The Hardest War - Larry Stylinson BEFEJEZETT

Visszatekintés

4 évvel a katonaság előtt

-Hónapok óta az az utolsó levél tőle. Szerinted jól van, papa? – a konyhából kiszűrődik nővérem aggódó hangja. Nem kéne itt lennem, de zuhanyzásomból visszafelé igyekezve meghallottam miről beszélnek, és maradtam. Muszáj megtudnom, történt-e valami fejlemény.

-Nem tudom drágám, megpróbáltam elérni őt többször is, de mindenhol csak hűlt helyét találják. – nagyapám kétségbeesett hangjára az én mellkasomba is félelem kúszik. Egy pillanat múlva hirtelen kicsapódik a szűkös helység ajtaja, és a nővéremmel találom szemben magam.

-Harry, ezerszer megmondtam már, hogy ne hallgatózz! És miért nem alszol? Késő van, nyomás. – mutat maga mögé a szobám irányába. Igaza van, rég aludnom kéne, de tudnom kell, hogy mi folyik itt. Hol van az anyám?

-Én csak tudni szeretném, hogy minden rendbe van-e vele. – hajtom le fejem. szégyenkezve. Nővérem nagyot sóhajtva von magához. – Nagyon hiányzik... – húzom őt közelebb magamhoz. Két hónapja nem hallatott maga felől, és fél éve nem láttam őt. Eltűnt, mint a kámfor, így most a nagyapánk vigyáz ránk. Aggódok, mert a lakhatásunk és a pénzünk még csak-csak megoldott, de nagyapa se tud örökké gondnokként dolgozni. Valami nagy hatalommal bíró ember alkalmazza, az ő telkén élünk egy kis házban. Papa kilépve a konyhából sóhajt egy nagyot, vállon paskol párszor, majd megkerülve minket a nappali felé veszi az irányt, ami az ő hálójaként szolgál. Sajnos a lakás tényleg kicsi. Két szobájában is épphogy elfér egy ágy, szekrény és egy íróasztal. – Megyek aludni Gemm. – bújok ki nővérem keze közül és fáradtan a szobámba kullogok. Holnap iskola, nekem pedig még nincs kész minden házifeladatom. Kurva iskola, kurva élet!

Álmomból a telefonom rezgése riaszt. Hirtelen azt sem tudom hol vagyok, majd a kijelzőre tekintve mosolyogva nyugtázom, hogy Zayn hív.

-Két perc múlva a hátsó diófa alatt. -szól bele köszönés nélkül, hangján érezni lehet, ahogy vigyorog. Pár hónapja alakult úgy a helyzet, hogy nagyapám Zayn nagybátyának kezdett dolgozni, így történt, hogy megismertem őt is. Haja akkoriban még hosszabb volt, mások előtt pedig kényesen ügyelt arra, hogy tökéletesen álljon, ahogy drága ruhái is. Több sem kellett, vigyorogva pattanok ki ágyamból és sietősen tépem fel a szekrényem ajtaját. Nem késhetek, nem akarom a dorgálását hallgatni megint. Magamra kapok egy fekete kapucnis pulóvert és egy egyszerű fekete farmert, majd telefonom farzsebembe csúsztatva indulok meg szobámból. Éjjel fél három van, szerencsére a családom többi tagja is jó alvó így egyszerű kislisszolnom a horkoló nagyapám mellett. Az udvar sötétbe burkolózott, a levegő lehűlt, így dideregve bújtatom be kezeim a pulcsi zsebébe és megszaporázom lépteim. A diófa alá érve egy kéz ragadja meg alkarom és húz maga mellé.

- Hát itt az én kis kócosom. – vigyorog rám feketehajú barátom, miközben átölel a fa törzséhez szorítva engem. Hiába a sötét, fogai így is szinte világítanak. – Gyere már, megfagyok baszdmeg. – húz maga után kuncogva. Az udvar hátulján álló szerszámos faházba vesszük az irányt, majd miután maga elé enged ő is belép utánam a szűkös helységbe és csendben ránk zárja az ajtót. – Mesélj Harry baba, hogy s mint megy az élet feléd? – kérdezi huncut szemmel miközben elővesszük az ide rejtett plédet és letelepszünk rá.

