The Hardest War - Larry Stylinson BEFEJEZETT

12.rész

-Louis-

- Tudja, százados úr, én nem hiszek magának. – fogalmam sem volt, hogy miről beszél, még mindig a vállamba temetkezve, ezért nem is reagáltam. Szipogott még egy utolsót, és folytatta. – Eljátssza itt a nagymenőt, a kemény csávót, aki utálja, hogy a világon vagyok, mégis törődik velem. Épp ezért nem hiszem el, hogy gyűlölne. Ha tényleg így lenne, nem parancsolna rám, hogy ne drogozzak, és nem érdeklődte volna meg sem most, sem máskor, hogy mi a bajom. Átlátok magán, nem tud hazudni. – elkuncogta magát. Az előbb még sírt, most pedig már fülig ér a szája.

- Túl messzire megy, zöldfülű. – próbáltam a lehető leghatározottabb hangomat elővarázsolni, vajmi kevés sikerrel. Valamilyen szinten igaza volt, és tudtomon kívül történt ez az egész. Takaródzhattam mindenféle kifogással, akkor is érdekelt, mi van ezzel a hülyével, aki épp a vállam áztatta. Apropó válláztatás.

Oké, be kell valljam mindenre számítottam a sráctól csak arra nem, hogy zokogni kezd, ráadásul rajtam! Kibaszott kínosan éreztem magam, ahogy a könnyei végig folytak a felsőmön. Zavartan nézett fel rám, a pupillái hatalmasak voltak. Megint tolt valamit.

-Styles, mi a faszt használt már megint? - förmedek rá. Ő csak zavartan elvigyorodott, mutatóujját szám elé tette, jelezve ezzel, hogy maradjak csendben. Pár pillanatig csak meredtünk egymás szemébe, majd ujja megindult lefelé, felfedezőútra. Lélegzetvisszafojtva vártam mit hoz ki ebből. A belső hangom üvöltött, hogy mit csinálok megint, de a testem leblokkolt, nem tudok megmozdulni. Félig lehunyt szemmel követtem az ujját, ahogy a számról lecsúsztatta az államra, majd a nyakamra, a nyakamon és a mellkasomon át kínzó lassúsággal egészen az alhasamig. Megbabonázva figyelte az ujja vonalát, kicsit el is nyíltak az ajkai. Oh. Basszus. Végre felemelte fejét a vállamról, így már bőven magasabb volt nálam. Testünk olyan közel volt egymáshoz, hogy érzetem a forró leheletét az arcomban. Keze a hasamnál játszott, simogatta, és én még csak megmukkani se tudtam. Hirtelen ráfogott a farkamra, amitől egy vékony nyikkanás hagyta el szám, és hirtelen észhez tértem. – Styles mit képzel? – kaptam fel a vizet hirtelen, de ő csak rám nevetett, megvillantva tökéletes fogsorát és mintha meg sem hallotta volna felháborodásom, kínzóan lassan letérdelt elém. A testem moccanni sem mert, az eszem is csak kattogott. Bezzeg a farkam! Már amikor Styles ujja a hasam felé közeledett, akkor vigyázzba vágta magát. Nem lehettem ennyire kiéhezett... Kezei gyorsan mozogtak, gyakorlott mozdulatokkal szabadította ki a nadrágomból, majd vette marokra. Szinte lenézni sem mertem igazán rá, csak szemem sarkából pillantgattam oda, ő viszont a tekintetem kereste. Ahogy meglátta riadt arckifejezésem, még jobban elvigyorodott, megnyalta szája szélét és arca máris a farkammal szemezett. Időm sem volt összeszedni magam, a következő, amit éreztem, hogy szája már szorosan közrefogta azt. Kurvára nedves, és kurvára meleg. Egyre mélyebben és mélyebben vett magába, egyik keze pedig folyamatosan pumpált. Rég éreztem ilyet, - két hete, sok idő - nyilván ezért történhetett, hogy elvesztettem azt a maradék kis önkontrollom is, hirtelen téptem bele göndör hajába és húztam rá még jobban farkamra. Ő csak szorgosan nyelte, csinálta, amit kell. Meg kell hagyni, kurva ügyesen. Mint már említettem, a kiéhezett férfi hamar elsül, így történt most is. Pár perc intenzív szopás után elért a csúcs, és mindent Styles csinos kis szájába ürítettem, amit ő úgy tűnik kevésbé díjazott. Ahogy ellöktem fejét, egyből kiköpte az egészet, végig csorgott állán, majd úgy folyt szét a földön. Kézfejével száját törölgetve pillantott fel rám. Nem mondom, kurvára izgatott a látvány, ahogy a spermámat törölgette, miközben az minduntalan csak szétkenődött.

