azt se tudja, hogy kell rendesen megbaszni valakit - hahotázott Timothy. A többiek helyeseltek, majd Bobby bizalmasan felém fordulva folytatta.

- Egyébként nem azért, hogy én itt ítélkezzek vagy valami, ne úgy értsd ezt Harrykém, de azt csicsergik a madarak, hogy a kedves kis századosunk azért néha-néha benyeleti magát pár sráccal is. - a levegő egy pillanatra megfagyott, majd mindegyikük hatalmas nevetésben tört ki. Csak kínosan mosolyogtam, amit szerencsére tudtam a témára fogni.

- Ne már haver, nem akarom elhinni! – csapdosta combját kacagás közben Russel. A szívem még jobban összeszorult. – Harry drága, nem akarod kideríteni igaz-e ez a pletyka? – fordult felém egész testével. Kényszer mosollyal az arcomon oda nyögtem, hogy „kihagyom srácok", majd elindultam a mosdók felé. Semmi dolgom nem volt arra, de egyedül akartam lenni mert zsongott a fejem az új információktól. Szóval a századosnak van menyasszonya és feltehetően nem én voltam az egyetlen, akit becserkészett a laktanyáról. Pedig első nap, ő jelentette ki a leghatározottabban, hogy itt aztán nincs „dákó nyelés". Hiába volt már rég takarodó, nem tudtam még aludni. Pár perc múlva visszatértem a hálónkba, de alvás helyett zenét hallgattam. A gondolataim nem hagytak nyugodni, undorodtam magamtól. Jobban, mint eddig. Egy eljegyzett férfit szoptam le alig másfél órája.

-Louis-

A hivatalos kinevezés előtti estén Mattel söröztünk az egyik edzőteremben. Még az előző kimenőről hoztunk pár üveggel, szükség esetére. Ez olyan alkalom volt.

- Mit gondolsz? Mármint erről az egészről? – kezdte néhány perc csöndes szürcsölés után Matt. Nagy levegőt véve halasztottam a válaszadást, csak amíg összeszedtem a gondolataim.

- Nem is tudom... Igazából mostanában semmiben nem vagyok biztos. – kortyoltam egyet. – Na és te? – Matt ugyancsak kis hatásszünet után válaszolt gondterhelten.

- Így, hogy te sem vagy biztos ebben, egyre bizonytalanabb vagyok én is. Nem vall rád, hogy nem adsz rögtön kimért, határozott választ. Bár nem mintha tudnálak hibáztatni érte. – nevet fel halkan – Elbaszott egy helyzet mi? Az utolsó háborúba még nem vontak be engem igazán. Kadét voltam még, azok közül is egy gyengébb. Nem vittek ki. Akkor kurvára örültem neki, de... - itt abbahagyta, és aggódóan nyelt egyet.