- Hát még mindig semmi hír nincs anyámról Zayn. Kurvára aggódom. – kezdem el kapucnim madzagját birizgálni idegességemben. Ő csak hümmög egyet, majd hirtelen derekamnál fogva az ölébe húz. Mosolyogva teszem kezeim mellkasára, a kisház még kisebb ablakán beszűrődő fény miatt jól látom, hogy ő is mosolyog.

- Figyelj Kócoska, nyilván semmi baja sincs. Amúgy sem kéne érte aggódnod. – feszül meg teljes testében. – Itt hagyott téged és a nővéred is. Le se szarja mi van veletek. – csóválja fejét rosszallóan, és be kell látnom, hogy igaza van. A gondolataim más irányba terelve fordulok teljes testemmel felé, két lábam át vezetem a dereka mögött, így bújok hozzá közelebb. -Látod, én figyelek rád és aggódom érted. - simít végig göndör hajamon, majd egy lágy puszit nyom homlokomra - Tudod, nagyon rosszul esik, hogy itt vagyok mellett, te mégis figyelmen kívül hagyva engem elvagy a saját világodban. Vissza is mehetek a házba. – fölényesen elvigyorodik, amikor engesztelően bújok még közelebb a nyakához. A nyugodtság szétáramlik testemben, ha tehetném örökre így maradnék, de nem lehet. Senki nem tudja, hogy én és Zayn milyen kapcsolatban állunk, vagy hogy egyáltalán van közöttünk kapcsolat. A nagybátyja kínosan figyel Zaynre és arra, hogy kivel barátkozik vagy ismerkedik. Így hát elviekben egy szót sem szólhatna hozzám, hisz én csak a ,,cseléd" unokája vagyok. -Jaj te, már megint kattog az a szép kis buksid valamin. Harry, rám figyelj. Miattad vagyok itt, érted? Tényleg itt foglak hagyni... – emeli meg állam két ujjával, hogy egymás szemébe tudjunk nézni. Válaszul erőtlenül bólintok, majd hagyom, hogy arcával egyre közelebb hajolva egy csókkal feledtessen el velem mindent, ami miatt aggódhatok.

2 hónappal a katonaság előtt

-Harry megmondtam neked, hogy nem mutatkozunk együtt, vágod? Erre mit csinálsz? Megjelensz a bárban a selejt haverjaiddal együtt. Így nyilván nem tudok bulizni, mert azt figyelem, hogy melyik faszszopó akarja megkúrni a formás kis segged baszdmeg! – lök a falnak vállamnál fogva Zayn, védekezni sincs energiám, hagyom, hogy egyik kezével elkapja állkapcsom és szorosan tartva azt közel hajoljon. – Nem akarok így viselkedni veled Kócoska, de felbaszod az agyam, mikor keresztbe akarsz tenni nekünk. – engedi el állam, majd búgó hangon közelebb húzódik. – Talán nem akarsz már velem lenni? – simít végig kézfejével arcomon. Hiába kedves érintésnek szánja, én összerezzenek. Már régóta nem tudok kiigazodni Zaynen. Néha elborul az agya, és olyankor mindenért engem hibáztat, ráadásul most még ivott is. Üt-vág, szid és fenyeget. Azt mondja hiába is ellenkeznék, könnyű szerrel törné el a kezem, és igaza van. Erősebb, mint én, pedig már hónapok óta edzek vele titokban, hogy ne legyek olyan ,,vézna", ahogy ő mondaná.

- De, szeretnék. De annak is örülnék, ha végre igazán együtt lehetnénk, mint a normális párok. – a végét már csak lehajtott fejjel mertem suttogni, szerencsére nem hallotta meg. Tisztában vagyok azzal, hogy csak még jobban ordibálna velem és erőszakoskodna. A múltkori eset éppen elegendő volt ahhoz, hogy megtanuljam: jobb, ha csendben maradok. - Szeretlek és sajnálom. – nézek magam elé szégyenkezve. Megint feldühítettem őt, pedig mikor jó kedve van, a tenyerén hordoz. Mióta nagyapám meghalt, nehezebben viselem az agresszív Zaynt. Pedig ő az utolsó esélyem ezen a kibaszott földön egy normális élethez. Más nem maradt nekem, a nővérem hallani sem szeretne rólam, a temetés után lelépett és nem nézett vissza, ahogy anyánk sem. Mindenki elhagy ebben az elcseszett világban. Egyedül a feketeszemű csoda maradt nekem, így elviselek tőle hideget-meleget. Tudom, hogy szeret és azért teszi, hogy vigyem valamire az életben, és méltó lehessek hozzá.

