The Hardest War - Larry Stylinson BEFEJEZETT

3. rész

Másnap reggel, a kötelező terepgyakorlatok után az újoncok lövészete következett. Igazából én csak felügyelni mentem, mert a mai óra vezetése szerencsére nem az én reszortom volt. Ahogy ott álltam és bámultam ki a fejemből meghallottam ahogy Steve – aki az órát tartotta a kölyköknek - undorodva ecseteli Mattnek, hogy ő biztos nem segít a buzinak, szívesen ránk hagyja. Mindig is utáltam ezt az embert, sőt, még a közelében is utáltam lenni. Csak szem forgatva odébb álltam, míg Matt megszabadult a patkányképűtől, és mellém szegődött.

-Mi újság Lou? Mikor aludtál el? Ahogy láttam, még kettőkor is égett a szobádban a villany. - sandított rám, miközben a kölykökön tartotta a szemét.

- Semmi különös Matt, és igen, elég későn feküdtem le. Egyedül is tudom, mivel ott voltam. – szúrtam vissza rá sem nézve. Megint kezdi, pedig már ezerszer megmondtam neki, hogy hagyjon a faszságaival.

- Nem hiszem, hogy hosszútávon bírni fogod ezzel az alvásmennyiséggel. Mennyit alszol naponta? Három- négy órát? Ki fogsz dőlni... - esküszöm az élő Istenre, ha nem fogja be, megütöm.

- Hadd magyarázzak el valamit. – fordultam hirtelen felé. Az egyik lábammal tettem egy fél lépést hátra, hogy rendesen a szemébe tudjak nézni. (Hogy nőtt meg ilyen magasra?!) – Haver vagy, meg minden, de hagyd abba a pesztrálásomat, mert nem vagyok gyerek, hogy a tanácsaidra szoruljak, és nem is fogadom meg azokat A másik, hogy ha még egyszer kéretlenül osztogatod őket, biztosan seggbe rúglak. El vagyok, köszönöm szépen. Ráadásul rangidős vagyok, ezt ne feledd. – próbáltam a lehető legdiplomatikusabban vázolni a helyzetet, de az óriás arckifejezéséből kiindulva nem mentem vele semmire. Szórakozottan a fejem tetejére tette a kezét, miközben széles vigyort villantott.

- Már megint pukkancskodsz Lou, pedig csak aggódok érted! – kezdte simogatni a hajamat, miközben kicsit lehajolt, mintha csak egy gyereket fedne meg. Természetesen elég hangosan szólalt meg ez a hülye, hogy az újoncok a hátuk mögé lesve megnézzék, miről is megy a műsor. „Ezért még megfizetsz..." Mérgemben hirtelen vesén rúgtam, amire elengedte a fejem és összegörnyedve a fájó területre szorította a kezét, de még mindig nevetett. – Gonosz vagy, mint mindig. Pukkancs. – vigyorgott rám élcelődve. Mattet figyelmen kívül hagyva inkább az újoncok felé fordultam, akik végig nézték a kis közjátékunkat.

- Maguknak talán nincsen dolguk?! – indultam meg feléjük. Hanyatt homlok kaptak a fegyverükért, és folytatták a lövést.

Végig mértem őket, lassan sétáltam el mögöttük. Az utolsó helyen Styles állt, szinte át szellemülten töltötte újra a tárat és rakta össze a fegyvert.

-Tomlinson, segíts neki! - kiáltott rám kaján vigyorral az arcán az a pöcs, Steve. Nagyon nyeltem, és egy bólintással tudtára adtam, hogy megteszem, hadd szórakozzon. A kinevezésért bármit, ez az idióta pedig nem fog beköpni, hogy nem teszem a kötelességem. Vonakodva léptem Styles mögé, aki így közelebbről megnézve, jó pár centivel magasabb volt tőlem. Még egy ok, amiért nem kedvelem.

- Styles engedjen ide, segítek. Megmutatom. – aktuális idegállapotomhoz mérten meglehetősen nyugodtan szólaltam meg, mégis a hirtelen jött hangtól félősen összerezzent, majd ezt leplezve lassan fordult felém. Zöld szemeiben furcsa zavart láttam, és mintha kicsit tartózkodott is volna tőlem.

- Tomlinson hadnagy, úgy érzem már mindent tudok arról, amit maga taníthatna a nekem. – mosolyodott el pimaszul. Ettől a beszólástól kezdett bennem felmenni a pumpa ismét, bár, ha jobban belegondolok, lenyugodni sem volt igazán időm. Penge élén táncolva téptem ki kezéből a még összeszerelésre váró fegyvert és kezdtem el őrült módjára helyre állítani. Ő csak laposakat pislogva végig mert. Megint az a nézés. "Ha nem figyelsz magadra, megint bénázol Tomlinson." - figyelmeztetett egy belső hang. Gyorsan lecsaptam az össze szerelt fegyvert az előttünk lévő kis asztalra és jelentőségteljesen végig mértem.

