The Hardest War - Larry Stylinson BEFEJEZETT

Visszatekintés II.

6 évvel a katonaság előtt

-Szerintem elmehetnénk holnap valamerre, nem gondolod Louis? –mosolyodik rám kacéran Emily. A zene hangos, a levegő pedig túl fülledt a házban. Kínosan érzem magam, amiért vissza kell utasítanom őt, de tényleg nem akarok vele randizni. Időhúzás képpen lassan kortyolni kezdem a poharam tartalmát, majd mikor mind egy cseppig eltűnik, a legbájosabb mosolyommal felé fordulok.

-Nézd Emily, nem szeretnélek megbántani. Ne értsd félre, de biztos vagyok benne, hogy nekünk nincs jövőnk. – mondatomra állkapcsa megfeszül és közelebb hajol arcomhoz. Ahogy beszédre nyitja száját az alkoholszagú meleg levegő megcsapja arcomat.

-Elhiheted, hogy nem te vagy a szőke hercegem. Nem jófejségből hívtalak el, hanem mert ez a dolgunk. Apád és az én apám nagyon jó üzleti kapcsolatban állnak kiskorunk óta ahogy te is tudod, szóval őszinte leszek. Apám nyár végéig adott időt, hogy eljegyezz mert így hivatalosan is egyesíthetik majd a két céget. Ha ez nem következik be, lőttek a Párizsi egyetemnek, lőttek mindennek, ami a jövőm lenne. Szóval ne játszd a szűz picsát. Találkozunk holnap, négyre gyere értem. – hagy ott, meg sem várva válaszom. Kínomban nevetni kezdek. „Még bebaszni sem tudsz úgy, hogy apádék ne tegyék tönkre!" Szólal fel cinikusan a belső hangom. És kurvára igaza van! Mérgemben eldobom a műanyag poharat majd a kijárat felé sietek, hogy végre rágyújtsak. Az a hír járja, hogy jó nekünk, gazdag kölyköknek az elit gimiből, mert annyit bulizunk, úgy, és ott amennyit, ahogyan, ahol csak szeretnénk. És nem tévednek, ez így igaz, ellenben azzal nem számol senki, hogy a legtöbbünk szülei zsarnokok. Az egész életünk előre el van tervezve, hogy kivel, mikor és mit csinálhatunk. Figyeltetik minden lépésünk, sőt. Elvileg Carlosnak mai napig az anyja választja ki a ruháit reggelente, csakhogy egészen biztosan tökéletes megjelenése legyen a fiacskájának. Én pedig kezdek besokalni ettől az életmódtól. Szó sem lehet arról, hogy ne tanuljak tovább, vagy hogy ne legyen komoly kapcsolatom húsz éves koromra. Így hát a család jelenlegi szégyene, de jövőbeli nagy reménységeként, rágyújtok egy újabb szál cigire.

Fél évvel később

-Vidd el anyád kocsiját ma este, és ne hozz rám szégyent a viselkedéseddel. Egy elegáns bálról beszélünk. – néz rám apám rideg tekintettel, kioktatóan. Válaszul bólintok, majd felveszem a zakóm, megfogom az asztalra készített virágot és álarcot és már ott sem vagyok. Emily egy kivágott hátú fekete csipkeruhában várakozik a kapuban majd ahogy meglát, álarcát arca elé kapva vigyorog rám.

-Szia LouLou, nagyon dögös ez az öltöny! -köszönt egy gyors szájrapuszival. Természetesen nem hallgattak rám a szüleim, mikor kifejtettem miért nem szeretnék vele lenni. Szinte parancsként lett kiadva, hogy márpedig nekem boldognak kell lennem, mégpedig Emilyvel az oldalamon. Vigyorogva említem meg, hogy Ő is kitett magáért ma este, majd a gázba taposva a városközpont felé vesszük az irányt.

Rengeteg kocsi parkol már ott, mellettük öltönyös és álarcos emberek csacsognak mindenféléről. Kipattanok anyám alfa romeojából, majd az anyósüléshez érve nyitom ki Emilynek az ajtót.

-Kedvesem! -hajolok meg színpadiasan, amint kiszállt a kocsiból. Ő jót mosolyog ezen, majd egymásba karolva, álarcunkat arcunk elé tartva indulunk meg a bejárat felé. A helyzet komolyságát enyhítve mindig húzzuk egymás agyát és szeretjük azt tettetni, hogy mi vagyunk a legtökéletesebb pár. Az emberek többsége pedig nem lát túl a mézes mázon, pár kedves érintés és mosoly után tényleg elhiszik, hogy milyen kiegyensúlyozott és jó kapcsolatunk van. Az igazság az, hogy sosem tudnám szeretni Emilyt, sosem tudnék úgy tekinteni rá, mint életem nőjére. Jobban belegondolva még sosem éreztem igazi nagy szerelmet senki iránt. Egyik lány sem fogott meg annyira, hogy azt mondjam, most megállapodnék, akár csak pár hónapra is. A kényszer kapcsolatunk elején még erősen próbálkoztunk, hogy valós érzelmek és kémia alakuljon ki köztünk, de pár kínos randi próbálkozás és felejthető szex után közös megegyezés alapján arra jutottunk, hogy jobb nekünk, ha megjátsszuk magunkat mindenki előtt. Néha, mikor mindketten kirúgunk a hámból, megesik, hogy egymásnak esünk, jól esik kölcsönösen kihasználni a másikat. Valamilyen szinten még örülök is, hogy Emilyt erőltetik rám a szüleim. Egész jól kijövünk egymással, és elég szarkasztikus humor szorult belé, hogy szórakozottan gondoljon a kapcsolatunkra.