The Hardest War - Larry Stylinson BEFEJEZETT

25.rész

Louis

Hangom hallatán megremegett, biztosra vettem, hogy megijedt tőlem. Nagy lendülettel fordult felém, ezzel tökéletes kilátást nyertem kidolgozott izmaira és fehér bőrére. "Már megint azok a kurva tetoválások." Szidtam magam gondolatban, ahogy szemem egy fél pillanatra a gyönyörű pillangóra tévedt.

- Nem akar valamit elmondani? - dőltem a hideg csempének karba tett kézzel. Zavarodott tekintettel, nagyokat pislogva kilépett a hideg járólapra, hogy a székre dobott törölközőjét magához vegye. Fázott, ez tisztán látszott. Az összes szőrszál és pihe a testén égnek állt. Rutinosan mozgott előttem meztelenül, egy percig sem érezte magát zavarban. Lassan megtörölte minden porcikáját.

- Mire gondol Louis? - kérdezte miközben dereka köré csavarta a fehér anyagot. Kedvem lett volna leüvölteni a fejét, amiért tettette a hülyét előttem, de uralkodtam az indulataimon.

- Tényleg hülyének néz? - löktem el magam a csempétől, hogy egy lépést tegyek felé. Szótlanul állt előttem, végig a szemembe nézve. Nem akart megtörni.- A kis légyottjára gondolok Malikkal. Amivel nem lenne problémám, leszarom kivel mikor dugatja meg magát. De az, hogy ezt az én szobámban vitték végre mélységesen felháborít! - hiába próbáltam higgadt maradni, a düh elborította az agyam, mint általában, amikor nyugodt akarok maradni. - Nem tudom, mit gondolnak magukról! A két újonc. Tacskó. Senki. - a szavak hallatán szemeit lesütötte. Győztem. Már nem volt olyan nagy az önbizalma. - És maga Styles? Maga komolyan megteszi mindent azok után? - és betalált. Fájdalmas grimaszba húzódott az egyébként sima arca.

- Az nem..- szólalt meg, de legkevésbé sem voltam kíváncsi az idióta magyarázatára. Túl sok feszültség volt bennem.

- Az nem.. az nem, igen persze az nem úgy volt, ugye? Maga csak egy áldozat, Malik a rossz fiú! Tudom én.. maga mindig csak áldozat, mi? - gúnyos vigyorra húztam a szám és próbáltam elkapni a tekintetét, ami köztem és a mögöttem lévő fal között cikkázott.

- Nagyon megbánt ezzel..- nézett mélyen a szemembe végül. A zöld íriszek, most sötétben világítottak. Tényleg mérges volt. - Igazán végig hallgathatna. - emelte meg a hangját, én pedig meglepődötten vártam, hogy mi lesz a következő mondata. Felemelte rám a hangját. "Nocsak, nocsak.. Valaki egyre akaratosabb"

- Teljes mértékben leszarom, hogy mit akar mondani. - feleltem viszonylag nyugodt hangon, egy hatalmas mosollyal az arcomon. Most rajta a sor, hogy ideges legyen.

- Ha leszarná, nem jött volna ide, Százados.- "Ezt megkaptad te idióta.." Vissza akartam szólni, porig akartam alázni, de nem találtam a szavakat. - Nem feküdtem le Malikkal. Soha nem tenném meg újra. Ha már így érdeklődik a magánéletem után, elmondom. A kocsmában voltam, amikor kihívott beszélgetni. Sikerült kicsit berúgnunk és sokáig kint maradnunk miközben megbeszéltük a dolgokat. Hogy miket, ahhoz magának az ég világon semmi köze! - villantotta rám sötét szemeit, majd tovább pakolt. - Vissza értünk a laktanyára, felhívott magához, hogy mutasson valamit, én hülye bevettem és felmentem vele. Ott megcsókolt, én ellöktem és eljöttem. Violà, ennyi történt. - állt meg az alsónadrágja felhúzása közben, hogy rám nézhessen. Szóval ennyi történt. A nagy büdös semmi, és én majmot csináltam magamból a kurva érzelmeim miatt. Kész hülyét. Mégis, egy részem ott bent, elnyomva nagyon boldog volt, amiért csak ennyi történt.

- Ha megtudom, hogy hazudott és mégis megdugatta magát mással az én szobámban, kicsinálom. Értve? - álltam szorosan elé, mutató ujjammal erősen a mellkasába szúrva. Szemeit levezette az ujjamra, majd lassan végig, egészen a szememig. Szemei visszatértek eredeti, világos zöld színbe, ajkai pedig egy lágy mosolyra húzódtak. Bal kezét a mellkasába fúródott kézfejemhez emelte és lágyan simogatni kezdte azt. Nagy sóhajjal engedtem szabadjára az eddig felgyülemlett feszültséget magamból. Pár vízcsepp a nedves hajából kezemre cseppent, tekintetem pedig egyből a kócos barna fürtökre tévedt. Csapzottan és sötéten, tökéletesen keretezte kipirult arcát. Közelebb hajolt, de csak annyira, hogy megnézze nem ellenkezem-e ellene. Dehogy ellenkeztem. Az egyetlen dolog, amit akkor akartam, hogy megcsókoljam végre. Éhesen tapadtam a meleg, piros ajkakra, Ő pedig először belemosolygott a csókunkba. Keze most a pólómra simult és rámarkolva a vékony fehér anyagra magával rántott az egyik hideg és párás fülkébe. Háta tompán csapódott a falnak, szinte egy pillanatra sem szakadtunk egymástól el. Kezeim a formás fenekére tévedtek, nem bírtam tovább ellenállni nekik. A csempének szorítottam, tenyeremmel erősen tartottam a hátát. Harry készségesen simult nekem, a combját kezdtem simogatni, jelezve, a derekam köré emelhetné már azokat, de a következő pillanatban ajtónyitódást hallottunk. Azonnal hátrébb léptem, mintha érne valamit is, majd Göndörke szájára szorítottam a tenyerem. – Ha nyikkansz egyet, úgy seggbe rúglak, hogy kirepülsz innét. – szűrtem ki folytott hangon a fogaim közül. Aprót bólintott. Az illető hamar beállt az egyik távolabbi kabinba és megeresztette a vizet. Amint úgy éreztem, relatíve hang nélkül el tudom hagyni a helyiséget, kiléptem a párától súlyos térbe és kiosontam az ajtón.