- Semmi gond Kócosbaba, menjünk fürödjünk meg és dőljünk ágyba. Elég fárasztó napom volt. – kezd el maga után húzni a fürdő irányába. Mióta nagyapám meghalt, a nővérem lelépett, és Zayn nagybátyja hivatalosan is minden idejét a katonaságban tölti, esténként nála vagyunk. Kényelmesebb, mint az a kis garzon, amit a hagyatékból tudtam megvenni magamnak. Mióta meghalt, elég rosszul érzem magam. Persze igyekszem arra gondolni, hogy nem szeretné, ha sírnék miatta, de nehéz elengednem őt. Azóta nyugtalanul alszom, csak forgolódok hetek óta, így nagyon kimerült vagyok, ezt pedig Zayn is észrevette már. – Ledobálod a ruháid végre, vagy szedjem le rólad én? – áll előttem karba tett kézzel meztelenül. Hirtelen észbe kapok, majd egy félmosolyt engedek felé és lekapom magamról ruháimat. Belépünk a meleg zuhany alá, és csak állunk. Egyikünk sem szólal meg, ez egy rituálé nálunk. Ketten, relaxálva állunk a forró víz alatt percekig.

A fájdalomtól szemem előtt homályos foltok lebegnek, testem pedig görnyedve térdel a konyha padlóján. Már percek óta nem hallom mit kiabál rám, de valami nagyon rosszat tehettem, mert régóta ütlegel. Hirtelen kapja el hajam tarkómál, majd hátra rántja fejem, hogy szemébe nézhessek. Ijedtemben még kisebbre húznám össze magam, ha ez lehetséges lenne.

-Meguntam a hülye kis játékaid, meg hogy ilyen kis nyegle vagy, vágod? Legyél már kibaszott férfi az isten szerelmére Harry! Évek óta várom, hogy egyszer majd felnézhetek rád valamiért, de semmi! Elhiszem, hogy a semmiből jössz, de oda is tartasz. Lehúzol magad mellé, én pedig nem a mocsárba való vagyok, mint te! Mit gondolsz, majd mindent elviselek tőled?! Két kezed összerakhatnád, hogy még mindig melletted vagyok, de szarsz az egészre. Én ezt nem csinálom tovább, így is túl sok időt pazaroltam rád. Legalábbis arra, aki lehettél volna, ha nem vagy egy ilyen nyámnyila anyámasszonykatonája. – köpi elém a szavakat, majd elengedi fejem, így az megint lecsuklik. – Én most elmegyek, reggelig szedd össze mindened, ami itt van és menj el. Felejts el engem. – mondja lágyabb hangon rám sem nézve, majd fürge léptekkel eltűnik a látószögemből és már csak a bejárati ajtó házat megrengető csapódását hallom. A sokktól gondolkodni sem tudok tisztán, amilyen gyorsan erőm engedi felállok és mindent magam mögött hagyva lépek ki a nyári hőségbe. Akkor döntöm el igazán, hogy nekem kurvára nincs helyem ezen a világon. Csak éppen az a nagy kérdés, hogy most hogyan tovább? Az egyetlen szalmaszál is elszakadt, ami valahová is kötött. Mi lesz? Ismeretlen okból bevillant egy gondolat. Végülis... Papa elég sokszor mondogatta, hogy örülne, ha katona lennék én is, ahogy ő volt anno. Nem tudnám tovább élni az életemet itt, elmenni pedig nincs pénzem. Talán ez lesz a legjobb megoldás.

Sziasztok! ☺ Most inkább egy magyarázó-visszatekintő részt hoztunk nektek, remélem elnyeri a tetszéseteket! :D <3 

Tami