-Styles, itt az idő. Bizonyítsa, hogy nem csak a szája nagy...- erre a fiatal csak egy elfojtott mosollyal reagált, mikor is észbe kaptam, hogy mit is mondtam. -...hanem produkáljon is valamit az Isten szerelmére! - dörzsöltem meg frusztráltan orrnyergem. Magára kapta a fülvédőt, ahogy én is majd feszülten figyeltem, ahogy lassan célzott. Bal szemét becsukta, szinte át szellemült, majd lőtt. Majdnem pontosan a céltábla közepébe. Egyikünk sem szólalt meg. Felém fordult, kezébe vette a hangtompítót a fejéről és csak nézett.

- Mit szól Tomlinson hadnagy? -kérdezte vigyorogva. Ahogy mosolygott, a szája szinte egész arcán elterült, szó szerint fülig ért a vigyora.

- Kezdetnek nem rossz Styles. Lehet, hogy mégis lehet magából katona... - próbáltam ridegen válaszolni. Megrántotta a vállát és tovább folytatta. én pedig csak álltam ott mellette és néztem. Hosszabbra hagyott göndör haját összefogta a tarkóján, hogy ne zavarja, néhány tincs mégis kiszabadulva lengedezett az arca körül. Rajta kapva magam, torok köszörülve a mellette tanyázó társára tereltem inkább a figyelmem.

-Harry-

Nem értem, egy ilyen kis ember (ilyen vékony hanggal), hogy tud irányítani ennyi férfit. Hogy tud ledominálni bárkit is?! Lövészet után zuhanyozni vettük az irányt, bár nem is értem minek... Inkább a folyosón megvártam, hogy a többiek végezzenek, mivel nem akartam ismételten én lenni a téma. Tegnap is betaláltak, és tényleg csak sétálni akartam egyet, erre nem megtalál a hadnagy is? Miért kellett neki olyan későn ott edzenie? Izzadtan. A kidolgozott, tetoválásokkal borított felsőtestével együtt. Körülbelül tíz perc múlva az újoncok többsége elszállingózott, páran maradtunk így én is oda léptem egy zuhanytelep alá. Pár perc csendes álldogálás után az utolsó társam is kilépett a zuhanyzóból ezzel egyedül hagyva engem, legalábbis azt hittem. Egy erős kéz fordított hirtelen maga felé, majd lökött neki a falnak. Azonnal reagálni akartam, a kezem már lendült is, amikor rádöbbentem, hogy ki is áll előttem.

-Alezredes úr! – makogtam megszeppenten. Mit akar ez tőlem? És miért pont itt?!

-Csiripelnek a madarak fiam. Tudod mit sugdosnak? Hogy homokos vagy. - tornyosult felém egész testével. Válaszolnék, de alkarja torkomat szorítja. - Errefelé mi nem díjazzuk a magadfajtákat. Jobb lesz, ha meghúzod magad, mielőtt repülsz innen. - fekete szemei ridegen bámultak rám. Semmi érzelem nem volt bennük, csak undor és megvetés. Elengedte a torkom, újra levegőhöz jutottam, ő pedig mintha mi sem történt volna, ki sétált a zuhanyzóból. Egyedül maradtam. Fejem falnak döntve próbáltam megnyugtatni magam, a fehér csempéket és a vízköves fugát bámulva szívtam be a párától terhes levegőt, amikor léptek zaja csapta meg fülem, így gyorsan felpattantam, elzártam a vizet és a törölközőért ugrottam. Tomlinson hadnagy jelent meg a forró víz gőze között.

-Styles! Maga tényleg repülni akar innen... Hányszor kell még figyelmeztetnem a szabályokra? - rivall rám a keményen. – Szaunázik netán? Nincs jobb dolga?

-Hadnagyúr, annyiszor hallom ezt mostanában, hogy lassan szárnyam nő. - remélem elég cinikus válasz volt ahhoz, hogy többet ne beszéljen. Kék szemei szikrát szórnak, egyenesen nekem címezve azokat. - Azonnal takarodjon a földszint kettesbe a társai után! Gyerünk! - kiabált, hangja visszhangot vert, azt az érzést keltve, mintha mindenhonnan ő kiabált volna velem. Kínomban elvigyorodtam. Nem gondolhatta, hogy törölközővel a derekamon fogom elhagyni a zuhanyzót.

-Maga jó ötletnek tartaná, ha a buzi újonc törölközőben járkálna a laktanyán? -vigyorogtam a képébe. Arca elvörösödött, "Most aztán tényleg felbaszta magát" szól rám a belső én. Reméltem halucinálok, és nem valójában tikkel a szeme. Jó lett volna megtanulni befogni a pofám...Tény, ha nem fújja ki lassan a levegőt, felrobban. Ez a gondolat jól mulattatott és még jobban vigyorogtam.

-Két percet kap Styles, kettőt. Mérem az időt. Ha nem lesz kész, helyben lenyom harminc fekvőt, aztán seggbe rúgom, és utána mehet ki meztelenül. Nem értem miért gondolja, hogy engem bármilyen szinten is érdekel a maga testi vagy lelki épsége. Nem vagyok az anyja, hogy ápolgassam. Vagy összeszedi magát 2 percen belül, vagy garantálom, hogy magából az életben nem lesz katona!