- A jó kurvák lenyelik. – néztem rá vigyorogva. Gyilkos pillantást vetett felém, majd lassan feltápászkodott. – Na, ne vegye magára ennyire, még beszed megint valamit a mai estén és helyben meghal. – próbáltam szépíteni a helyzetet miközben felhúztam a sliccem. Ahogy arcára néztem, még mérgesebb volt, mint eddig. Ekkor , mint derült égből villámcsapás, belém csapott a tudat, hogy mi történt megint az előbb. A szívverésem felgyorsult  ahogy a tehetetlenségből áradó düh és bűntudat szétáradt a testemben. Meg kellett előznöm a további beszélgetést a témáról. – Kap tíz percet. Szóljon a barátaink, hogy takarítsanak el mindent és takarodjanak aludni, mert úgy döntöttem váratlan ellenőrzést tarthatok. – arcomra vigyor ült ki reakcióját látva. Ez az, már más köti le a figyelmét. Kezdem átvenni a gyeplőt az előbb történtek után. – Tudja mit? Legyen még tíz perc, grátiszba az előzőért. Nem szeretek tartozni. - még mindig elképedve állt előttem, nem akarta elhinni amit most mondtam és a lelkem háborgása kezdett csillapodni. Újra én irányítottam.  – Komolyan mondom, Styles elpakolom a felszereléseket, átöltözöm és végig ellenőrzöm a szintet. Induljon most, vagy seggbe rúgom.

-Harry-

A cuccnak köszönhetően nem voltam olyan gyors, mint szerettem volna, de így is időben a szobánkba értem. Mi a fasz van ezzel a palival?! Kiöntöm neki a szívem, leszopom, ő meg kicsesz velem, újra és újra.. De bassza meg, ha egyszer olyan kívánatos teste van, hogy nem lehet nem felizgulni miatta! Ráadásul annyira elengedte magát, még ha csak két mondat erejéig is, hogy viccelődött. Tomlinson, viccelődött.

-Oké srácok, kurva nagy gáz van. Van körülbelül tizenöt percünk elpakolni az oxit és morfit, valamint a pornóid Russel. – értetlen és kanos tekintetekbe ütköztem. Mit mondjak nekik?! – Tomlinson meglátott és kiakadt. Azt mondta húsz percet ad, hogy minden azonnal el legyen takarítva mert jön és ellenőrzi a szintet.

-Picsába baszdmeg. - pattant fele először Tim. – A szintet? Kurva jó, akkor még Evanék szobájába se tudjuk átcsempészni... – vakargatta tanakodón a tarkóját, Egyetértően bólintottam, aztán mindenki elkezdte eltüntetni a cuccot. Pár perc alatt kész voltunk és már az ágyunkban ültünk, de többiek az ajtó nyílásáig csak Louist szidták. Én pedig megpróbáltam nem túl feltűnően az előbb történteken gondolkodni.

- Na Újoncok, kezeket a tarkóra, mindenki megáll az ágya mellett. Meglepi ellenőrzés, nincs kérdés. Senki nem mozdul, hadd nézzem sikerült-e jól elrejteniük mindent. – robbant be nagy hanggal a százados, végig a képünkbe vigyorogva. Kussban tettük, amit mondott. Nem volt helye feleselésnek. A látványától kiszáradt a torkom. Úgy láttam, gyorsan le is zuhanyozott a kis találkánk után, ugyanis haja még félig vizes és kócos volt. Magamra kellett parancsolnom, hogy amikor az én cuccaimat ellenőrzi, és csak pár centire van az arca a kezemtől, ne nyúljak oda arrébb tűrni egy nedves tincset, ami épp azokba a hihetetlenül kék szemeibe lógott. - Remek, meg is dicsérhetném önöket, de nem fogom. Két percet kapnak, hogy mindent idebasszanak a kezembe és nem csinálok ebből ügyet. Viszont, ha mégy egy újoncot beállva látok sétálni a laktanya területén, az azonnali hatállyal és egy kurva nagy seggbe rúgással távozik a helyszínről. Ezt garantálom. - csak kikerekedett szemekkel meredtünk rá. Ezt nem gondolhatja komolyan. Nincs bizonyítéka. Közvetlen legalábbis nincs... Jézusom, a százados nem viccel. -Na mi lesz, keressem meg én magam? – vigyorgott fölényesen. – Remélem tisztában vannak vele, hogy az előbb csak bohóckodtam. – vált hirtelen unottá az arca. - Nem igazán kerestem semmit, mivel pontosan tudom, hogy van itt valami, sőt. Hatásvadászat volt, eleve úgy terveztem, hogy maguk majd kipakolnak ide mindent nekem, mint a jó árusok a piacon. – mi pedig, mint a jó árusok, készségesen elővettük az eldugott cuccokat. Előkerült az oxi, a morfi és a pornógyűjtemény is. Utolsó láttán a százados tekintete hitetlenkedőbe váltott, majd felnevetett egy kicsit. – Együtt néznek pornót? Egymásnak is verik ki talán? Mindegy. Rendben van, ezek most jönnek velem. Köszönöm szépen az együttműködést, további kevésbé sem szép estét maguknak. Ne feledjék, szemem magukon! Mindent látok, mindent hallok. Még egy ilyen eset és ...- befejezés nélkül hagyta mondatát, várta, hogy mi mondjuk ki a végét.

- És seggbe leszünk rúgva. - dörmögtük az orrunk alatt. Ő csak büszkén bólintott.

-Olyan jó látni, hogy beilleszkedtek. – tette meghatódva a mellére a kezét, majd a cuccokat egyik kezébe véve, az ajtót hangosan becsapva maga után, távozott.

Sziasztok! ☺ Megérkezett a következő rész és remélem, hogy nektek is legalább annyira tetszik, mint nekem! :D Ez az egyik kedvenc részem, nem is tudtam vele többet várni, hogy kitegyem. :3 
(Bocsi a shitty borítókért, nem mindig vagyok képes valami épkézláb képet összedobni, így születnek meg az ilyen kis semmitmondó gyöngyszemek :D)